Nagy dolgokat várj Istentől! 1.

Isten véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhetik … a mi bennünk munkálkodó erőnk szerint. (Ef 3, 20)

 Az imádkozó ember csak akkor fordul bizalommal Istenhez, ha Isten csodálatos erejének megtapasztalásában él. Pál apostol megtapasztalta ezt az erőt. Általa lett az üldözőből Jézus nevének hitvallója. Amit senki nem tartott lehetségesnek, amit maga Pál is kizártnak tartott, azt Isten megtette. Ez az erő szakadatlanul munkálkodott benne, ezért kiált fel így: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít!” Máskor pedig: „Felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett.” Ezért bízott abban, hogy Isten mindent megtehet (2 Kor 9, 8); az apostol sziklaszilárdan hitte ezt. Imádkozásán, mint ragyogó korona, ott van Isten dicsőítése és imádása. Isten véghetetlen bőséggel mindent megtehet, azaz feljebb, mint valaha is megtapasztalhattuk. (Prókai Árpád)

Uram! Számodra nincs lehetetlen, előtted nincs akadály. Végtelen szereteted és kegyelmed ragyog bele életembe. Köszönöm neked. Ámen

Harcaink

 Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. (Ef 6:12)

  A keresztyén élet egy háború. Ebben a harcban, melyet az igazság az igazságtalanság ellen vív, sikeresek csakis isteni segítséggel lehetünk. A mi korlátolt akaratunkat alá kell rendelnünk az Örökkévaló akaratának; az emberi akaratnak át kell vennie az isteni akaratot. Ez az akarat segítségünkre küldi a Szentlelket, és minden harc azért folyik, hogy visszaszerezze áron szerzett tulajdonát, hogy a lélekben helyreállítsa saját képmását. Az Úr Jézus a Szentlélek által működik, mert a Szentlélek az Ő képviselője. Általa Jézus lelki életet küld az emberi lelkeknek, erőt ad a jóra, megtisztítja az erkölcsi szennytől és felkészíti őket országa számára. Jézus kész bőséges áldást árasztani, és az emberek között gazdag ajándékokat osztogatni. Ő a csodálatos Tanácsos, határtalan bölcsességű és erejű; ha mi elismerjük az ő Lelkének erejét, és megengedjük, hogy formáljon minket, akkor benne tökéletessé válhatunk. Milyen gyönyörű gondolat ez! Krisztusban “lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok beteljesedve”. (Kol 2,9-10)

Az emberi szív soha nem fogja addig megismerni a boldogságot, míg alá nem rendeli magát a Szentlélek átformáló erejének. A Lélek átformálja a megújult lelket a minta, Jézus Krisztus szerint. A Lélek befolyására az Istennel való ellenségeskedés hitté és szeretetté, a büszkeség pedig alázattá változik. Az emberi lélek felfogja az igazság szépségét, és Krisztust méltósággal és jellembeli tökéletességgel tiszteli. Ahogy ezek a változások megtörténnek, az angyalok elragadó énekben törnek ki, és Isten és Krisztus örvendezni fognak az isteni hasonlóságára átalakult lelkek felett.  (Prókai Árpád)

Isten előtt csak megalázkodni és ujjongani lehet. Megalázkodni, hogy ami vagy, kegyelemből vagy, tehát nincs okod gőgre, fennhéjázásra, mert mindent ingyen vettél - de ujjongani, hogy ingyen ekkora ajándékot vettél... (Ravasz László)

Köszönöm Uram Lelked állandó munkáját életemben! Formálj, alakíts, nyesegess, ahogyan a legjobbnak látod! Hálás vagyok azért, mert ennyire törődsz velem. Ámen

A helyes magatartás

 Aki feddhetetlenül él, biztonságban él. (Péld 10,9)

 A feddhetetlen talán lassan halad előre, de biztosan jár. Aki siet meggazdagodni, nem bizonyos a dolgában. Az állhatatosan becsületes ember esetleg nem gazdagszik ugyan meg, de békessége lesz, az biztos. Ha mindig azt tesszük, ami igaz és helyes, akkor szilárd talajon járunk és tudhatjuk, hogy minden lépésünknek biztos alapja van. Viszont a kétes ügyletek által elért legnagyobb siker is csalóka marad mindig; és aki a sikert elérte, annak állandóan félnie kell, hogy egyszer csak számadást kell adni a dolgairól, és akkor nyeresége kárhoztatni fogja őt.

   Ragaszkodjunk ezért inkább az igazsághoz és a becsületességhez. Isten kegyelme által kövessük Urunkat és Mesterünket, akinek szájában nem találtatott csalárdság. Ne féljünk a szegénységtől. Sem attól, hogy megvetnek bennünket. Soha, semmilyen körülmények között ne tegyünk olyasmit, amit lelkiismeretünk helytelenít. Ha elveszítjük lelkünk békességét, többet veszítünk, mint amit pénzen meg lehet  vásárolni. Ha viszont megmaradunk az Úr útján, és soha nem vétkezünk  lelkiismeretünk ellen, biztos úton járunk, bármi jöjjön is. Mert  ugyan, ki árthat nekünk, ha a jót követjük? A világ tartson bár  bolondnak következetes becsületességünk miatt, de a tévedhetetlen Bíró ítélete egykor nekünk fog igazat adni.(Prókai Árpád)

Minden ember vigyázzon: amit ma tesz, mond, elmulaszt vagy elhamarkodik – annak öt-tíz-húsz esztendő múlva veszi a gyümölcseit. Jót vagy rosszat, életet vagy halált, jutalmat vagy büntetést. Csak későn jön el a szüret; vigyázzunk a vetéseinkre, ha jól akarunk aratni. (Surányi Miklós)

Uram! Köszönöm, hogy mércéd igen magas, de békét adó. Ha a világra és a csábító kívánságokra tekintek, akkor elsodródom és a bűn útjára tévedek, de ha rád nézek, meg tudok állni a legnehezebb időkben is. Adj ehhez erőt, hitet, állhatatosságot! Jézusért kérlek! Ámen

Előre mész vagy lemaradsz?

Annak okáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelnünk, nehogy valaha elsodortassunk attól. (Zsidó 2,1)

  Mindannyiunkkal megesett már ez. Isten Igéjéből már van egy kevés a tarsolyunkban. Már megnyertünk egy-két csatát. Az életünk nagyszerűen alakul, amire évek óta nem volt példa. Azonban egyszer csak megcsúszunk, és minden szétesik. Újra kell kezdenünk az egészet.

A Zsidókhoz írt levél ilyen embereknek szól. Olyan sokat növekedtek lélekben, hogy már tanítóknak kellene lenniük. De annyira visszacsúsztak, hogy újra bébiételre van szükségük.

Miért jutottak idáig? Hagyták, hogy bizonyos dolgok a hitük útjába álljanak. Elengedték Isten ígéreteit, ezért visszacsúsztak.

Elfordították a figyelmüket Isten ígéreteiről. Nem arról van szó, hogy nem hisznek már bennük. Csak éppen más dolgokra irányították a figyelmüket. Hagyták, hogy az Ige-szintjük visszaessen, és mivel az alacsony Ige-szint egyet jelent az alacsony hitszinttel, hamarosan kudarcot vallottak olyan területeken, ahol régen győztesek voltak.

Ne engedd, hogy ez megtörténjen veled. Amikor a dolgok jól mennek, ne csak együtt ússzál Isten áldásának áradatával. Áss mélyebbre abban, amit Isten adni akar neked. Szentelj nagyobb figyelmet Isten ígéreteinek. Koncentrálj a növekedésre, akarj olyan erős lenni a Lélekben, hogy ne csak a saját szükségeidet tudd betölteni, hanem másokét is!

Ne felejtsd el: alacsony Ige-szint = alacsony hitszint = visszaesés.

Ne legyél annyira elfoglalva a mai nap győzelmével, hogy a holnapnak kudarc legyen a vége. Foglalkozz azokkal a dolgokkal, amiket megtanultál. Az Igének szentelj több figyelmet – ne kevesebbet! Emelkedj hitről magasabb hitre.  (Prókai Árpád)

Isten úgy dicsőíti meg magát életünkben, hogy olyan szorultságokba visz, amelyben minden bölcsességünknek, ügyességünknek csődöt kell mondania. Akkor tapasztalhatjuk meg az Ő csodáját. (Spurgeon)

Uram! Sokszor tényleg az a hitbeli visszaesésem oka, hogy alacsony az Ige-szint az életemben. Bocsásd meg nekem, ha nem olvasom, ha nem hallgatom eleget és nem veszem elég komolyan szavadat. Igéd lábam előtti mécses. Szükségem van rá. Naponként. Köszönöm a lehetőséget. Ámen

El Shaddai

Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős volt, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: ÉN A MINDENHATÓ ISTEN VAGYOK, járj énelőttem, és légy tökéletes. (1Mózes 17,1)

A héber eredeti szerint ebben az ószövetségi versben Isten azt mondta: „Én El Shaddai vagyok.” Isten hét szövetségi néven nyilatkoztatta ki magát Izraelnek, ezek egyike volt az El Shaddai — szószerinti jelentése: ‘az Isten, aki több, mint elegendő’ vagy ‘az, aki teljességgel elegendő’.
Növeli a hitedet, ha úgy gondolsz Istenre, mint „aki több mint elegendő!” Isten az Ószövetség egésze alatt megjelenítette és kinyilatkoztatta magát, mint El Shaddai — az Isten, aki több, mint elegendő. Amikor például kihozta Izrael gyermekeit az egyiptomi rabszolgaságból, a fáraó katonái utánuk mentek, hogy elfogják, és újra rabszolgákká tegyék őket. Izrael gyermekeinek egyik oldalán a pusztaság volt, másik oldalon a hegyek, előttük meg a Vörös-tenger. Látszólag reménytelen helyzet, de ők Istenre tekintettek — az Istenre, aki több mint elegendő — és Ő kettéválasztotta a tengert! Megmerevítette a mélységes vizeket a tenger szívében! (2Móz. 15,8) Befagyasztotta a vizeket! A vizek fal módjára álltak mindkét oldalon, és Izrael gyalog kelt át a túlpartra. A mi Istenünk több mint elegendő! (Prókai Árpád)

 Amikor fáradtak, magányosak, csalódottak vagyunk, és nem látunk kiutat, vagy amikor úgy érezzük, hogy a problémáink elárasztanak minket, akkor nézzünk fel! Egyszerű gyermeki imában forduljunk a menny felé és fogjuk meg szerető Istenünk kezét! Mindig bízhatunk Benne! Akkor is, ha a látszat ellene szól!” (Ellen Gould White)

Uram! Hatalmas vagy, akinél nincs nagyobb. Erősebb vagy, akinél nincs erősebb. Dicsőítelek azért, hogy hozzád tartozhatom. Jelenléted megnyugtat engem. Velem való terveid boldoggá tesznek. Ámen

Tervek

Isten igazságának belénk írt ismerete

 Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. (Róma 2,14)

 Isten arra vezet minket, hogy felfedezzük az Ő törvényét, nem csak a teremtésen keresztül, de a lelkiismeretünkön keresztül is.

Néhány dolog Isten által belénk van írva; mindig tudjuk, hogy ezek jó vagy rossz dolgok, nem számít, hogy más mit mond. A lelkiismeretünk mondja el nekünk.

Mondjuk, véletlenszerűen veszünk 1 millió embert minden földrészről és rakjuk őket egy New York-i kereszteződésbe. Majd mondjuk nekik hogy: „Itt egy 92 éves vak néni egy járókával. Át kell mennie az úton. Mondd meg, hogy melyik a három közül az erkölcsileg helyes válasz? 1: Hagyod, hogy saját maga próbáljon meg átmenni az úttesten. 2: Segítesz neki átmenni. 3: Belököd a forgalom közepébe.”

Nem kell keresztyénnek lenned – belül tudod mi a helyes válasz.

A Biblia ezt mondja: „Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd… ” (Róma 2,14-15) (Prókai Árpád)

 Isten azt akarja, hogy őrá nézz, és tudd, hogy legsötétebb pillanatodban sem kell félned. Ami érted történik, sokkal nagyobb, mint bármi, ami ellened támad.

Istenem! Egy folyamatosan rád hangolt lelkiismeretért könyörgök hozzád. Olyanért, mely érzékeny a hangodra, vezetésedre és a bűnnek való nemet mondásra. Ámen

A szeretet

Legyen meg a te akaratod. (Mt 6:10)

Hányszor imádkozzunk el mai Igénket, mégis sokszor úgy gondoljuk, hogy a mi akaratunk jobb, mint Urunké. Mert mi jobban tudjuk, mint Ő. Vagy mégsem? Segítsen a következő kis történet mindezt helyre tenni magunkban:

 Lent a verőfényes délvidéken két szerzetes olajfát ültetett.

- Istenem - így imádkozott az egyik - küldj jó kiadós esőt, hogy a fácska gyökeret verhessen.

Isten meghallgatta a kérését. Azután így imádkozott:

- Istenem, most küldj napsütést!

Úgy lett. Azután kérte, hogy jöjjön a dér, hogy megszilárduljon a fácska kérge. S valóban, belepte a fát az ezüstös dér - és erre a fa elpusztult. Felkereste szerzetestársát és szomorúan elbeszélte neki, hogy mi lett a fával.

- Hogy lehet az, hogy a te fácskád friss és virágzik? Mit csináltál vele?

- Én a fácskát egészen az Isten kezébe helyeztem - felelte a társa. - Azt gondoltam, hogy Isten, aki a fákat teremtette, ő tudja a legjobban, hogy mire van szükségük. Nem adtam tanácsokat Istennek, hanem csak azt mondtam:
- Atyám, a te gondjaidra bízom ezt a fácskát!

Az Isten iránti hála nem egyéb, mint elismerése annak, hogy Ő az, aki ad, és mi csak elfogadjuk Tőle.

Uram! Hányszor hiszem azt, hogy én mindent nagyon jól tudok. Na, jó, ha nem is mindent, de elég sok mindent. Aztán nagyokat csalódok önmagamban, végességemben, korlátaimban. Köszönöm, hogy arra akarsz nevelni, hogy benned bízzam és rád bízzam életem dolgait. A kicsiket éppen úgy, mint a nagyobbakat. Áldalak érte! Ámen 

„Lássuk nagynak az Urat, és magasztaljuk az Ő nevét”. (Zsoltárok 34:3) 

  "A dicséret azt jelenti, hogy Istent felnagyítjuk, nagynak látjuk és figyeljük, ahogy munkálkodik." (Max Lucado)

Természetesen Isten mérete nem változik, viszont a mi látásmódunk igen. Ha közelebb húzódunk Hozzá, Ő nagyobbnak tűnik. De hát nem éppen erre van szükségünk? Egy „nagy nézet” Istenről. Hát nincsenek nagy problémáink, nagy aggodalmaink és nagy kérdéseink? Természetesen vannak. Tehát, akkor arra van szükségünk, hogy egy nagy Istent lássunk. A dicséretnek pont ez a szerepe. Hogy lehet az, hogy énekeljük „Szent, szent, szent” és közben a látásmódunk nem tágul, és az arcunk nem ragyog? Egy ragyogó arc mindig annak a jele, hogy valaki Isten jelenlétében volt. Isten azon munkálkodik, hogy megváltoztassa a világ arcát. Megengeded, hogy a tiéddel kezdje?

Te mekkorának látod a gondjaidat és mekkorának Istent? Hitedről, annak nagyságáról, vagy éppen kicsinységéről árulkodik az, ahogyan látod a dolgokat és Uradat? Ha mindezt végig gondolod, akkor szerinted mit mondhat rólad Jézus: Kicsinyhitű miért kételkedtél? Vagy: Nem találtam ekkora hitet…!? A hitetlen ember az áldások özönében is folyton zúgolódik, a hívő lélek pedig a legsúlyosabb csapások alatt is talál okot a hálaadásra.  

Uram! A Te nagyságod, erőd, hatalmad, kegyelmed mindennél nagyobb. Nem is értem, miért szoktam aggódni és idegeskedni. Taníts rád néznem és akkor a viharok között is látom erős karodat, mely kicsiny életemet felemeli és tudja, hogy mire van leginkább szükségem. Ámen