ax
Gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős. (2Kor 12,10)
Pál apostol nem olyan tövisekről beszél, amilyeneket rózsabokron találni, hanem egy éles, szúrós lelki tövisről, ami erős fájdalmat okoz: „… tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: »Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.« Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.” (2Kor 12,7). Pál apostol a "tövises helyzetre" a következő módokon reagált: Elismerte, hogy Isten erejére van szüksége. Kérte Isten segítségét, sőt, könyörgött érte. Elfogadta, hogy Isten válasza ez: „Nem.” Elismerte, hogy ez a probléma lehetővé tette Istennek, hogy használja őt. Amikor a korábbi Saulban lévő hajtóerőt Isten jó irányba terelte, a Pál apostollá lett ezt írta: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2,20). Ezután csak Isten akarata szerint élt, és többé nem kérdőjelezte meg az ösvényt, vagy az árat, melyet a szolgáló életéért meg kellett fizetnie. Bennünket is ide akar eljuttatni Egyetlen Urunk. Emlékezzünk csak az ószövetségi történetre: Jákob eleinte azt gondolta, hogy a vagyonszerzés fogja boldoggá tenni, de majdnem elvesztette miatta a családját. Ismerősen hangzik ez manapság? Miután megküzdött az Istennel, Jákob új nevet, új természetet, új utat és új jövőt kapott. A jó hír, hogy mi is megkaphatjuk mindezt. A Biblia azt mondja: „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Kor 5,17). Jákób igyekezett megcsinálni a szerencséjét, a gond csak az volt, hogy nem élvezte azt az életet, amit megszerzett magának. Jákób az volt, aki volt. Szeretett volna olyan lenni, mint Ézsau, de Isten Izráellé, Isten harcosává tette őt. Velünk is meg tudja ezt tenni, ha engedjük neki, hűségesen követve mindenekben a Krisztus Jézust.
Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ímé, én beteljesítem e város kárára és nem javára mondott beszédeimet, és azon a napon szemeid előtt lesznek azok. És azon a napon megszabadítlak téged, azt mondja az Úr, és nem adatol amaz emberek kezébe, a kiktől félsz. Hanem bizonyára megszabadítlak téged, nem esel el fegyver miatt, és a lelked zsákmányul lesz néked, mert reménységed volt bennem, azt mondja az Úr. (Jer 39,16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy követhetlek Téged.
Ámen
