Calator
Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára. (Phil 1,10)
Mai Igénk kapcsán felvetődhet a kérdés: mennyire vagyunk hálásak Krisztus Jézusért, önmagáért, a Vele való kapcsolatért? Hálásak vagyunk-e Egyetlen Urunk iránt, amikor tudhatjuk, hogy „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róma 8:32) Legyünk hálásak Jézusért, a benne kínált bűnbocsánatért, örök életért. Azokért is, akiket mellénk állított az Úr, akik mellé pedig bennünket állított oda Istenünk. Ne a gyengéiket keressük, hanem azt, ami jót az Úr elhelyezett bennük. Nem a tökéletest kell keresnünk a házastársunkban, a gyermekeinkben, a munkatársainkban, a szomszédainkban. Sokkal inkább azt, ami hálára indíthat, ami megköszönhető. De hálásak vagyunk-e a gyülekezetünkért? Pál apostol hálás volt a filippiben élő keresztyénekért. De ugyanolyan hálás volt a korinthusi, a thesszalonikai, a római és a többi keresztyén gyülekezetért is, akár őt használta az Úr arra, hogy létrejöjjenek, akár nem. Hálás volt azokért, akiket ismert, hálás volt azokért is, akikről csak hallott, ám személyesen nem találkozott velük. A mára is igaz, hogy Urunknak itt is van népe, és mi közéjük tartozhatunk. A hála mindig a jót keresi a másikban. Azért, hogy egyáltalán van. Azért, hogy közösen lehetünk egy (vagy akár több) gyülekezet tagjai, közösen engedhetjük, hogy Urunk formáljon bennünket és általunk is több legyen az a közösség. A közösség által pedig több legyen a település egésze. Pál apostol írja a korinthusiaknak: „Nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek.” Ez egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy: nem az számít, amid van, hanem te számítasz. Számít ránk az Úr. Örüljünk ennek, mint Krisztus gyermeke és keressük az Urat egyéni csendességeinkben éppen úgy, mint a gyülekezetek közösségében. Azért, hogy útmutatást kapjunk, hogy feltöltődjünk, hogy megvigasztalódjunk, hogy örüljünk az örülőkkel. A cél, hogy ezeket megéljük egymás mellett hitben és szeretetben összekapcsolódva.
Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott, Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden ismeretben, A mint megerősíttetett ti bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel. (1Kor 1,4)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a gyülekezeteimet.
Ámen
