A Sátán munkája életünkben 1.

 És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek. /Jel. 12:9/

Furcsa dolgot fogok most kérdezni tőletek. Amilyen furcsa mai igénk, amit olvastunk. Hiszel-e a Sátánban, az Ördögben, a Gonoszban? Annak létében, mit tudsz róla? Ez az a téma, mely az életünk mesevilág részéhez tartozik. Az a téma, és az a szereplő, melyet a horror filmek kategóriájába, a gyerekek ijesztgetésére és még sorolhatnánk, mi mindenre használunk. Úgyhogy nem vesszük komolyan. Talán mert nem látjuk, testileg. A Szentírásban számtalanszor megjelenik, de soha sem emberi testben, hanem másként.

 Az idők során mindig próbálták lerajzolni, elképzelni. A középkorban kialakult egy kép róla, amely mind a mai napig hat. Ha azt kérdezném ki az, aki patás, szarva van, olyan kecske figura, aki vörös, és egy villa van a kezében? Biztosan mindenki, még a kicsik is rávágnák, hogy az ördög. Ez a mai napra ugyan finomult, de mégis megmaradt ábrázolás, és a filmekben is látni, hogy megjelenik a főhős egyik vállán egy angyal formájú lény glóriával, a másikon pedig egy ugyanolyan cuki kis valami, csak vörösen és villával, vagy szigonnyal a kezében, és a rosszra sarkal. Olyan humoros kép ez, kifinomult, szelídített kép. Tényleg az Ördög és annak léte átcsúszott a mese világába. Jó kis gyerekijesztős dologgá vált. De ez is a gonosz műve, hogy elfeledkezz róla, hogy úgy hidd nincs, és nem is védekezel. Mert az Ördög is lélek, nem fizikai test. /Petróczi Szabolcs/

Az Ördög utolsó ravaszsága az, hogy tulajdon halálának hírét költötte.

Uram! Komolyan kell vennem az Ördög létezését, de hálás vagyok Neked, hogy ellene nem egyedül, hanem veled küzdhetek meg, s így a győzelem se kérdéses. Ha egyedül küzdök bukás a vége, ha veled, diadal. Köszönöm, hogy Téged választhatlak. Ámen 

Jézussal járni

Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként. (ApCsel 5:41-42)

 Szenvedni nem szeretünk. Alapjában véve senki nem kíván szenvedést önmagának. Igaz, nincs emberi élet szenvedés nélkül. S Krisztus tanítványának lenni sem lehet szenvedés nélkül. Téved, aki azt hiszi, hogy Jézus követése egy kényelmes élet. Nem, nem arról szól ez, hogy minden sikerül és semmi baj nem fog érni. Mai Igénk is azt mondja, hogy az apostolok szenvedtek Jézus nevéért. S hogy fogadták? Örömmel.

Gondold végig: mikor szenvedtél Jézus nevéért? Ha még soha, akkor nem sikerült Őt jól képviselned embertársaid előtt. Beszólás, megvető pillantás, legyintés: ezek minimum várják azokat, akik Krisztus tanítványai. Olykor ettől keményebb dolgok is. Mit tehetsz? Légy felkészült és fogadd el, hogy Krisztusért gyalázatot is el kell szenvedni. Vállalod vagy megfutamodsz? Így is követője maradsz, vagy inkább a háttérbe helyezed Jézust?

Jézus elég világosan tanít erről: Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek. Mt.5.11-12.

Az evangélium szenvedések nélkül csak a mennyben van otthon, szenvedés evangélium nélkül itt lenn a legsúlyosabb gyötrelem, de szenvedni az evangéliummal a szívünkben csak a hazafelé vezető úton lehet. (Kálvin János)

 Uram! Nélküled szenvedni gyötrelem. Érted szenvedni kiváltság. Persze nem mindig így élem meg, de taníts, erősíts engem, hogy így lássam és éljem meg, ha a hitemért, a veled való kapcsolatomért ér szenvedés. Ámen

Kérjetek, és adatik nektek. (Máté 7:7)

Imában keresni Urunkat hatalmas kiváltság számunkra. Isten gyermekeinek nagy megtapasztalása, hogy Urunk nemcsak meghallgatja, hanem meg is válaszolja könyörgéseinket. Adjon erőt az alábbi történet:

...Lányunk akkor 8, fiúnk 6 éves volt. Egyik emlékezetes imameghallgatásunk a kezdeti időkben történt. Férjem dolgozott, mi a gyerekekkel készültünk az iskolai évzáró ünnepségre, éppen fontam kislányom haját, amikor észrevettük, hogy rögtön kitör a vihar. Az autó nem volt otthon, egyébként gyalog akartunk menni, kb. 15 perc az iskola. Mobiltelefonunk sem volt, hogy gyorsan „ugrasszunk” valakit a barátok közül.

 Hirtelen pánikba estünk, hogy mi lesz most, mikor 20 perc múlva kezdődik az ünnepség. A kisfiamnak, aki már ünneplőben várakozott az indulásra, támadt egy ötlete. “Anya ne izgulj, majd én imádkozok!”- mondta. Nem nyugodtam meg, a fürdőszobában készülődtünk tovább Orsikámmal.

Két perc múlva dudált valaki, Balázs kiáltott, hogy „gyertek lányok, jöttek értünk!” Kaptuk az esernyőt és szaladtunk a kapuhoz, mert ott várt bennünket autóval egyik kolléganőm férje. Lajos egyébként egy nagyon vicces ember, kikiabált az autóból, hogy pattanjunk, mert nem érünk oda időbe!...

Nincsen olyan távolság köztem és Isten között, amin át nem hatolna a könyörgés szava. (Victor János)

Uram! Sokszor aggódom. Feleslegesen. Ahelyett, hogy rád bíznám minden dolgomat. Neked számtalan eszközöd van arra, hogy segíts. Köszönöm neked és bocsáss meg, ha erről elfeledkezem. Ámen

Emlékeztető

 A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. (János 14,26)

 Ha valami fontos számunkra, akkor azzal foglalkozunk, többször visszatérünk rá, ismételgetjük. Ekkor rögződik az elménkben és bármikor elő tudjuk hozni. A Szentírásban is többször ismétlődnek a fontosabb üzenetek. Isten most a Szentlelket küldte el hozzánk, hogy velünk legyen, irányítson, emlékeztessen. Milyen jó, hogy nem vagyunk egyedül, bármikor számíthatunk a Szentlélek segítségére. Hogyan tapasztaljuk meg az ő jelenlétét? A Szentírás alapján. Figyelmesen kell olvasnunk, Isten üzen rajta keresztül. Nyomatékosan. Ezt viszont kérnünk kell, mert aki kér, az kap.

Ez is le van írva több helyen a Bibliában. Ne hagyjuk figyelmen kívül, ha ugyanarról olvasunk, esetleg más szavakkal. Az evangélisták figyeltek Jézus szavára, ugyanott járt mindegyik, ugyanazt írták le más megvilágításban rövidebben vagy bővebben. Emlékeztek évekkel később is a Jézussal járás minden mozzanatára, mert a Szentlélek eszükbe juttatta. Ezt így élték meg a tanítványok. Ez igaz, mert Jézus mondta nekik. Mi is emlékezni fogunk a fontos igei üzenetekre, mert nekünk is segítségünkre lesz a Szentlélek. Persze, ez csak akkor történik meg, ha hittel kérjük – ezt viszont többször is hangsúlyozta Jézus. 

A Szentlélek munkája nem egyéb, mint Istennek tervszerű magaközlése, az Ő dicsősége érdekében. (Ravasz László)

Köszönöm Uram Lelkedet, aki által bennem élsz, aki vezet, szól hozzám, emlékeztet, megerősít, feladatot ad, bűnbánatra és megtérésre indít. Ámen

Életgyakorlatok

Isten szavának követése

 De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj. (Példabeszédek 1,33)

 Áldást mindig akkor kapott az ember, ha hallgatott Isten szavára. Isten mindig felajánlotta az embernek, hogy kövesse üzenetét, fontolja meg, ne térjen attól el. Így hallgatott Józsué is arra, amit előre megmondott neki az Úr, szóról-szóra betartotta, betartatta az ő utasításait és csodálatos módon bevették Jerikót, mivel engedelmesek voltak, leomlott a kőfal előttük. Jézus is előre megmondott mindent, ami történni fog vele, és úgy lett. Aki hallgatott rá, az áldást nyert. Csak tiszta szívet kér tőlünk és megmutatja erejét. Az Úr szól mindenütt, hallatja hangját, nekünk viszont észre kell ezt vennünk. Könnyű ezt mondani, de annál nehezebb cselekedni. Igen, ez emberi erőfeszítéssel nem megy, mert nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. Most jutottunk el arra a pontra, hogy feltegyük a kérdést: mit is kell valójában tennem? Semmit. Azaz, hitre van szükségem, mert minden lehetséges annak, aki hisz. Ezzel szemben a legnagyobb bűn a hitetlenség. A hitetlen embert nem tudja megáldani Isten. Az emberiség életében hit által történtek nagy dolgok. A tanítványok is akkor voltak képesek hatalmasan cselekedni, amikor hittek a feltámadott Krisztusban. Életünkben a legfontosabb, hogy hittel kövessük az írott igét, ami nem más, mint Isten szava. 

A keresztény ember Istennek drága gyermeke, aki a Krisztus igazságába öltözve, szentséges félelemmel és készséges engedelmességgel jár az Ő Atyja előtt. (Luther Márton)

Köszönöm szavadat Uram, melyet olvashatok, hallgathatok, érthetek, szívembe zárhatok, cselekedhetek. Ámen

Sodrásban

 „... hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától.” (Efézus 4,14)

Hogyan kerülhetjük el a tévutakra való sodródást? Úgy, hogy nem vállalunk közösséget azokkal, akik könnyű zsákmánnyal töltik meg házukat, haszonlesésre várnak, ólálkodnak az ártatlanra. Óvakodjunk azoktól, akik„becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.” (Gal 5,26).

