A mulasztás bűne

Minden iskolás gyermek számára a legérdekesebb kísérlet a fizika órákon az, amikor egy mágnes segítségével összegyűjtik a vasreszeléket. A fehér papírlap alá tett mágnespatkó hatására az addig összevissza szóródott vasreszelék egyszerre szabályos rendbe áll össze. A mágnes nem engedi, hogy a vasreszelék rendetlenül heverjen a papíron, hanem arra kényszeríti, hogy a mágneses erővonalak mentén egy bizonyos rendbe álljon be. A mágneses erő hatására rend lesz ott, ahol addig rendetlenség volt. A mágneses erő hiánya viszont rendetlenséget idéz elő ott, ahol addig rend uralkodott.

Nem nehéz megvonni a párhuzamot saját életünk és az említett fizikai kísérlet között. A vasreszelék nem más, mint életünk szétszórt, rendezetlen, összevissza dobált dolgai, amelyek között mi sokszor hiába próbálunk meg rendet teremteni. Megpróbáljuk, de még sem megy, valahogy semmi sem akar igazán a helyére kerülni, valahogy nem találjuk azt a rendet, ami szerint pedig rendezni kellene az életünket. A mágnes viszont, amely – illetve Aki – a kellő rendet meg tudja teremteni az életünkben, nem más, mint maga Isten. Isten szeretetének és gondviselésének erővonalai úgy tudják összerendezni életünk szétszórt dolgait, mint a mágneses erővonalak a vasreszeléket. Ha kérjük és engedjük, hogy Isten az Ő szeretetével és gondviselésével belenyúljon életünkbe, akkor addig szétszórt dolgaink egy csapásra úgy rendeződnek, ahogyan azt mindnyájan szeretnénk – és ami még fontosabb: ahogyan Isten szeretné. Arra bíztat ez az ige, hogy bízzuk rá magunkat Istenre, és meg fogjuk tapasztalni, hogy Ő irántunk való szeretetével és hűségével valóban rendet tud teremteni bennünk és körülöttünk. Csodálatos biztatás ez, hogy Isten rendbe szeretné hozni azt, ami számunkra reménytelen feladatnak látszik. Ezért nem szabad reménytelenül szemlélni életünk problémáit, nehézségeit, bűnök ütötte sebeit, mert Isten ereje sokkal nagyobb a bennünk és körülöttünk lévő bűn pusztításánál és erejénél. Jézus feltámadása, az Ő halált is legyőző ereje Isten szeretetének a legteljesebb bizonyítéka. És ha Istennek erre a mindennél erősebb szeretetére hagyatkozunk, akkor rend lesz az életünkben, mert a gonosz már nem győzhet felettünk. És az életünk nem szétszórt vas-reszelékhez fog hasonlítani, hanem Isten szeretetének erőtere által rendezett, áldott és örömteli lesz.(Prókai Árpád)

Csak a saját bűneink választanak el bennünket Istentől, a mások bűnei nem. Foglalkozzunk tehát inkább a saját bűneinkkel. A bűnt felismerni, bevallani és elhagyni, ez az igazi bűnbánat, és a megtérés valódi útja.

Hajlamosak vagyunk azonban csak az elkövetett bűnökkel foglalkozni: ha valami rosszat tettünk. De mi van a mulasztás bűnével – ha valami jót nem tettünk meg? Krisztus példázataiban gyakran találkozunk olyanokkal, akiket a mulasztás bűne miatt ér kárhoztatás. Legjobb példa erre bibliaóráinkon az utóbbi időben tanulmányozott Máté Evangéliuma: Az ember, akit kizavartak a menyegzőről, mert nem volt ünneplő ruhában (ld. Máté 22:12–13). Az öt szűz, aki nem mehetett be a menyegzőre, mert nem volt olaj a lámpásukban (ld. Máté 25:1–12). A szolga, akitől elvették talentumát, mert elásta ahelyett, hogy felhasználta volna (ld. Máté 25:25–28). Néhányan azt mondják, sőt prédikálják, hogy: „jobban foglalkoztat a mélyebb lelki élet.”

Nos, a mélyebb lelki élet éppen az, amit azzal töltünk, hogy másokkal jót teszünk! Sőt, ez alapján leszünk majd megítélve és kapjuk jutalmunkat. „A király… akkor szól a bal keze felől állókhoz is… éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.” (Máté 25:40–45). 

„Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jakab 4:17)

Tehát ha lehetőségünk adódik jót tenni – tegyük is meg!

Urunk, látjuk, hogy nélküled szétszórt és rendezetlen az életünk. De köszönjük, hogy Te kész vagy belépni a mi szétszórtságunkba is, hogy rendet teremts benne. Köszönjük, hogy helyrehozod, amit a bűn megrontott. Köszönjük, hogy megbékéltetsz minket egymással, megszabadítasz a rabságból, és Te irányítod, Te rendezed össze, Te adsz értelmet életünknek. Vonj magadhoz minket erősen, hogy ki ne kerüljünk áldott vonzásodból. Ámen

Napi Ige és gondolat

2015. május 11. 

Élő víz 1.

 Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg! (Jn 4,15)

 Modern világunknak egyre inkább legdrágább természeti kincsévé lesz a szennyeződéstől mentes, tiszta víz. Egyre több pénzt kell fordítani arra, hogy az éltető víz minden emberhez eljusson. Ahol hiányzik a tiszta víz, ott hiányzik az élet lehetősége is.A tiszta víz és az élet szorosan összetartozó fogalmak. Ahogyan a vízre lehet szomjazni, úgy az életre is. Ma nemcsak a tiszta vízre szomjaznak egyre többen. Sok ember lelkét, szívét, egész emberi valóját gyötri a kínzó szomjúság az Élet után.Jézus tudja ezt, ezért szeretne velünk találkozni. Szeretne minket is megszólítani, ahogyan a samáriai asszonyt megszólította a Jákób kútjánál. S ahogyan a samáriai asszony életére megoldást adott, úgy szeretne a mi bűnös életünkre is megoldást mutatni, az Élet felé vezetni. Szeretne megszólítani igéjével és szeretne Életet adni. A samáriai asszony szemei akkor nyíltak meg, amikor Jézus addigi életének bűneiről beszélt. Jézus azt szeretné, hogy a vele való találkozáskor mi is végiggondoljuk egész addigi életünket, és rádöbbenjünk, hogy amit addig olyan természetesnek vettünk, az az Ő szemében nagyon is kérdéses. A samáriai asszonyhoz hasonlóan számunkra is akkor válik élő vízzé Jézus szava, amikor bűneinkre mutatva igazán szíven talál minket. Akkor lesz Életünk, ha addigi természetesnek vett életünk minden bűnét megvallva és megbánva oda tudunk állni az úrvacsorai asztalhoz, ha oda tudunk járulni a kegyelem helyéhez, ahol az Ő testében és vérében Jézus saját magát kínálja élő vízként nekünk. (Prókai Árpád)

A nap gondolata: Nem mindig jó lelkiismeret az, melyet könnyen meg lehet nyugtatni.

Imádság: Köszönöm Uram szavadat, mely egyedül oltja a lelkem szomjúságát. 

Ámen

Elhunyt Prof. Dr. Alfred Jäger

                Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk,                                                          akkor hazudunk, és nem cselekezzük az igazságot. (1Jn 1,6)

Az írás világosan fogalmaz, a hazugsággal kapcsolatban. Ha valaki csak képmutatásból vallja magáról, hogy közössége van Istennel az hazudik, becsapja embertársait és saját magát. Ez a sötétség útja, ami semmivel sem visz közelebb Istenhez, mint azok a többi dolgok, amik ezen az úton találhatók. Ne csapd be magad, kérdezd meg magadtól: van személyes kapcsolatod Istennel, vagy csak beszélsz és képzelődsz róla? Vigyázz, ha csak beszéd és képzelgés az, amit Istennel kapcsolatban teszel, az hazugság és sötét dolog. Az igazság azonban az, hogy Isten azt szeretné, hogy megismerd őt és megvilágosodj. Jézus vére megtisztít. Sokan brutális képnek tartják ezt. Pedig ez nem brutálisabb a mi bűneink súlyánál. Azt is mondhatjuk, hogy a bűn véresen komoly dolog. Ha nem hal meg Krisztus érted a kereszten a bűn fog téged keresztre feszíteni. Pál apostol azt mondja: "Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban a mi Urunkban" (Róm 6,23). Hogyan tisztít meg tehát Krisztus vére? Úgy, hogy helyettünk megfizet mindenért, amivel bűneinkért tartoznánk Istennek, embertárainknak, bárkinek vagy bárminek. Csaltál, loptál, hazudtál...? Önös érdekeidet tartod szem előtt, nem szeretsz sem Istent sem embert magadon kívül esetleg nem szereted magad? Megköt a pénz utáni sóvárgás, a siker csillogása, a hatalom mámora, a kéjvágy vagy bármi ami függőséget okoz?  A sor folytatható lenne, és ezek mind-mind tetten érhető dolgok az ember életében. A bűn okozója, a Kísértő, eredményesen munkálkodik és még azt is elhiteti veled, hogy ezek a dolgok nem is olyan rosszak, sőt megengedhetőek vagy kifejezetten jók. A sötétségben, ahol nem látszanak a dolgok nehéz különbséget tenni jó és rossz között. A világosságban azonban minden dologra fény derül. Ámen

"Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak" Máté 5.7.

Gondolatok vasárnapra - Lélek szerinti hit

Igeolvasás: Jn 3,1-8

Ha lepereg előtted életed filmej, ki a Rendező... ?

Egy keresztény számára a Rendező Jézus Krisztus. Ezt egyszerűen krisztocentrikusságnak lehet nevezni. Szerintem a Jézus Krisztus középpontba állítása annak tudomásulvétele, hogy az Ő kegyelme a világban határtalanul és nagyon sokrétűen árad ki. Ott vedd az áldást, ahol kapod, ahol Isten neked adja. Azt gondolom, hogy Isten áldásainak forrásait aligha tudjuk mi emberek bekeretezni és egyetlen felekezethez, módozathoz vagy helyhez kötni. Bezárhatjuk-e a Mindenható hatalmát a magunk elképzelte világba? Nem. Csak elfogadni tudjuk a létezését és keresni, hogy hol találjuk. Mit mond a Szentírás? „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született” (Jn 3,8). A hit nem teológia, ezt saját tapasztalatból mondhatom. A teológián nem hinni tanulnak, hanem a kereszténységről, Istenről, egyházról annak viszonyairól, elméleti megközelítéseiről, kulturális vonatkozásairól, elmúlt és jelenkori eseményeiről, hatásokról és ellenhatásokról, az egyház helyzetéről, koncepciókról, ki mit mondott mikor és még nagyon-nagyon sok mindenről – mindehhez nem kell hit, vagy éppenséggel nem vezet el a hitre, maximum csak feltételezi az emberről, hogy hisz. A hitnek a forrása nem a teológia és nem a dogma, még csak nem is az egyház, sőt a Biblia sem, hanem Isten. Maga a Biblia mondja: a hit Isten ajándéka. Tőle lehet kérni, és hogy ezt miképpen adja nekünk ajándékba azt Ő határozza meg, nem mi. Ezért én teológiai megfontolásokból soha nem kételkednék senki személyes hitbeli meggyőződésében, mert nem tudom milyen kapcsolat van közte és Isten közt milyen állapotában volt épp akkor, amikor Isten hitet ajándékozott neki. Nem tudhatom, hiszen én is ember vagyok. Nem létezik szabványhit. Nyilván az egyház, aminek politikai és társadalmi befolyása volt, hozzászokott ahhoz, hogy úgy a legellenőrizhetőbb a laikus tömeg, ha egyforma módon hisz, a dogmák, és szertartások mentén, mert az követhető. Aki ettől eltér az az eretnek, mert nem ellenőrizhető le hitének módja. Nos, ezzel azonban van egy baj, ez nem Isten rendelete szerint való eljárás. Nem mondhatjuk azt, hogy ha így vagy úgy hiszel csak és kizárólag akkor üdvözülsz. Isten nem tanítja, hogy miképp higgyél, hanem azt tanítja, hogy Benne higgyél, de azt mindenképp. Olyan is van aki hisz, de nem Istenben, de az egészen más problémakör, amit most azt hiszem nem kellene belehozni ebbe a témába. Az Istenben való hitnek azonban egész személyes lehetőségei vannak. Az Istennel való személyes kapcsolat pontosan az Istenben való személyes hitet feltételezi. Nézzünk bibliai példákat, Ábrahám, Jákób, Mózes, Dávid, Illés, Dániel vagy Ezékiel, csak néhány név az Ószövetségből különböző korokból és mindegyiknek külön-külön útja volt, Isten külön-külön tett csodákat általuk és velük, kapcsolatuk is külön-külön egyedi volt Istennel. Ha a tanítványokat nézzük és Pál apostolt, azt látjuk, hogy mindegyiknek személyes kapcsolata volt az Úrral és ebben benne volt nem csak saját lelkiségük, hanem családi, társadalmi hátterük, jellemük, minden. Mégis a sokszínű példák egyetlen közös és meghatározó vonása, hogy mind Istenhez kötődnek valamilyen módon és nincs köztük semmilyen minőségbeli különbség. Ha pedig a hit ennyire személyes dolog, akkor nyilván, hogy Istennek ezzel a személyes jelleggel is célja van, csak fel kell ismernünk, hogy számunkra mi is ez pontosan. Kálvin írja egy helyen: az igehirdetésben való sokszínűség legalább olyan legyen, hogy az mindenkit Krisztushoz vezéreljen.

