Á
Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember? (Zsolt 118,6)
Van olyan eset, amikor kellemetlen helyzetbe kerülünk. Ahhoz, hogy le tudjuk győzni a bizonytalanságot és bátorságot szerezzünk, engednünk kell önmagunknak a kockázatvállalás szabadságát. Kezdjünk el cselekedni. „Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál” (Péld 29,25). Lépjünk túl azon, hogy elfogadásra, dicséretre vágyunk, és tanuljuk meg helyén kezelni tévedéseinket. Mind emberek vagyunk, ha hibázunk is rájövünk majd, hogy az emberek sokkal támogatóbbak, mint gondoltuk korábban. De nem minden rólunk szól, nem mi vagyunk a világ közepe, és egy melléfogás nem sokat számít a teljes összképet nézve. Ráadásul a hibáink gyakran jobb tanítómestereink lehetnek, mint a sikereink. Hagyjunk fel azzal, hogy állandóan nagyító lencsén át nézzük önmagunkra. Így félelmeink helyét biztonságérzet veszi át. A Szentírásban végig azt olvashatjuk, hogy Isten átlagos, hétköznapi emberekhez szólt, ezért hozzánk is fog szólni. Illésnek például megmondta, hogy találhat élelmet az éhínség közepette is (ld. 1Kir 17,1–5). Pál apostolt visszatartotta attól, hogy elinduljon egy kínálkozó lehetőség felé, mert valami jobbat tartogatott számára. A Biblia azt mondja: „Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat. Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat. Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.” (Zsolt 25,9). Semmi sem fontosabb az életben, mint Isten vezetése. Amíg Egyetlen Urunkat nem hallottuk, megkísérthet, hogy más emberek ötleteit Isten vezetésének gondoljuk, és ez árthat nekünk. Istennek egyedi terve és célja van velünk, ezért ne féljünk szavára indulni... Ha nem tudjuk biztosan, merre induljunk, csak álljunk rá ígéretére: „Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává.” (Ézs 42,16). Ennél jobb nem is történhetne velünk, így biztosan, félelmek nélkül jutunk el kijelölt célunkba.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. ... Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek. (Ézs 42,5-9)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te irányítod életem.
Ámen
