ax
Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. (Róm 8,16)
Néha nem Isten akarata szerint imádkozunk. Ezért a Szentlélek munkájához az is hozzá tartozik, hogy átformálja a gondolkodásunkat. Ezért vizsgálja a szívünket a Lélek imádság közben. Néha szavaink alkalmatlanok és nem mindig lehet megállapítani, hogy mire is gondolunk, vagy mit szeretnénk. De Krisztus Jézus Szentlelke belelát a szívbe, pontosan tudja értelmezni szavainkat. Ezeket tolmácsolja az Atyának. De honnan ismerhetjük meg az Isten akaratát? Az Igéjéből. Először is rendszeresen táplálkoznunk kell a Szentírásból. Isten gondolatait az ő Igéjében nyilatkoztatja ki, ezért ha a Bibliát olvassuk, megtanulunk a helyes módon imádkozni. Továbbá, időt kell hagynunk arra, hogy elménk átitatódjon a Szentírással, míg az részünkké válik. Amikor ez megtörténik, meglátjuk, hogyan kezdenek megváltozni a dolgok imáinkban, mert a Lélek közbenjárása Isten akaratához van kötve. Mi azt hisszük, hogy mi tudjuk, mit szeretnénk, de azt az Isten tudja, hogy mire van szükségünk. A sátán egyik kedvenc taktikája, hogy megpróbálja elhitetni velünk, hogy nem vagyunk képesek elérni semmi említésre méltó dolgot az életben. Eszünkbe juttatja folyton a múltbeli hibáinkat, ezért a kudarctól való félelem akadályozni fog bennünket. A sátán azt akarja, hogy annyira negatívan gondolkodjunk önmagunkról, hogy egyáltalán ne legyen önbizalmunk sem. Valójában azonban nekünk nem is magunkban kell bíznunk, hanem a bennünk élő Krisztus Jézusban. Krisztus által van erőnk megtenni azt, amit magunktól sohasem tudnánk: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13).
Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását. Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is azt? (Róm 8,20-24)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Benned van erőm.
Ámen
