veteranus

2025.03.05 09:03

Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve. (Róm 12,16)

Kire mondanánk azt manapság, hogy kipróbált ember? Az ilyen ember a sokat tapasztalt, aki "a jég hátán is megél", mert gazdag élettapasztalatából adódóan helyt tud állni minden élethelyzetben. Nem egy new yorki pojáca szájhős, nem egy zsebmaradona, ellenben "csak" az Istennek megedzett, kipróbált embere. Bennünket is hány és hány próba, kemény élethelyzet edzett már. Ezek is mind-mind hozzájárultak, hogy kipróbált emberként meg tudjunk állni Egyetlen Urunk előtt. A Kr. u. 1. században élő gyülekezetek számára a legveszélyesebb támadás, tévtanításként a gnoszticizmus volt. Egy ma is divatos szellemi irányzatról beszélhetünk. Egy kis filozófia, egy kis ezotéria, egy kis misztika, persze vallással fűszerezve. Bölcsességirodalom, életvezetési tanácsok vagy éppen a "hogyan legyünk öt perc alatt milliárdosok?" ostobasága. Populista, valójában csak önmagukat szerető, mindig és mindenkin átgázoló,  gátlástalan, gonosz emberek ömlengései. Nem szólal meg a fejünkben a vészcsengő, hogy hoppá, ez ellent mond az én hitemnek? Az én vallásom nem ezt tanítja. Sajnos így nem leszünk kipróbált emberek! Képesek vagyunk-e helyesen fejtegetni az igazság igéjét, vagy odahajolunk az egyik bölcselkedés felől a következő önimádó "békeharcos" felé? Észre sem vesszük, az eszmélés reménye nélkül engedjük, hogy ez a rákos fekély terjedni kezdjen közösségeinkben. Mennyi hazugságot, hókuszpókuszt vagyunk még beengedni az életünkbe? Mint rákos fekély terjed ma is az istentelenség sok formája, családjainkat, sőt: keresztyén egyházainkat elárasztva. Azért, mert nem vagyunk hitükben kipróbált emberek, nem vagyunk elveikben edzett szolgák. Látásunk sincs sokszor a veszélyre! Láthatjuk az elmúlt hónapok történéseiből, hogy mennyire veszélyes ez a sekélyes mentalitás. Minden rákos megbetegedés csak egy beteg sejttel kezdődik, de ha már elindult a folyamat, nehéz a betegséget megállítani, visszaszorítani. Egyes botrányos, sértő, ám sokak körében igen népszerű kijelentésekből és állásfoglalásokból láthatjuk mi lesz. Kipróbált, hitében edzett emberként küzdjünk ma is a családunk, a gyülekezetünk tisztaságáért, lelki egészségért!

Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. Mert miképen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van: Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk. Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük; Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban; Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az előljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vídámsággal mívelje. A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. (Róm 12,2-9)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád tartozom.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.03.04 07:25

Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek. (Jer 29,11)

