ax
Minden munkában, a melyet elkezdett az Isten házának szolgálatában, a törvényben és parancsolatban, keresvén az ő Istenét, teljes szívvel jár vala el, és ezért szerencsés vala. (2Krón 31,21)
A mai világunk állapota nagyon hasonlít az ókori Izráeléhez. Isten sok áldása ellenére a nép hátat fordított Egyetlen Kijelentett Urának. Amikor Ezékiás került a trónra, eltökélte, hogy visszaadja Istennek az Őt megillető helyet. Újra megnyittatta Isten házának kapuit, a népet pedig felszólította, hogy tartsanak bűnbánatot, és térjenek vissza az Úrhoz. Harcba szállt a korrupció és testiesség ellen, ami teljesen elfogadott életmód volt még a vallási vezetők és szolgálattevők között is. Kemény szavakat mondott: „Szenteljétek meg magatokat, és szenteljétek meg őseitek Istenének, az Úrnak a házát! Hordjatok ki minden undok bálványt a szentélyből!” (2Krón 29,5). Helyreállította Isten Igéjének fennhatóságát: „… és bementek az Úr házába a király parancsára az Úr szava szerint, hogy megtisztítsák” (2Krón 29,15). Isten imádatára hívta népét: „Ekkor leborult az egész gyülekezet, az ének pedig zengett, és a trombiták harsogtak. Mindez addig tartott, amíg vége nem lett az égőáldozatnak” (2Krón 29,28). Ezért Isten Ezékiás király törekvéseit megáldotta. Ma sincs ez másként, ezért van szükség nap, mint nap a reformációra. Visszaigazodásra a helyes irányba. De hogyan tehetjük ezt meg? A hiten keresztül. Egyetlen Urunk ma is mindenkinek olyan mértékű hitet ad, amekkora feladatot bízott rá. Bármivel is nézünk szembe, semmi sem fontosabb, mint a hitünk. Krisztus Jézus ezt mondta Péternek: „… a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited…” (Luk 22,31). A hitünk sokkal fontosabb, mint a pénz, a karrier, a siker vagy a hírnév. Ezeket mind elvehetik tőlünk, de ha a hitünk megmarad, újra talpra tudunk állni. Ahogy a hittel mondott imádság felszáll, Isten ereje kiárad. Az eredménye, hogy alkalmasak leszünk bármilyen kihívás kezelésére. Az esetleges kudarc sohasem végleges, amíg a hitet nem veszítjük el. Éppen ezért tesz meg mindent a sátán azért, hogy ne tudjunk minden nap tartalmas időt fordítani Isten szavának hallására, befogadására. „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által” (Róm 10,17). Egy kicsiny magban megvan a növekedéshez, az akadályok legyőzéséhez, a tekintélyes fává növéshez szükséges erő. Áthatol a talajon, még a kövek között is, ellenáll a fenyegető veszélyeknek. Nem a hitünk mérete, hanem a minősége az, ami meghatározza sikereinket.
Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre. Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül. Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják. Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. (Róm 10,8-13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a hitemet.
Ámen
