A Szabadító

Alapige: Gal. 5.1. -13.

"Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilár­dan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.

Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság ne­hogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak!"

Nem az a szabadság, hogy azt teszek, amit akarok, különösen mivel ez le­hetetlen is, ha mindenkire gondolunk. Nincs olyan, hogy bármit teszek követ­kezmények nélkül. Következménye mindennek van.

Mit jelent akkor a szabadság a Biblia szerint? Azt jelenti, hogy a lényünk­től idegen erőktől függetlenné válik az ember. A Biblia szabadságon azt érti, hogy a lényünktől idegen, de minket megkötöző erőktől szabaddá lesz valaki, és örömében, hálából a Szabadítójának elkötelezi magát.

Mindnyájan tudjuk, hogy a Szentírás azt tanítja, hogy Isten az embert az önmagával való közösségre teremtette. Az ember mindenestől teremtő Istené­től függött, így megvolt mindene, így életnek volt nevezhető a léte. Egyetlen szó­val kifejezve: boldog volt. Aztán egy idő után azt mondta: ne szóljon bele Isten a dolgaimba, majd én egyedül. Mivel Isten nem erőszakos, ezt lehetővé tette. Amikor azonban az ember Istentől függetlenítette magát, rabjává vált az addig számára ismeretlen sötét erőknek. Azóta pusztítjuk magunkat és egymást, és ez így van a személyes életünkben is, világviszonylatban is, és ráadásul nem tudjuk abbahagyni.

Az ú. n. szabad akarat: mese. Ha lenne ilyen, akkor nem lennének például szenve­délybetegek, és nem esnének vissza olyan sokan különböző elvonókúrák után is.

Itt szólal meg a Szentírás örömhíre: Jézus Krisztus ezért jött, hogy meg­szabadulhassunk ezektől a lényünktől idegen, minket pusztító, számunkra le­győzhetetlen erőktől. Hogy újra szárnyalhasson az ember, hogy önmaga fölé emelkedhessék, hogy azzá váljék, akinek Isten elgondolta, akinek Isten terem­tette. Jézusnak még a neve is erre utal, hogy Ő szabadítónak jött, mert neve pontosan ezt jelenti: Szabadító, Megmentő, Megváltó.

De ki is az a Krisztus Jézus?

Íme néhány isteni, néhány emberi tulajdonsága:

Érdekes, hogy a Zsidókhoz írott levél kihangsúlyozza Jézus Istenfiúságát, mint a legnagyobb igazságok egyikét. Jézus Isten fia, Ő Isten.

 „.. fiú adatik nekünk ...” Egy isteni Fiú. Ez egyedülálló! Eljön az emberekhez és megfeddi őket bűneik miatt. Azt mondja az embereknek, hogy meg kell térniük, ők azonban nem térnek meg. Azt mondja, hogy mi betegek vagyunk és Ő az orvos. Azt mondja, hogy mi bűnösök vagyunk és Ő a Megváltó. Azt mondja, hogy mi bárányok vagyunk és Ő a jó pásztor.

Ezt mondja Ézsaiás: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz.” Ez a gyermek, aki uralkodni fog, egy tökéletes uralkodó, mert Ő Isten, egy hatalmas Isten. Ezután Ézsaiás felsorolja az Ő neveit. Ezek az Immánuel név kibővített változatai. Minden Ézsaiás által felsorolt név utal Jézus istenségére és emberi voltára is. „... így fogják nevezni: Csodálatos (isteni jellemző) Tanácsos (emberi jellemző), Erős Isten, (ez azt jelenti, hogy isteni hős. A Hős emberi tulajdonság, az Isten név az Ő istenségét fejezi ki),

Örökkévaló Atya (Atya – emberi, Örökkévaló – isteni tulajdonság), Békesség Fejedelme! Ezeknek a neveknek mindegyike nagyon jól kifejezi ennek a gyermeknek, és egyben királynak a kétféle természetét. Ő egy gyermek, aki született, és egyben a Fiú, aki adatott. „… így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” Az Úr Jézusnak mindegyik neve kifejezi az uralkodásra, kormányzásra való alkalmasságát.