A kovács, az izzó, képlékeny vasat kemény ütésekkel formálja, végül pedig hideg vízbe meríti, hogy megszilárdulva használható eszközzé váljon. Ugyanígy tesz velünk az Isten is. Legyünk hálásak érte, hogy úgy gondolja, még megéri foglalkoznia velünk. A „hagyomány” annyit tesz, mint: örökölt rendelkezés. Az ember nemigen kritizálja azt, amit örökölt. Kész ténynek veszi, esetleg még örül is neki. Mit higgyen a Krisztusba kapaszkodó ember? Egyedül azt, ami a Szentírásban benne van és egyedül onnan magyarázható, vagy elfogadjuk azt, amit bármilyen magas egyházi méltóságot is betöltő, de ember állít úgy, mint a Bibliával megegyező értékű tanítás? Tisztelünk mindenkit, aki Jézushoz vezet kicsiket és nagyokat. De elvetünk mindent, ami nem egyezik meg azzal az igazsággal, melyet Isten jelentett ki Krisztus Jézusban és írott formában maradt ránk a Bibliában! A hagyomány szép és jó, szükséges is, és egyházat, nemzetet megtartó erő. Egészen addig, amíg olyan elemekkel nem keveredik, ami elhiteti az emberrel azt, ami alapvetően ellenkezik a Szentírással. Ügyelnünk kell rá, hogy amikor egymás, vagy gyermekeink, barátaink szeme elé kerül ilyesmi, azt azonnal utasítsuk el, mint az imádat tárgyát. Mert az nem más, mint „világi elem”, vagyis olyasvalami, ami bár teremtett dolog, Istennel egy szintre kíván kerülni az életünkben. Kéri az időnket, a pénzünket és az akaratunkat! Óvjuk, sőt védjük mindazt, ami hitet, reménységet és szeretetet ébreszt bennünk, összefogja családjainkat, egyházunkat; felebarátainkkal közösséget teremt. De vessük össze Egyetlen Urunk szavával. Ha nem állják ki a próbát, értéktelen, felülbírálható hagyományt képviselnek. Még akkor is, ha már annyira megszoktuk....

A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet; de érti, miképpen az rendes időre megnő s unokáját gyümölccsel enyhíti. (Kölcsey Ferenc) 

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vezetsz utamon.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.03.03 09:19

Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban. (Zsolt 46,2)

Az évszázadok során a keresztyének megtanulták a rövid, egymondatos fohászok értékét. Ezek olyan imák, amiket bárhol, bármilyen körülmények között el lehet mondani ma is. Életünk során nagyjából másfél évet fordítunk arra, hogy eltűnt dolgainkat keressük, és legalább öt évet állunk sorba vagy ücsörgünk különböző helyeken, várakozva. Miért ne adhatnánk ezeket a perceket, órákat is az Istennek? Őt bármikor kereshetjük a problémáinkkal. Kérdezzük meg Egyetlen Urunkat a nehézségeink megoldása felől. Kérjük az Ő kegyelmét. Krisztus Jézus így imádkozott: „hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy higgyen a világ…” (Jn 17,21). Mikor voltunk olyan mélyen tudatában Krisztus jelenlétének „bennünk” úgy, ahogyan azt Ő ígérte? Hívjuk be tudatosan Őt az életünkbe, hogy legyen egyre inkább otthon a szívünkben. A világ dolgai rosszul mennek manapság. Nárcisztikus, kapzsi idióták vezetnek hatalmakat, és kis országokat is. De ne feledjük, hogy az Isten az az abszolut Lény, Aki mindig és mindent összetart. Ha Benne és Általa cselekszünk, nem lehet gond. A boldog élet kulcsa a jó döntéshozás. Ez nem egy olyan készség, amivel születésüktől fogva áldottak vagyunk, ezt életünk során munkálja ki bennünk az Isten. Ha hagyjuk. Sokan valamilyen veleszületett fogyatékosság miatt rossz döntéshozók. De a bátorság, tanultság vagy az élettapasztalat sem tesz automatikusan jó döntéshozókká bennünket. Döntéseink meghozatalánál kérdések merülnek fel. Melyik lehetőség milyen haszonnal jár? Milyen negatív következményei lehetnek az egyes választási lehetőségeknek? Milyen személyes értékek kapcsolódnak a döntéshez? A saját értékrendünkön (amit a Szentlélek sugall nekünk) alapuló döntések mindig segítenek a jó utat választani ahelyett, hogy a legkisebb ellenállás felé haladnánk. Ne feledjük, hogy az Isten szerinti értékek a legfontosabbak. Ilyenek: az igazmondás, megbízhatóság, hűség, bátorság, a becsület, az igaz hit ect. Rossz döntéseink hosszú távon is rossz hatással vannak kilátásainkra. „Aki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt bajkeverőnek hívják” (Péld 24,8). A rossz döntésekkel járó rövid távú haszon hosszú távon veszteségekhez és sírás-ríváshoz vezet. Isten azonban azt az embert áldja meg, aki „…megfontolt, józan, tisztességes…” (1Tim 3,2).

Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe: ... Az Isten ő közepette van,  nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor. Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön; Hadakat némít el a föld széléig; ... Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön. (Zsolt 46,3-12)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Benned létezem.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.02.28 08:15

Ezt mondja az Úr: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemeidet a könyhullatástól, mert meglesz a te cselekedetednek jutalma. (Jer 31,16)

A megtérés Isten ajándéka. Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. (Róm 9,16) Mai Igénkben Jeremiás próféta akkor könyörög, amikor ránehezedik az Úr keze. Sokszor mi is így vagyunk ezzel. Ifjú korunkban sokan tévelyegtünk az Isten nélkül, és bizony mélységekbe jutottunk. Olykor mélyre kell jutnunk, hogy kiáltsunk. Jeremiás próféta így kiáltott fel: téríts meg engem és megtérek. Ott volt a vágy benne, hogy kikerüljön az adott helyzetből. Mi is sokszor vágyakozva sóhajtunk fel: "Uram, tegyél valamit, mert amiben vagyok az nagyon rossz. Én követni akarlak, de nincs erőm, nincs bátorságom kimondani az igent." Mert jó megbújni a többiek között. Ha még nem mondtuk ki soha, jelentsük ki: Krisztusom, kérlek, segíts! Ha pedig meg akarjuk erősíteni szövetségünket Vele, mert már elhidegültünk Egyetlen Urunktól, ki kell mondanunk: Jézusom, segíts visszatérni Tehozzád! Az én Egyedüli Istenem vagy! Jeremiás próféta eljutott odáig, hogy az Úr az ő személyes Istene. Mi eljutottunk-e már ide? Legyen a vágyból áldott személyes találkozás, és tudjuk kimondani, hogy az Isten a mi Istenünk is, és ez a találkozás életre szóló változást hozhat az életünkben. 

Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem. Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát. (Jer 31,18-19)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy értem is eljöttél.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.02.27 09:49

Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. (Lk 11,9)

A saját életünkben nincs egy konkrét pontja Isten munkájának, mert ha van is a (hit)életünknek egy dátumszerű kezdőpontja, Isten már azelőtt is munkálkodott bennünk, hogy mi arról tudtunk volna. De hogy mitől működik ma egy ember élete, egy család, vagy egy gyülekezet és maga az egész egyház, az a Szentlélek munkáján múlik. Ahogyan az emberi életet is lélegzet táplálja, úgy az egyház életét is egy nemes szél, Isten Lelke, a Szentlélek fuvallata élteti. Azt jelenti ez, hogy ha Ő cselekszik, akkor minden működik. Felismerhetőek lesznek a dolgok, ha pedig nem, akkor minden elenyészik. Ehhez két képet tár elénk Krisztus Jézus: Melyik az az apa, aki ha a fia halat kér helyette kígyót ad neki? Ha tojást kér, helyette skorpiót ad? Ezek nem összekeverhető dolgok. Akármennyire is abszurdnak tűnik ez a két kép, akkor is érezzük, hogy Jézus mit akar hangsúlyozni: Kérjétek a legnagyobbat és a legtöbbet, a Szentlelket, Ami által minden működni fog. Magyarul: Őt magát akarjuk! Mert Jézus Krisztus tudja, ha a lényeget ragadjuk meg, akkor minden más is működni fog az életünkben. Ha most valami nem működik az életünkben, ha esetleg nem úgy sikerülnek a dolgok, mint az elterveztük, akkor lehet, hogy éppen azért, mert a lényegtelen részletekre figyelünk. Legyen bizalmunk az Egyedüli Istenben, hogy mi gyermekeiként bármit kérhetünk, és Ő azt fogja megadni, amire leginkább szükségünk van. Azért, mert mindenkinek személyesen Reá van szüksége. 

Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik. ... Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánának tőle. Ő pedig tudván azoknak gondolatát, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal ha meghasonlik, leomlik. És a Sátán is ha ő magával meghasonlik, mimódon állhat meg az ő országa? (Lk 11,13-18)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.02.26 10:01

Ezeket mondja az Úr nektek: Ne féljetek és ne rettegjetek e sokaságtól; mert nem tiétek a harcz, hanem Istené. (2Krón 20,15)

Mindannyian szeretnénk az életünkből kihagyni a harctereket. Meg a velük járó küzdelmeket, miként az ilyen helyzetekkel járó félelmet is. Az Isten azonban nem kímél meg bennünket ezektől. Mert ezek a harcok éppen azok az élethelyzetek, amikor rádöbbenhetünk, megláthatjuk az Egyetlen Urunk hatalmas erejét. Amikor a magunk porszemnyi volta tanít bennünket hinni, hogy ez a küzdelem az erőnkön felüli, de Krisztus Jézus megsegít. Aki hitben éli az életét, nagyon is jól tudja, hogy nem csak egy kegyes szólam, hogy „az Úr megsegített”, hanem a hívő lélek számára valódi megtapasztalás ez. Ahol az egyén ereje már elfogy, a lehetőségeink már kimerültek, ott jön a hit megtapasztalása. Az Ige igazsága: Az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Gondoljunk arra, amikor Izrael népe az Egyiptomból való kivonulás után ott állt, előtte a Vörös-tenger, hátában az egyiptomi seregek harci kocsijai... Izrael fiainak semmit se kellett tenniük, csak nézték tétlenül, ahogyan az Úr megszabadítja őket. Nem ők harcolták ki a győzelmet, az Isten mutatta meg csodálatos hatalmát. Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van – mondja egyik szép énekünk. Egyetlen Urunk olyan eszközökkel harcol ma is, melyek szemeink előtt rejtve vannak. Istennek nem utólag jutnak eszébe a dolgok, Ő jó előre megtervez mindent. Bennünket is különleges céllal tervezett, és Aki elkezdte bennünk a munkát, el is végzi azt. Ezért ne engedjük sohasem, hogy az egzisztenciális félelem megállítson bennünket, inkább ösztönözzön arra, hogy felálljunk és továbbinduljunk.

Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb. Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben. Felemeli a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból. Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, ... A ki megvert sok népet, és megölt erős királyokat: És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének. Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékről nemzedékre emlegetnek téged. (Zsolt 135,5-13)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vezetsz utamon.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.02.25 08:49

A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által. (Róm 10,17)

Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. - hangoztatja Pál apostol. Ha a hit megszületik a szívekben, akkor már elhangozhat a segítségül hívás, és ezt mindig meghallgatja Egyetlen Urunk. Ennek következménye az üdvözülés. Ebben a folyamatban a legfontosabb dolog a hitre jutás, ami a fülünkön keresztül jut el a Krisztus Jézus beszéde által. Ezért fontos, hogy minden körülmények között a hamisítatlan Ige jusson el az emberekhez. Isten mindig is gondoskodott arról, hogy hangozzék az Ő igéje. Hogy ki fogadja be és ki utasítja el, az már mindenkinek a saját felelőssége. Ézsaiás próféta így panaszkodik: „Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?” Nem tudjuk, ki az, aki meghallja és meg is érti az elhangzó igét, de akire rábizatott az Ige hirdetése, annak kitartónak kell lennie, bármilyenek is a körülmények. Mi pedig, akik abban a kegyelemben részesültünk, hogy hallgatói lehettünk Jézus Krisztus beszédének, meg is kell tartanunk, sőt tovább kell adnunk. Isten népe soha nem fogy el. Bármilyen rosszak is legyenek a körülményeink, a kegyelmi kiválasztás szerint maradnak igazán hűek Istenhez. Így volt ez az ókorban ősatyák idején is, de így van ez napjainkban is. Azt látjuk napjainkban, hogy kiürülnek a templomok, megszűnnek gyülekezetek és nagyon sokan hátat fordítanak az Istennek. Egyetlen Urunk kegyelme azonban hatalmas, mindig ott működik a legeredményesebben, ahol a bűn megsokasodik. Sokunkat mentett már meg a biztos haláltól nem cselekedetekért, nem érdemekért, hanem a végtelen irgalmából. Egy ország is megváltozhat kegyelemből, ha vezetője komolyan veszi a Szentlélek irányítását, nem csak populista lózungokat harsog idióta módjára. Hiszen a történelem ura maga az Isten, Aki gyakorolja kegyelmét. A maradék által.

