ax
Ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek. (1Móz 45,5)
József azt mondta a testvéreinek: „Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással.” (1Móz 45,7). Akkor tudunk önmagunknak is megbocsátani, ha megbocsátunk másoknak. Az önmarcangolás sokunkat kínozza. Pál apostol azt írta: „üldöztem az Isten egyházát, és pusztítottam azt” (Gal 1,13). Ha az apostol nem tanulta volna meg elfogadni Isten bocsánatát, akkor sohasem lett volna képes betölteni Isten akaratát. Semmi sem nehezebb a bűntudatnál, ez a teher lehúz bennünket. Még a barátainknak is elege lesz belőle, és azt fogják mondani: "tedd már túl magad rajta". Hogyan érezhettek József testvérei, amikor azt mondta nekik: „nem ti küldtetek ide, hanem Isten” (1Móz 45,8)? Ez a megbocsátásnak egy egészen új szintje, a másik méltóságának megőrzése és önértékelésének védelme. Ezt teszi velünk az Isten. Egyetlen Urunk ismeri jól bűnös múltunkat, mégis betakar kegyelmével. Viszont ugyanezt várja tőlünk mások irányában. A Biblia azt mondja: „éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként” (Ef 5,2). Ha őszintén megbocsátunk az ellenünk vétőknek, de önmagunknak is, nem marad hely az önigazultságnak. Azonban nagy különbség van a bűnvallás és a másikra „rázúdítás” között. Helyrehozhatatlan károkat okozhat, ha úgy próbálunk enyhülést keresni a bűntudatra, hogy minden részletet kitálalunk valakinek. Nem sokan tudnak megbirkózni ezzel. Miután Dávid vétkezett Betsabéval, ezt írta: „Egyedül ellened vétkeztem [Istenem], azt tettem, amit rossznak látsz” (Zsolt 51,6). Ha végiggondoljuk azt, hogy Isten tudja minden bűnünket, mégis ígéri, hogy bizalmas titokként kezeli, akkor ennek növelnie kell bennünk az alázatot és a hálát.
Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet! Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet; Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog. (Zsolt 51,3-5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, a mindennapi kegyelmet.
Ámen