 „Csodálatos Tanácsos.” Csodálatos a múltban, a jelenben és a jövőben is. Ő csodálatos a múltban, mert neki nem volt kezdete. Csodálatos volt születésében, szolgálatában, halálában, feltámadásában és mennybemenetelében egyaránt. A mi Urunk természetfeletti! Egy természetfeletti tanácsos. Nem szép dolog egy ilyen tanácsos jelenlétében élni? Az élet próbatételeiben Ő a mi tanácsadónk. Amikor egy sírnál állunk, mindig könnyek szöknek a szemünkbe, de mélyen a bensőnkben érezzük, hogy van valaki, aki továbbvezet, tanácsot és útmutatást tud adni. Minden tragikus pillanatban felmerülő kérdésben nyújt számunkra valamit, ami megtart, erőt és tanácsot ad. Ő nem valami, hanem Valaki, egy személy. Jézusnak nincs szüksége parlamenti tanácsadóra! Ő a természetfeletti Tanácsos.
Istensége, az Ő egyedülállósága a keresztyén tanítás egyik alappillére. A keresztyének nem élhetnek poligámiában, mi egyedül csak Jézust imádhatjuk. „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” - számunkra csak egy út van!

De akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad. - Ez volt Jézus programja. Ezért van karácsony, nagypéntek, húsvét, pünkösd, hogy a Szabadító felkínálja ezt a lehetőséget az embernek, és aki az Isten elle­ni lázadás tehetetlen rabjává vált, újra képes legyen Isten akarata szerint élni, hogy a lényével megegyező erők munkálkodjanak benne. Hogy azzá legyen, aki lénye szerint igazán az, hogy azzá váljék, akinek Isten megteremtette.

Különös élmény volt számomra, amikor az iszákos-mentő misszióban szolgáltam, amikor először hallottam egy szabadult alkoholistá­tól azt (amit azután többféle változatban sokszor hallottam), amikor kitörő öröm­mel számolt be arról, hogy most már szabad nem-innom. Először furcsán hang­zott ez nekem, de láttam, hogy milyen bilincs egy szenvedély egy emberen, ho­gyan szeretnének szabadulni sokan, de nem tudnak a saját erejükből, csak ami­kor átélik Jézus Krisztussal kapcsolatba kerülve, hitetlenből hívővé válva, hogy lehet szabadulni. Átéli, hogy ott isznak mellette, és őt nem izgatja, nem kíván­ja. Azelőtt, ha a szagát megérezte már, ellenállhatatlan kényszer vitte a pohár­hoz,  nagyképűsködött: akkor teszem le, amikor akarom, de nem tudta leten­ni. - Most elmondhatja: szabad nem innom.

Aztán a lelkigondozás során ezt sokféle változatban tapasztaltam, amikor emberek elmondták, hogyan kötözi meg őket valamilyen félelem, netán valamilyen betegség, és Jézus Krisz­tus kioldozta őket a félelmükből, és ők egészen rábízták magukat, és megsza­badultak minden fóbiától, szorongástól. Néhány hónap múlva találkoztunk, és ragyogó arccal mondták: eltűnt a gyötrő félelem. Már nem kötözi meg. Szabad nem-félnem. Egyikük így mondta: minden okom megvan nem-félni. Megint furcsa fogalmazás, de a lényeget kifejezi.

Amikor valakit megkötöz a harag, és szinte éjjel-nappal a bosszút tervezi, miközben tudja, hogy nem tud bosszút állni, de nem tud szabadulni a tehetet­len haragtól, ez szívja az energiáját, örömét -, és egy beszélgetés végén szíve szerint megbocsát, felszabadul. Elmondja: szabad vagyok.

És hogyan telik el ez a néhány évtized, amit Istentől kapunk itt ezen a földön? Vajon láthatják-e rajtunk mások is, netalán az otthoniak, a gyermekeink is, an­nak az örömét, amit a magát Isten mellett elkötelezett ember él át, ahogy hul­lanak le róla a rossz szokások, kényszer-gondolatok, bűnök bilincsei, és egyre szabadabb lesz arra, hogy valóban üres edény legyen, amit Isten megtölt úgy, hogy túlcsordul, és másoknak is tudunk adni olyan értékeket, amiket mi is úgy kapunk. Nem a magunk rossz kedvét, fáradtságát, kételyeit adjuk tovább, ha­nem Istentől kapott mennyei értékeket.

