ax
Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; ... Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket. (Mk 10,13;16)
Krisztus Jézus, Aki a felnőttek problémáival foglalkozott, megszakította nagyon is zsúfolt napirendjét, hogy megáldja a gyermekeket. Nem ad nekik tanácsot, csak megérinti őket, mert az érintésében hatalmas erő van. A gyermekek a jövőnk. Ezzel olyan házat építünk, amiben egy napon nekünk kell élni. Mi volt a gond a tanítványokkal? Ki mondta nekik, hogy túl elfoglaltak ahhoz, hogy szeressék a gyermekeket, törődjenek velük, és áldássá legyenek számukra? Mi is hasonló problémákkal kerülünk szembe, amikor inkább a múltba révedünk. Ha az értéktelenség érzésével küzdünk, akkor nem feltétlenül fog segíteni, ha többet imádkozunk, keményebben dolgozunk, és megfogadjuk, hogy ezentúl mindent jobban csinálunk. Olyan ez, mint átalakítani egy régi, ódon, roskatag házat, aminek az alapjával van baj. Átrendezhetünk mi minden szobát, de a padló és mennyezet tovább fog süllyedni, míg az egész ház összedől. Az alapokkal kell foglalkoznunk. De ehhez úgy kell látnunk önmagunkat, ahogyan az Isten lát bennünket. Csak ekkor tapasztaljuk meg a szóban már unos-untalan hangoztatott stabilitást, lelki békét és biztonságot, amit keresünk. A Biblia azt mondja: „…Az Úr szerelmese ő, biztonságban lakik nála, oltalmazza őt mindenkor; ölelésében lakik” (5Móz 33,12). Nincs ennél biztonságosabb hely! Egyetlen Urunk megalapozta értékességünket a golgotai kereszten. „…Krisztus… az Isten Fia… szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2,20). Jézust nem irányította az emberek véleménye. Még bírálói is elismerték: „tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét” (Mt 22,16). Ha tudjuk, hogy kik vagyunk a Krisztusban, ez felszabadít az alól a kényszer alól, hogy mindig jó benyomást akarjunk tenni másokra. Pál apostol azt írja: „ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm 12,2). Fájdalmas ugyan, ha bírálnak, de sokkal rosszabb mások elismeréséért feladni az utat, amit Isten szánt nekünk. Felesleges a mammont hajszolnunk, majdani üdvösségünket ez nem befolyásolja. A jövőnket nem mások véleménye, hanem csakis az Isten kegyelme fogja meghatározni.
Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges. (Mk 10,24-27)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Beléd oltatunk.
Ámen