Ámen

Vezetői stílusok

A jó vezető megkönnyíti az alkalmazkodást, tervszerűen változtat, így fokozza a gyülekezet megmaradásának valószínűségét, míg a rossz vezetés rugalmatlanságával felemészti saját alapját, csoportja sikeres működését. A vezetés létrejöttéhez szükséges, hogy a vezető el tudja fogadtatni, a vezetett pedig el tudja fogadni a közöttük levő egyenlőtlenséget. Enélkül nem beszélhetünk vezetésről, csupán kényszerítésről vagy uralkodásról. Ez az említett egyenlőtlenség azon alapul, hogy a vezető rendelkezik olyan értékekkel, melyeket a vezetett nagyra becsül, azonban ő maga nincs ezen értékek birtokában. Mindehhez szükséges egy olyan többlet, amit leggyakrabban karizmának nevezünk. A karizma az eredeti ókeresztény nyelvhasználat szerint kegyelmi ajándék, amelynek birtokosát sokan követik, mivel elhiszik, hogy rendkívüli, emberfeletti tulajdonságokkal rendelkezik.

Átalakult formában ma is találkozhatunk karizmatikus vezetőkkel, akik számára az elhivatottság a legfontosabb. A demokratikus feltételek összességében nem kedveznek a karizmatikus vezető teljes körű kibontakozásának, viszont elsőrendű eszköze lehet a diktatúra kialakításának, mivel a karizma tömegek rajongását válthatja ki. A karizma lényeges eleme a professzionális kommunikáció, tehát némi karizmára minden vezetőnek szüksége van.

A vezetésnek nagy jelentősége van a politika mellett a gazdasági életben, a munka világában, de a gyülekezetépítésben is. A legtöbb munkahelyi szervezetben a vezetőkre hárul, hogy a szervezet céljaival összhangban motiválják a munkásokat és megszervezzék a termelési folyamatokat. E két fő tevékenységet nevezhetjük a vezetés két funkciójának, Fiedler szóhasználatával élve kapcsolatorientációnak és feladatorientációnak.