Szeretnénk-e valóban azzá válni, akivé lennünk kell Isten akarata szerint? Szeretnénk oda megérkezni, ahol Jézus Krisztus helyet készített a benne hívőknek? Szeretnénk a testben hátralevő időnket, meg az örökkévalóságot is Jézus Krisztussal eltölteni? Hozzá szorosan odakötődve, tőle teljesen és min­denben függve, a vele szoros lelki közösségben, abban az igazi szabadságban, amit Isten az övéinek kínál.

Ehhez az igazi szabadsághoz adjon erőt a mi szabadító Istenünk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, hálásan köszönjük, hogy Szabadítónak jöttél. Egyedül Te látod igazán, mi-minden kötöz bennünket, és tudod, hogy mi­lyen tehetetlenek vagyunk a kötelékeinkkel szemben.

Könyörülj rajtunk, és tedd világossá számunkra is, hogy mire nem vagyunk szabadok, mitől nem vagyunk még szabadok. Segíts el minket az Isten gyer­mekeinek dicsőséges szabadságára.

Kérünk, szabadíts meg attól, hogy félünk elkötelezni magunkat Neked. Sze­retnénk dicsőíteni azzal, hogy feltétel nélkül bízunk Benned. Tudjuk, hogy sen­ki nem szeret minket úgy, mint ahogy Te. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja az ő barátaiért. És Te az életedet adtad értünk ak­kor, amikor még ellenségeid voltunk.

Kérünk, Urunk, szabadíts meg minden hitetlenségtől. Engedd, hogy öröm­mel tudjunk engedelmeskedni Neked.

Könyörgünk Hozzád mindazokért, akik nélkülöznek, a nyomorúságban lé­vőkért, munka nélkül, otthon nélkül, barát és testvér nélkül élőkért. 

Könyör­günk a gyűlölködőkért. Teremts békességet.

Könyörgünk, készíts a mi népünknek jövőt és lelki felébredést. Könyörgünk országunkért, és annak vezetőiért. Adj nekik Tőled való bölcsességet, és végy körül minket a Te védelmeddel, sokféle támadás közepette.

Kérünk Téged, akár hisz benned valaki, akár nem, hadd valósuljon meg éle­tében, ha felelős helyre állítottad, a Te akaratod. Köszönjük, hogy Te ezt is el tu­dod végezni.

Köszönjük, hogy Rád bízhatjuk mindnyájan a legszemélyesebb dolgainkat, a hetünket, a következő óráinkat, és kérhetünk Tőled nagy csodákat, nagy szabadításokat, nagy gyógyulásokat is.

Segíts most ebben a csendben ezzel a hittel imádkozni.

Ámen

Zákeus elhívása

Textus:

„És bemenvén, általment Jerikón. És íme volt ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és ő fővámszedő volt, és gazdag. És igyekezett Jézust látni, kicsoda ő; de a sokaságtól nem láthatta, mivel termete szerint kis ember volt. És előre futván felhágott egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra volt elmenendő. És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, meglátta őt, és mondta neki: Zákeus, hamar szállj alá, mert ma nekem a te házadnál kell maradnom. És sietve leszállt, és örömmel fogadta őt. És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, mondva: Bűnös emberhez ment be szállásra. Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, íme minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda pedig neki Jézus: Ma lett üdvössége ennek a háznak! mivel ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.”   (Lk 19,1-10)

  Az újszövetségi Jerikó városa közelében, ősi idők óta hatalmas pálmaligetek terültek el, melyeknek termése messze földön keresett volt. Ugyancsak erről a vidékről (és Gileádból) szállították Egyiptomba a balzsamot és a mirhát, valamint azt különleges, illatos olajat, amellyel (Izraelben is) a királyokat kenték fel, emelték trónra. Nem véletlen, hogy Jerikót a Biblia „a pálmák városának” nevezi.  Palesztinának három fő adóhivatala volt, három nagyvárosban; Cézárea, Kaperneum és Jerikó városokban.

Zákeus ez utóbbi fölött bírta a hatalmat, a Jerikóba befutó kereskedelmi útvonalak adózási ügyeit felügyelte, mint fővámszedő. A Római Birodalomban általános gyakorlat volt, hogy az adók beszedésének jogát eladták annak, aki a legtöbbet fizette érte. Jerikó leghíresebb kincse a balzsam volt, ami nagyon értékes lévén, igen magas adóterhet jelentett azoknak, akik ezzel kereskedtek.

