Calator
Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen. (Ef 6,12)
A mai ember élete a bölcsőtől a koporsóig csupa harc. Legalábbis a hazai médiumok ezt sugalják. De a fiktív harci játékok helyett sokkal nagyobb ellenféllel kell megküzdenünk nap, mint nap. A létért való küzdelemben sok ember elbukik és az ördög csapdájába esik. A háború az emberi szívben kezdődik, és ott dől el a végkimenetele is. A legnagyobb győzelem, mikor saját szívünket adjuk át annak a hatalmasságnak, Aki saját, tökéletes életét adta értünk. Míg ezt nem tesszük, addig a másik fél, a sátán térfelén állunk. Az Úr pedig ezen a mai Igén keresztül is hív az Ő oldalára, hogy vele harcoljuk meg a hit nemes harcát: Harczold meg a hitnek szép harczát, nyerd el az örök életet, a melyre hívattattál. (Tim 6,12) A Szentírás egyik legfontosabb parancsa az, hogy vigyázzunk. Az ember sokfelől van kitéve támadásnak, ezért hát ne esztelenül éljünk. Az a bölcs ember a Szentírás szerint, aki nem aranyat és ezüstöt gyűjt magának, hanem mennyei kincseket. Egy helyén kimondott vigasztaló szó felérhet egy zsák arannyal, mert ez fog számítani az örök életben. Az Adventus Domini azt jelenti: az Úr eljövetele. Ahogyan egyszer, váratlanul Krisztus megjelent a világban, úgy érkezik meg bármelyik pillanatban a szívünkbe. Eljön majd az az idő is, amikor testben láthatjuk Őt. Úgy, mint egykor a hallgatói, a vele együtt étkező tanítványok. A lényeg, hogy a szívünkben és a gondolatainkban minél gyakrabban megjelenjen. Az adventben lenni annyit jelent, mint a Krisztus Jézust befogadni, ezáltal a másik embert elfogadni, és neki azt adni, amire éppen szüksége van. Ha a másik emberhez könyörületesek vagyunk és engedjük, hogy az Isten kiformálja a jézusi arcot benne és rajta, akkor megláthatjuk az Isten munkáját embertársunk életében. Ezért kell ezt az irgalmasságot beleélnünk a környezetünkbe. Ez nem a hit harcának feladását jelenti, sokkal inkább a krisztusi példa megélését. A megbocsátani akarásunknak mindig késznek lenni, mert Isten is megbocsátott nekünk a Krisztus Jézusban. Hadd érezze meg rajtunk a mai állandó harcban lévő a világ, hogy szentély előterében áll, mikor velünk van, amikor akár az üzleti, gazdasági téren vagy az élet bármely viszonylatában velünk érintkezik.
Kétezer éves történetben a világunknak sorsa él,
Kétezer éve az emberiség vágyódva csak remél.
Arra vár, hogy újra megtalálhatja önmagában Őt,
A világunkban feltörekvő, igazságos Megmentőt!
Adventus Domini, Adventus Domini!
Töröljük le, amit az élet nevetve reánk rakott,
Csak egy maradjon, az Isten-ösztön, mit a Fiú adott.
Ki sötétségben született, de a Fényt kínálja nekünk
Csak bársony szívvel tehetjük meg, hogy hasonlóak legyünk!
Adventus Domini, Adventus Domini!
(Flórán Andrea)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy kegyelmedbe fogadtál.
Ámen
