ax
Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél! Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát. (Péld 16,16)
Sohasem üldögélhetünk a múltban elért a babérjainkon, mert ezzel akadályozzuk a saját fejlődésünket. A siker mindig csak egy lehetőség, de sohasem garantált. Azé az emberé lesz, aki kész korán reggel kezdeni, későig fennmaradni, elmenni a Biblia által leírt "második mérföldre" is. Csak azok nem vallanak soha kudarcot, akik soha semmit meg sem próbáltak tenni. Tehát még csak ne is gondoljunk feladásra. Ha visszatekintünk eddigi életünkre, könnyen beláthatjuk, hogy hányféle otthont, hajlékot véltünk öröknek, amelyek aztán mégiscsak átmenetinek bizonyulnak. Gyermekként a szülői ház tűnik a legbiztosabb háttérnek, aztán kirepültünk onnan mindannyian. Azután jön a saját családi fészek építése, bővítése, vásárlása... Ilyenkor is az ember hajlamos azt hinni: ez a hajlék életem végéig fog szolgálni. Pedig a múlt részeként tovább lehet rajta lépni, mert a holnap mindig hozhat, mutathat valami újat. Nincsen itt maradandó városunk… De tanulnunk, gyakorolnunk kell a mulandó elengedését egy-egy ravatalnál megállva is, szerettünk életét visszaadva Teremtőjének. Sem kézzel készített hajlékaink, sem testünk cserépedényei nincsenek korlátlan időkre szóló jótállási jeggyel ellátva. Ezek a dolgok is ráirányíthatják tekintetünket a jövendővárás felé, azt, hogy a jelennek görcsös, két kézzel való markolása, az ahhoz való ragaszkodás helyett tudjunk, merjünk és akarjuk Istennek lehetőséget adni arra is, hogy a jövendőre nézve naponként tudjon új reménységet adni a szívünkbe. A hajdani tanítványok a feltámadott Krisztus Jézussal töltött negyven nap után áldozócsütörtökön megint értetlenül, zavarodottan, félve néztek az ég felé: mi lesz most velük a Mester nélkül? De a Szentlélek azon csodája, hogy új célokat adott életükbe, reménységgel töltötte el őket. Nekünk is készen kell lennünk Isten kezéből valami új folytatásra, a jelenben görcsösen markolt értékeink elengedésére, és valami sokkal teljesebbnek az elfogadására. Hiszen a mindenható Isten gondviselése nem csupán földi életünk szűk keretei között vezérel minket. Egyetlen Urunk oltalmaz bennünket, és egy tágabb perspektívát rajzol elénk, amikor betekintést enged a Mennyei Jeruzsálem ránk váró szépségébe.
Megállotok egy lélekben, egy érzéssel viaskodván az evangyéliom hitéért; És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt: a mi azoknak a veszedelem jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van; Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek Ő benne, hanem hogy szenvedjetek is Ő érette: Ugyanolyan tusakodástok lévén, a milyent láttatok. (Fil 1,28)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Szentlelked naponként új reménységgel tölti el az én szívemet is.
Ámen