Volt mit megszereznie Zákeusnak. Az a tény, hogy Jerikó ráadásul kereskedelmi útvonalak központja is volt, azt is segítette, hogy minél több vagyont szerezhessen ez az ember. Ehhez kapcsolódóan nagy befolyásra tett szert így az üzleti életben. Mai kifejezéssel nem is milliomos, egyenesen milliárdos lehetett, aki ráadásul nagyon magas pozíciót töltött be.

Zákeus szerette a pénzt. (Róm. 6.13.) De igazán nem volt boldog. Elveszett volt! Úgy gondolta pénzért mindent meg fog kapni. De megvetést, utálatot, kiközösítést kapott. Magányos ezért mérhetetlenül szegény. Az ő élete kezdetben olyan lehetett, mint azé a bárányé, amely elkeveredett a nyájtól és élvezi a szabadság örömét. Ráadásul, mint később kiderül róla, csalással sokakat becsapott. Gazdagsága nemcsak az üzlet miatt volt hatalmas, hanem lopásai miatt is.  Kezdetben egyáltalán nem érezte, hogy elveszett lett volna és talán a körülötte élők sem mondták. A történet akkor mutatja be őt, amikor már valami, illetve valaki hiányzik neki. Amikor már nem volt minden rendben a maga számára sem.

 Ő is érezte, hogy valami kell, valamire szüksége van. Kíváncsi lett arra a titokzatos Tanítóra, aki már nagyon híressé lett akkorra. Kereste a lehetőségét annak, hogy megláthassa és ezért bármit kész volt megtenni. Most kellett, hogy találkozzon Jézussal, később már lehetősége sem lett volna rá.

Zakeus rossz hírneve ellenére vonzó személyiség. Nem törődve azzal, hogy a tömeg kineveti, fölmászik egy vadfügefára.  Zákeus kíváncsi lett Jézusra, mert valami nem volt rendben az életében,  ezért elkezdte keresni a megoldást. Zákeus  akarja a Jézussal való találkozást, de csak egyetlen pontig; látni akarja őt. Itt viszont vége a saját erejének, elgondolkodtató Jézusnak ez a kifejezése: elveszett. Ez azt jelenti, hiába keres, hiába kiabál. Az elveszett ember nem tud magán segíteni. Az elveszett bárány  bégethet, de nincs aki hallja és nem is tud visszamenni a nyájhoz, ha akarna, akkor sem. Ha Jézus nem tesz valamit, akkor Zákeus alatt elhaladt volna és ezzel vége a történetnek. Látszik Zákeus keresésében, hogy önmagában a keresése még nem mentette volna meg őt ebből az elveszett állapotból. Csak kíváncsi volt és szerette volna az életét valahogy rendezni, de nem találkozott volna Jézussal személyesen. Nem élhette volna át, hogy Jézus azt mondja neki, hogy bűnös, hanem elveszett volna. A kegyelem ereje azonban ezt nem engedte.

Ez a szó a régi szövegekben azt jelzi, hogy ez egy negatív állapot. A kifejezést hordozza még, ha valakit megölnek, valamit lerombolnak, vagy valami tönkremegy. Elpusztul, elvész örökre és persze jelenti azt is, amikor egy bárány elvész a nyájból. A korábbi Jerikó is bűnös város volt, el is kellett pusztulnia, „elveszejtetett”. Ilyenkor nem egy semleges állapotba kerül, hanem a veszedelem is már jelen van. Elpusztul, ha elveszett.

Manapság ilyen jellemzőket lehetne mondani akár az egyénre, akár a családra, akár a közösségre vonatkoztatva, elveszett az, amikor nincs a helyén. Nincs ott, ahol lennie kellene, nincs a gyülekezetben, nincs Isten közelében, nincs a családban, hanem elhagyatva egyedül, talán még Istennel sincs, akkor elveszett a szó teljes értelmében. Ők szoktak általában egyedül maradni, sokszor fizikai értelemben is, lelkileg mindenképp. Romokban az élete - szokták mondani. Az a szörnyű, hogy ez általában együtt jár azzal, hogy mindenféle pótcselekvésekbe kezd: iszik, drogozik, a játék rabja, a testi örömök bolondja lesz.

