Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre. (1Kor 1,9)
Van a hálaadásnak egy egyszerű változata: ha van élelmünk, ruházatunk, munkánk, szeretteink, céljaink stb. - hát legyünk hálásak. Sok ember nem rendelkezik ezekkel a dolgokkal. Ha ingadozunk a hitünkben, ha kétségeink vannak időnként, akkor kezdjünk el hálát adni a meglévőkért. Így minden jó lesz, megváltozik a látásunk. Pál apostol először hálát ad azért a kegyelemért, ami Krisztusban adatott a híveknek. De mit is jelent ez? Hogy a másik hitért, kitartásáért, erejéért ad hálát, nem pedig a sajátjáért. Felismeri a másikban a jót és nem lemondó, nem irigy, hanem hálás a másik hitéért. Ez nem összehasonlítás, értékelés és mérlegelés, hanem megállapítás. Az ókori Korinthus városa sok dologban volt gazdag, mint kereskedelmi központ, forgalmas kikötőváros. Ugyan a bűnökben és konfliktusokban is, Pál apostol mégis azt emeli ki, hogy beszédben és ismeretben gazdagodtak lakói. Az ember azért nagyon is tisztában van a hiányaival, de az apostol azt mondja, hogy a Krisztus ismeretére nézve nincs fogyatkozásuk. Nekünk is arról a szilárd alapról lehet elindulni, a konfliktusokat rendezni, amit Pál apostol átélt a korinthusiakkal is kapcsolatban. Keresztény emberként naponta bele kell néznünk Isten Igéjének tükrébe. Ahogy belenézünk naponta akár többször is ebbe a tükörbe, úgy még inkább fontos, hogy lássuk meg azt, amit az Ige tükre mutat meg nekünk - rólunk. Mindenekelőtt azt mutatja meg, hogy Isten másként látja a dolgokat, mint az ember. Az ember is tapasztalhatja, hogy minél magasabbra hág, annál jobban át tud tekinteni a dolgok felett. Egy kilátóból nézve csak játékházaknak tűnnek az épületek. Egy hatalmas épület mellett állva, pedig mi érezzük magunkat „porszem”-nek. Minden viszonyítás kérdése, honnan nézzük, honnan látjuk. Ilyen döntő különbség van az ember és Isten látása között. Legyünk hálásak szeretteinkért, életünkért, a Krisztus Jézussal való közösségünkért. A többi ráadásként megadatik nékünk.
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! (Ézs 55,6-9)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen