Calator
Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. (Jn 15,4)
A mai Igénk arra hív fel, hogyha Krisztus Jézustól elszakadunk, tehetetlenek és gyengék leszünk. Ilyenkor a Beléje vetett hitünk helyett önbizalmunk fog vezetni, tele saját gondolatainkkal ahelyett, hogy Isten Igéje vezetne. Akkor saját dicsőségünkkel törődünk ahelyett, hogy az Iránta való szeretet vezetne, és ezzel nemcsak a munkánkat tesszük tönkre, de személyünket is. Péter apostolnak meg kellett tanulnia, amíg megértette: saját magától nem tud hűséges lenni Jézushoz, Egyetlen Ura megtagadása merő önszeretet volt. Azonban Jézus imádkozott Péterért, úgy hogy az egyház nagyszerű apostola és pásztora lett. Ha az önbizalmunk vezet bennünket, akkor szeretetlenül beszélünk másokról, féltékenyek vagyunk másokra. Ilyenkor sokszor sértődöttség és haragtartás, engedetlenség van bennünk. Ezért kell újra és újra önvizsgálatot tartanunk: rendben van-e a Jézussal való kapcsolatunk? Jónás például nem tudott azonosulni Isten megbocsátó szeretetével. Nem tudott mit kezdeni azzal, hogy a niniveiek hallgattak Istenre. Sajnálta, hogy az Úr megbocsátott nekik. Tudta, hogy neki is így kellene éreznie, de nem bírta legyőzni a benne rejlő bosszúvágyat: "Vesszenek azok a gonoszak." De Jónás elvesztette a saját magával, saját magában folytatott küzdelmet. Ott bujkál bennünk is a jónási érzület, a káröröm-vágy. Az Isten velünk közölt irgalmáért nagyon hálásak vagyunk, de ha valaki máson gyakorolja, akkor nem vagyunk megelégedve ezzel. Csodálkozunk rajta, mennyire türelmes hozzánk, de amikor elnézi a mások hibáit, akik „ráadásul még nem is hívők”, akkor felfortyanunk: "Úgy bánik vele, mint velem, hát micsoda dolog ez? Hiszen én mégis csak különb vagyok, mint az!" A niniveiek megtérésén kesergő jónási lelkület ugrásra készen várakozik bennünk is. Kegyelmes, ájtatos álkeresztényként sokan eljátszák az igazság, a szeretet, a testvériség bajnokait. A jónási érzülettel szemben azonban vesztésre állunk. Lehet, hogy nem érezzük mindig nagyon közel magunkat Jézushoz, de mégis tartsunk ki Mellette. Ne álljunk tovább máshol keresni a boldogságot, a reményt. Mert Jézus mindig kitart mellettünk. Mert nem a szőlőtő része a szőlővesszőnek, hanem éppen fordítva. Jézus Krisztus nem csak hogy a mi életünk része, hanem egészen mi vagyunk az Ő életének része. „Maradjatok énbennem és én ti bennetek…” Egyetlen Urunk a Véle való lakásra, együttélésre hív. Adja Isten hogy egyre szorosabban, mélyebben élhessük meg mindezt.
Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. A miképen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben. (Jn 15,9)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a tanítványod vagyok.
Ámen