Azért lehet beszélni az elveszett szó kapcsán tönkrement házasságról, mert azért ment tönkre, mert valamelyik fél bűnössé lett. Beszélhetnénk tönkrement családról, vagy akár nemzedékről, hazáról is.

Az egészben az a legrosszabb, hogy nemcsak a földi élet válhat pokollá, hanem ami utána következik, az is. Széles út halad a kárhozat felé a Biblia szerint.

Hívő ember elveszetté válhat? A hívő embert már megtalálta Jézus, ott van a jó Pásztor közelében. Válhat elveszetté? Hogyha az ősi szó jelentését vesszük, akkor a válasz az, hogy igen. Amikor valami tönkremegy, elpusztul, elvész; vagy valaki elvész a földi életre nézve.

 De az örök életet nem lehet elvenni senkitől, míg ha a földi élete lehet eltékozolt is!

Előfordul a hívő ember életében is, amikor kívülről minden rendben, csak egyszerűen a körülményei olyan gondokat, problémákat jelentenek, amelyekben úgy érzi, valaminek vége van. Akár az egzisztenciája, anyagiak terén, akár az egészség terén. Ebben az értelemben a hívő emberre is vonatkozhat az a kifejezés, hogy elveszett. Nem az örökéletre nézve, hanem a földi életükben tapasztalható vétkek, bukások, engedetlenségek közepette, amikor valami tönkremegy, elpusztul.

A történetben Jézus azt mondja: Zákeus elveszett, de az ember Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. A történetében nem ő az igazán kereső ember, hanem Jézus. Abban az értelemben, hogy ő megkeresi az elveszettet.

Mint ahogyan a jó pásztor példázatában: maga mögött hagyva a 99 nyájban lévő juhot, megkeresi az elveszett egyet. Jézus önmagáról mondja ezt, ezért jött. Ismeri Zákeust és ezért mondja: én ezért jöttem, hogy megkeressem ezt az embert is! Ha Jézus nem áll meg a fa alatt, akkor Zákeus nem találkozik a Messiással, akkor az élete nem változott volna meg. Viszont Ő megállt. Zákeus látni akarta, Jézus is, de ő többet akart, azt mondta: nékem ma a te házadban kell maradnom. Jézus akarta a személyes találkozást ezzel az elveszett bűnössel.

Beszédes az, hogy ismeri a nevét - nevének jelentése igazságos -, csakhogy mivel már elveszett bűnös volt, már nem ilyen volt. Nemcsak a nevét ismeri, hanem ismeri az ő viselt dolgait is, azt is tudja, hogy az emberek hogyan gondolkodnak róla. Olvastuk, hogy szörnyülködve csodálkoznak, hogy ilyen bűnöshöz megy be ez a Tanító.

De ami a legfontosabb, ő Zákeusban is mindezt tudatosítani akarja. Ezért megáll a fa alatt, s azt mondja neki: "Hamar szállj alá, mert ma a te házadnál kell nekem maradni."Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa ami elveszett, mert ennek így kell lenni.

De Kitől kapta Ő ezt a felszólítást? Tudjuk, hogy a Mennyei Atyától. János evangéliuma beszél bővebben arról, hogy ezért küldte őt az Atya. Jézus ezért lett emberré, Isten-emberré.  Lukács evangéliuma szerint tökéletes ember. Nem véletlenül kell Zákeusnál is megállni. De nemcsak az Atya felszólításának enged Jézus itt, hanem az is látszik ebben a történetben, hogy számára ez nem kényszer, hanem örömmel, irgalmas szeretetből teszi. Vállalja azt is, hogy a többi bűnös elveszett megszólja Őt, hogy kihez is megy be. Ő így jó Pásztor.

A magyarban nagyon szép kifejezés a megkeres. Zákeus esetében is, hogy Jézus megkereshesse, azon az úton haladt és megállt a fa alatt. Azért teszi ezt, mert ő olyan Pásztor, aki észreveszi, hogy hiányzik a báránya és tudja, hogy bajban van. Olyan Pásztor, aki nem hagyja el, nem hagyja magára azt, aki elveszett. Lehet, hogy mi emberek hamarabb feladnánk.  Olyan jó Jézust úgy megtapasztalni, hogy tudom: Ő végig utána megy, megkeresi az elveszettet.

