ax

Hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd. (1Kor 10,13)

A Biblia szereplői közül megvizsgálva kettőnek életútját, láthatjuk, hogy ezek merőben különböznek. Sámson végül vesztes lett, József pedig győztes. Sámsont élete során minden csak segítette. Csodálatos volt a születése, istenfélő szülők nevelték fel, és természetfeletti ereje volt. Mégis nyomorúságosan elbukott, azért, mert nem imádkozott az Úrhoz. Egyedül akkor olvassuk Sámsonról, hogy imádkozott, amikor már nagy bajban volt. Ez a mai embernek is ismerősen hangzik... Nem lehet győzelmes keresztyén életet élni mindennapos imádság nélkül. Sámson nem volt hajlandó Isten Igéje szerint élni. Amikor szülei szembesítették azzal, hogy nem a megfelelő nőt készül feleségül venni, Sámson ezt felelte: „ő tetszik nekem” (Bír 14,3). Ha bennünket is a Szentírás helyett az érzelmeink vezérelnek, egyenes úton haladunk a súlyos bajok felé. Nem válogathatunk az Igék közül, hogy melyek szerint akarunk élni, és melyeket akarjuk figyelmen kívül hagyni. József viszont az Ige szellemében élt. Megbocsátással fordult azok felé, akik ártottak neki. Ha mi átadjuk magunkat a neheztelésnek, azzal azt engedjük meg, hogy ne Egyetlen Urunk, hanem valaki más földi diktálja cselekedeteinket. Sámsont a kapzsiság motiválta. Míg Sámsonnak minden kedvezett az életben, Józsefnél minden éppen ellene fordult. Isten népe rosszul bánt vele. Józsefre még saját testvérei is nehezteltek Istentől kapott látása miatt: irígységük miatt eladták rabszolgának. Bennünket sem fog mindenki értékelni. De Krisztus Jézus azt mondta: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket” (Jn 15,18). József megőrizte megbocsátó lelkületét, végül is nem csupán megbékélt családjával, de táplálni is tudta őket az éhínség idején. Egyedül volt egy olyan országban, ahol senki nem hitte az Istent, ő mégis növekedett a hitében. Nekünk sem a körülményeink határozzák meg a sikereinket, hanem, hogy kik is vagyunk legbelül. József magányos volt, távol az otthonától, és ki volt téve minden olyan egészséges ösztönnek, ami csak egy férfiban lehet. Potifár felesége többször is megpróbálta elcsábítani, ő azonban nemet mondott. Könnyen meg is adhatta volna magát, de jó okkal mondott nemet: „Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?!” (1Móz 39,9). József számára az Istennel való kapcsolat jelentette a legtöbbet. Becsületességének ára volt, börtönbe vetették egy olyan bűnért, amit el sem követett. De az Isten nem hagyta igazságtalanul bűnhődni. Minket sem hagy. Legyünk csak hűségesek az Egyetlen Úrhoz, és Ő meg fog áldani. 

Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei. Vagy haragra ingereljük az Urat? avagy erősebbek vagyunk-é nálánál? Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít. Senki ne keresse, a mi az övé, hanem kiki azt, a mi a másé. (1Kor 10,21-24)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vezetsz utamon.

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode