ax
Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. (Ef 4,27)
A harag kezelésének van jó és van rossz módja is, Mózes például rosszul kezelte a haragját. Emiatt nem mehetett be az Ígéret Földjére. De Jézus megfelelő módon kezelte a haragját, amikor azok ellen fordította, akik kihasználták a szegényeket, és kiűzte őket a templomból. A „haragudhattok, de ne vétkezzetek” ige azt jelenti, hogy ahelyett, hogy csak panaszkodnánk egy probléma miatt, tennünk kell valamit ellene. Ahelyett, hogy magunkban füstölögnénk a körülöttünk élőkben örök szorongást keltve, vizsgáljuk meg, mi a harag gyökere, és fejezzük azt ki megfelelő módon. Az, aki folyton-folyvást dühbe gurul, ostoba, de aki sohasem haragszik semmiért, abból meg hiányzik az erkölcsi bátorság. Aki nem tud haragos lenni, nem tudja azt sem, hogyan kell jónak lenni. Aki nem tudja, milyen az, amikor a lélek mélyéig megráz a felháborodás a gonoszság miatt, az vagy egy élősködő pojáca, vagy maga is elvetemült gazember. Vannak dolgok, amik miatt jogos, ha haragszunk. Ilyen például a gyáva politikusok, akik azt teszik, ami politikai szempontból célszerű ahelyett, hogy azt tennék, ami erkölcsileg helyes. Vagy amikor másokat igazságtalanság ér bőrük színe vagy a gazdasági helyzetük miatt. De hallgassuk csak meg a figyelmeztetést is: „haragudhattok, de ne vétkezzetek: a napotok ne menjen le haragotokkal” (Ef 4,26). Vannak szűkebb-tágabb otthonunknak rendszabályai, következetesen tartassuk be ezeket! Lehet, hogy ezt most még sokan nem értik, de később értékelni fogják.
És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, a ki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek. (Ef 4,30)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te uralkodsz felettem.
Ámen
