ax
Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke. (Jel 19,9)
János apostol azt írja: „… mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek…” (Jel 5,10). Mivel papságra vagyunk elhívva, nézzük meg, mivel is jár ez. Az ószövetségi papok három különböző szinten, különböző fényekben végezték szolgálatukat. Idejük nagy részét a külső udvarban töltötték, amelyet napfény világított meg. Kevesebb időt töltöttek a szentélyben, ahol a menóra állt, amely megvilágította az asztalon lévő szent kenyereket. Évente egyszer pedig csak a főpap bement a szentek szentjébe, ahol Isten jelenlétének fénye, a „sekina” ragyogott. Amikor tehát Isten szolgálatára hív el bennünket, időnk nagy részét mi is a "külső udvaron" leszünk, betöltve az emberek szükségeit. Néha bemegyünk a szentélybe, ahol Isten Lelkének fénye megvilágítja Igéjét. De a nagy bajok idején, amikor az emberi bölcsesség kevés a probléma megoldására, be kell mennünk a "szentek szentjébe", a mi belsőnkbe bezárkózva, hogy olyan világosságra találjunk, ami közvetlenül az Istentől jön. Ha nehéz időket élünk át, a célunk az Istennek tetsző, helyes hozzáállás megőrzése legyen. Persze senki sem tökéletes, mi sem vagyunk azok. Ha kísértést érzünk arra, hogy bosszút álljunk, ítélkezzünk vagy netán csak türelmetlenné váljunk mások irányába, gondoljuk azt, hogy ez lehetőség arra, hogy a jó hozzáállás példája legyünk Isten dicsőségére. Néha megesik, hogy néhány ember megőrjít. De ne hagyjuk, hogy nála maradjon az irányítás. Vegyük a kezünkbe a kormánykereket, így mi határozhatjuk meg, milyen irányba tartson az életünk. A Biblia azt mondja erre:
Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz. (Fil 4,9)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te uralkodsz indulataimon.
Ámen