Megtartani jött - ez a második kifejezés: "azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett". Ő ezért lett emberré, Ő benne nem volt bűn, de Isten a mi vétkeinket, a bűnt őreá vetette és annak a jogos büntetését is. Ő tulajdonképpen elveszetté lett, hogy megmentsen bennünket elveszett bűnösöket. Jézust megfeszítették, szenvedett, meghalt. Sőt az örökkárhozat állapotát is elhordozta, mikor alászállt a poklokra, tehát azt hordozta el, ami a bűnnek a  büntetése. Ezért mondható így, hogy elveszetté lett, hogy bennünket elveszett bűnösöket megmentsen. A keresztfán mondott: "én Istenem, én Istenem, mért hagytál el engemet" kifejezés is erre utal. Ez viszont azt jelenti, hogy nemcsak kockára tette az életét, hanem még oda is adta. Ő tehát igazán jó Pásztor, aki nemcsak veszélyeztette magát, hanem teljesen - nemcsak a szó testi és lelki értelmében - halálba adta magát érettünk. Hiszen ez az ő nevének jelentése is: szabadító, megtartó. Megváltó helyettem és érettem.

A földi élet során meg tud menteni elrontott életeket, házasságot, vagy családot. Azt mondta Zákeusnak: ma lett üdvössége ennek a háznak. Ebben hangsúlyos, hogy ha volt felesége, gyermekei, akkor az Úr Jézus kegyelme az ő életükben is megmutatkozott már akkor, ott.

Nem tudjuk a történetből, hogy pontosan mi történt ezután, mit tett Zákeus? Valószínűleg csodálkoztak másnap a körülötte élők, amikor visszavitte a pénzt azoknak, akiknek vissza kellett adni. Ezt biztosan észrevették rajta. Az is lehet, hogy bolondnak gondolták, de az is lehet, hogy ők is segítettek rendezni a dolgot…

Zákeusnak csak egy dolgot kell tenni: gyorsan leszállni a fáról és befogadni Jézust a házába. A többi már következett belőle, hogy ezek után ment és jóvátette a dolgokat. Amikor fölajánlotta a szegényeknek vagyona felét, az az ő hálájának kifejeződése volt az Úr Jézus szeretetéért. A négyszeres pénzvisszaadás pedig bűnbánatának jele. Ez már következett abból, hogy befogadta házába az Úr Jézust.

János evangéliuma azt mondja: Valakik pedig befogadták őt, azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek.

Az Ige központi gondolata tehát az, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet, Jézus elveszetté lett, hogy az elveszett bűnöst megmentse.

Magasztalunk téged Urunk Jézus, hogy Te nemcsak a bűnösökért jöttél, hanem az elveszett bűnösökért. Köszönjük, hogy mi is megtapasztalhattuk isteni irgalmadat.

Magasztalunk, hogy Te elhordoztad a kárhozatot, az ítéletet, a bűn büntetését. A miénket is, hogy nekünk ne kelljen elpusztulnunk örökre, hanem élhessünk Veled.

Köszönjük, hogy  befogadhatunk Téged életünkbe, házunkba, családunkba.

Magasztalunk, hogy a mi házunk népe is a Te követőd lehet már. Kérünk Téged, tudjunk kitartóak lenni a könyörgésben, Reád tekintve Urunk, hiszen Te mindvégig utána mégy annak, akit megkeresel, megtartasz.

Köszönjük, hogy nincsen olyan elrontott élet, amelyből ne tudnál minket kiemelni. Kérünk, segíts nekünk így képviselni Téged ebben az elveszett világban.

Könyörülj meg rajtunk, amikor a bajok, vagy akár a bukásaink miatt elveszettnek érezzük magunkat, megfogalmazódik bennünk az a kérdés is: miért Uram? Hadd érezzük át azt a szeretetet és irgalmat, megtartatást, amit Zákeus is átélhetett!

Köszönjük Úr Jézus, hogy Te ezt cselekszed is!

Ámen

Ma elindítottuk az új blogunkat. Kérjük kövesse figyelemmel, igyekszünk mindig friss információkat közölni. Az üzenetek nyomon követése RSS csatornán keresztül is lehetséges.