Az Ige testté lett. ... Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. ... És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért. (Jn 1,1-16)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram mindennapi megtartatásunkat.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.02.24 08:23

Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. (1Pt 5,11)

A gyülekezetünkre gondolván, biztosak lehetünk benne, hogy az Isten közösségben gondolkodik. Krisztus Jézus tanítványaként viszont sokszor elszomorodunk, hogy milyen kevesen vagyunk. Lehetnénk többen is – morfondírozunk egymás között. Pedig az Egyetlen Urunk sok esetben nem a mennyiséget nézi. A Bibliában számtalan ilyen esettel találkozunk, például Gedeon háromszáz fős csapatával verte a midjániakat. Az ötezer ember megvendégelésének történetében azzal szembesülünk, hogy egy gyermeknek csupán 5 kenyere és 2 hala volt, de tudjuk, Krisztus Jézus kezébe helyezve ennyi is bőven elegendőnek bizonyult. Ezek az emberileg megoldhatatlan helyzetek bizonyítják Isten hatalmát, azt, hogy Őelőtte előtt nincs akadály. A mennyiség helyett inkább nézzünk az Istenben bízó közösségre. Azokra, akikben megvan az engedelmesség szándéka, az odaszántság. Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok. (1Pt 5,7) Gondoljunk azokra a dolgokra, amik miatt a múltban aggódtunk. Mennyi történt meg közülük? A statisztikák azt mutatják, hogy legfeljebb tizedük. Segített-e valaha valamit az aggódás? Az aggodalom pszichoszomatikus tüneteket okozhat, károsan hat a vérkeringésre, ezáltal a szívre, az egész idegrendszerre. Ha minden napunkat odaszánjuk az Istennek, bízva Őbenne, hogy előttünk jár, és javunkat munkálja, az aggodalom eltűnik. Az élet túl nehéz ahhoz, hogy egyedül tudjuk kezelni. Vigyük félelmeinket Isten elé, és figyeljük meg, hogyan zsugorodnak össze: „és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil 4,7). Az igaz hit kezdete az aggodalom vége.

Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék. (Róm 14,7-9)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden napon velem vagy.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.02.21 10:32

Mert az Úrhoz ragaszkodott, és el nem hajlott ő tőle, és megőrizte az ő parancsolatait. (2Kir 18,6)

Fontos lenne, hogy tanulékonyak legyünk. A tanárok örülnek annak, ha a diákok fogékonyak, szorgalmasak a tanulás tekintetében. De Isten is örül, ha képesek vagyunk tanulni, levonni az Igéjéből tanulságot és hogy alkalmazzuk is azt. A saját életünk eseményeiből éppen úgy tanulhatunk, mint mások életéből. A bibliai Ezékiás király életébe pillantva kereshetünk tanulságokat, melyek előbbre vihetnek bennünket is. Ezékiás a már kettészakadt ország déli részén uralkodott. Megtudjuk Ezékiásról, hogy „azt tette, amit helyesnek lát az Úr.” Ez önmagában is tanulandó és dicséretes. Több királyról írja ugyanezt a Biblia. Ám Ezékiásról azt is írja, hogy „Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat...” Ez a mondat azt üzeni, hogy Ezékiás az Úr tetszését nem felszínesen, nem a maga módján, hanem mélyen kereste és megvalósítani igyekezett. A bálványimádásra elhajlott népet igyekezett visszavezetni az Élő Istenhez. Egy királynak, egy vezetőnek olykor kemény, népszerűtlen döntéseket is meg kell hoznia. Nagy felelősség ez, mely a közösség egészéről szól, arról a jövőről, amelyhez a jelen döntései mindig hozzátartoznak. Ha valami helyes, akkor azt meg kell lépni, akárki akármit szól is hozzá. Olyan nem létezik, hogy valami mindenkinek tetszene. Ezért kell eldöntse ki-ki a maga helyén, hogy kinek a tetszését keressük. Nézzünk bele a saját életünkbe. Az Egyetlen Urunk tetszését keressük, vagy földi "hatalmasságét", netán minden lépésünket a szerzés, a mammon iránti áhitat tölti be? Nincs benne egy vagy több olyan dolog, amit megtűrünk benne, pedig Isten Igéje szerint ki kellene dobnunk? Érdemes az Ige fényébe beleállítani életünket, munkánkat, a gyülekezetünket és azt, ami nem Istennek tetsző, kidobni belőle. Még akkor is, ha régóta benne van, ha fájdalmas valaminek az összetörése, kidobása. Ne felejtsük el, következménye van mindennek életünkben. Kicsinek látszó bűnök megtűrése is következményekkel jár. Az Istennek tetszőt választani pedig áldásokkal jár. Bűnös mivoltunk szereti a megszokottat, a kényelmeset, a sunyin meghunyászkodót. De az Úr útján járni nem egy elkényelmesedett élet, hanem felelősségteljes és feltétlen bizalmat kívánó. 

Féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel; és hányjátok el az isteneket, a kiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Égyiptomban, szolgáljatok az Úrnak. Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk. A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek! (Józs 24,14-16)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy csak Benned bízhatunk.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.02.20 10:31

Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján. (Zsolt 47,9)

Tudjuk, hogy a taps az örömnek, a tetszésnek a kifejezése. Akit megtapsolunk, annak elismerjük a teljesítményét. A világban a tapsnak igen nagy jelentősége van, de sokszor az emberek megtapsolnak olyan dolgokat, amiken inkább szomorkodni kellene. Megtapsolnak olyan embereket, akik egyáltalán nem érdemlik meg a tapsot. A keresztyén ember életében olyan a szerepe a tapsnak, mint a gyerekeknél. A gyerek akkor tapsol, ha valami ajándékot kap, ha valami nagy meglepetés, öröm éri, ha valami jól esik neki, akkor örömében tapsol. Nem fér el az öröm a szívében, hanem kiömlik belőle és tapsol. Az egész lénye benne van ebben a tapsban. Nekünk is így kellene tennünk. Örülnünk kell szívünk szerint Isten ajándékainak: az Ő mennyei áldásainak, lelki kincseinek vagy akár a földi javainknak. Isten gyermekei vagyunk mi is, és egyek csak szent fiában a Krisztus Jézusban lehetünk. Isten gyermekei között is vannak hűségesek, szorgalmasok, engedelmesek, de vannak nárcisztikus tévelygők és vélt jussukat kikérők is. Ettől függetlenül az Atya házában mindannyiunknak helye van. Kérdés, hogy élünk-e vele. A bibliai József „besúgja” a testvéreit, persze, hogy nem szerették. Vannak emberek, akik hírt visznek mindig, pletykálnak, hzudoznak, de leginkább másokra „rosszat” mondani szeretnek. Ők azok, akik még csak nem is érzékelik, hogy a negatív ostoba mondataikkal gyengítik a többi ember erejét. József rosszat mondott a testvéreiről, hogy jogosan, vagy jogtalanul, az nem derül ki történetéből. Az igazság ebben az értelemben is fájdalmas, szinte feldolgozhatatlan. Meg kell tenni azért, hogy megtisztuljunk, de ez nem jelentheti az ítélkezést is. Tudjunk bizalommal lenni Istenben, és tudjuk megvallani, hogy Egyetlen Urunk képes a rosszat jóra fordítani. Tapsoljunk és örüljünk ennek.

Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, ... Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára. ... Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak. (Róm 8,14-28)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.

Ámen

Teljes cikk