A téma meghatározó jelentőségű szerzője szerint a hatékony vezetés a vezetői személyiségtulajdonságok és a szituációs jellemzők kombinációjának eredménye. Vannak vezetők, akiknek a teljesítmény a legfontosabb, még a jó személyes kapcsolatok árán is, míg mások az összetartó légkörre helyezik a hangsúlyt. Feladatvezetőről beszélünk, ha a csoport lehető leghatékonyabb munkavégzése az elsődleges, és társas-emocionális vezetőről, amennyiben a csoporttagok boldogságának, elégedettségének biztosítása a fő cél. Gyakran egy csoporton belül két személy hordozza e két funkciót. A feladat nehézsége, a csoport mérete és struktúrája, illetve egyéb szituációs jellemzők nagymértékben eltérhetnek és meghatározhatják, hogy adott esetben milyen típusú vezető lehet sikeres. Ebből az következik, hogy nem beszélhetünk abszolút értelemben jó és rossz vezetőről, mindenki lehet adott esetben sikeres vezető, de senki sem lehet minden helyzetben jó vezető. Ezt a gondolatot alátámasztotta az a vizsgálat is, melynek során sikeres vezetőket vizsgáltak, és nagyon eltérő személyiségstruktúrákat kaptak. Nincs olyan tulajdonságlista, amely meg tudna különböztetni vezetőket és nem vezetőket.

Három fő vezetési stílus van: a demokratikus, az autokratikus (tekintélyelvű) és laissez faire (engedékeny).

1. A demokratikus vezető minden eszközzel igyekszik fokozni a csoporttagok részvételét, és objektív teljesítményértékelésre törekszik.

2. Az autokratikus vezető egymaga uralja a csoport tevékenységét, lényeges kérdésekben mindig ő dönt, szubjektíven értékel, szigorú fegyelmet tart.

3. A laissez faire stílusú vezető nem kezdeményez, csak kérésre segít, inkább tanácsadó, mind valódi vezető.

A három vezetési stílus közül termelékenység és elégedettség szempontjából többnyire a demokratikus az optimális, de ez koránt sincs így minden helyzetben, egy hadsereg vzeetése például szükségszerûen tartalmaz autokratikus elemeket. A vezetési hatékonyságot befolyásolja a vezető hatalmának típusa is. Kényszerítő hatalomról beszélünk, ha vezető pozíciónk lényege, hogy büntethetünk, és jutalmazó hatalomról, ha jutalmazhatunk. Hatalmunk szakértői típusú, ha tudásunk, jártasságunk az alapja, törvényes típusú, ha tisztségünk tekintélyét a törvény biztosítja és vonatkoztatási, amennyiben személyiségünk, gondolkodásunk vonzereje hatására társaink azonosulni szeretnének velünk.

A változás lényeges eleme a csoportok életének. A jó vezetőnek lépést kell tudni tartania a változásokkal és aktív szerepet betölteni a folyamatban. A jó vezető megkönnyíti az alkalmazkodást, tervszerűen változtat, így fokozza a csoport megmaradásának valószínűségét, míg a rossz vezetés öntörvényûségével, rugalmatlanságával felemészti saját alapját, csoportja sikeres működését.  A modern vállalati vezető két egymást kiegészítő szerepét nevezhetjük menedzseri és leader szerepnek. A vezető menedzseri szerepében a szervezeti komplexitással birtkózik meg, míg leader szerepében a szükséges változásokra koncentrál. Mindkét szerepkörben három lényeges feladattal kell megbírkózni, ezek: a célkitűzés, a megvalósítás feltételeinek megteremtése és a végrehajtás.

A menedzser fő eszközei a precíz tervezés, szervezés és problémamegoldás, míg a leader jövőképben gondolkodik, személyes hitelével maga mellé állítja az embereket és folyamatosan képes motiválni őket. A munkahelyi szervezetek élete ciklikus, ezen fejlődési szakaszok határozzák meg egyik vagy másik szerepkör iránti igényt. Adott vezetőnél a két szerepkör közötti súlyponti különbségek előfordulnak, de hosszú távon a sikeres vezetés csakis mindkét szerepkör gyakorlása esetén lehetséges.

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy nem beszélhetünk olyan vezetői tulajdonságokról, melyek minden helyzetben hatékonyak, de a magas intelligencia, kitűnő kommunikációs készség, fejlett emberismeret, nagyfokú teherbírás, rugalmasság és az alapos szakmai ismeretek többnyire segítik a hatékony vezetést.

Folytatás holnap...