Mindezek a test cselekedetei, amelyek romlásba visznek.  Ne hagyjuk magunkat sodortatni, hanem a Lélek gyümölcsével éljünk: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség,önmegtartóztatás” (Gal 5,22-23). A kiskorúak hamar áldozatul esnek az emberek csalásának, csábító ravaszságának. Kik a kiskorúak? Azok, akik még tejnek italával táplálkoznak, azt fogyasztják, amit elébük raknak. Így megesznek, bevesznek mindent. Meddig mehet ez így? Amíg nagykorúvá nem válnak, amikor maguk választják meg a táplálékukat. Ez vonatkozik a lelki életre is. A nagykorú már mérlegel, nem fogad el mindenféle tanítást, hanem Krisztus igazságához ragaszkodik. Ezért ad Isten prófétákat, apostolokat, evangélistákat, tanítókat, hogy őket hallgatva eljussunk Isten Fiának a megismerésére és ezután egy egészséges testként álljunk meg a veszélyes sodrással szemben. Így jutunk el ahhoz a hitben való nagykorúsághoz, amikor élővé válik bennünk a Krisztusról való beszéd és alkalmasak leszünk másokat is megmenteni. 

Istenhez való ragaszkodásunknak olyan erősnek kell lenni, hogy ne legyünk kénytelenek az emberek vigasztalását keresni. (Kempis Tamás)

Uram! Köszönöm, hogy Igéd lehet életem mércéje mindenben. Hálás vagyok azért, hogy naponta élhetek vele. Köszönöm, hogy táplálsz és ezáltal növekedhetek hitemben. Ámen

Közvetítők

 „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem.” (János 17,20)

 Hogyan jut el Isten szava az emberekhez? Erre világít rá Jézus a főpapi imádságában, amelyben benne van szinte minden ember. Jézus könyörög Istenhez az őt körülvevő tanítványokért, de a szívén hordozza mindazokat, akik majd az ő hirdetett igéire hallgatnak. Így válik egyetemessé Jézus tanítása. Kellenek a közvetítők, a megbízható emberek: a „mózesek”, a „józsuék”. Miután engedelmesek lettek, kiválasztotta a többiek közül és az Úr tette naggyá őket az egész nép szemében. Mindez kegyelemből van hit által, nem pedig a jó cselekedetek gyakorlásának, a törvény betartásának következményeként. Éppen fordítva van, aki hit által elnyerte a kegyelemet és ő Krisztusban, Krisztus pedig őbenne van, az képes a törvényt betartani, ami nem érdem. Ebben van a szolgálat lényege. Az az ember tud másokat hűségesen szolgálni, aki képes megalázkodni. Általuk tud Isten nagy dolgokat cselekedni, miután véghezvitték azokat, tudnak félre állni és tetteik dicsérik Istent, nem az emberi nagyságra emlékeznek, hanem az Úrra. Így cselekedett Isten Mózes és Józsué által, amikor átkeltek a nagy vizeken, „hogy megtudja a föld minden népe, milyen erős az Úr keze, és hogy féljétek Isteneteket, az Urat mindenkor.” (Józsué 4,24). Ma is vannak Istennek ilyen szolgái, akik képesek háttérben maradni, amikor nagy dolgok történnek: emberek jutnak hitre, egy egész gyülekezet megújul általuk. 

Törött edények gyakran alkalmasabbak Krisztus kegyelme és mindenre elégséges volta megmutatására, mint az épek.

Uram! Köszönöm értem való könyörgéseidet is. Hálás vagyok azért, mert rólad tehetek bizonyságot szavaimmal és életvitelemmel is. Te érints meg minél többeket és adj bűnbocsánatot, örök életet a téged befogadóknak. Ámen

Alázatos dicsekvés

„Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk...” (1 Kor 4,12)

„... szinte a világ söpredékévé lettünk, és mindenki szemetjévé mind ez ideig.” (1 Kor 4,13)

„Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim!” (1 Kor 4,16)

 Pál apostol emberileg nézve lehetetlen körülmények közé került missziói útján. Üldözik, gyalázzák, félre magyarázzák, csalókkal találkozik, de mindezeket tűri, sőt ezekre az elvetemült emberekre áldást mond. Nem áll bosszút, hanem meggyőződéssel mondja, hogy: „A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan.” (Róma 16,20) A Krisztus népét mindezek ellenére arra kéri, hogy kövessék az ő példáját. Pál tulajdonképpen ezekkel a megpróbáltatásokkal dicsekedik, de csak azért, hogy ezzel is dicsőséget szerezzen annak, aki őt küldte a misszióba, ahogy ezt ő maga írja le:

„... az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség Jézus Krisztus által örökkön-örökké.” (Róma 16,27)

Ez a bizonyságtétel nekünk is szól és erősít bennünket, hogy legyünk kitartóak és alázatosak annak ellenére, hogy sok kísértésnek vagyunk kitéve. A buzgólkodásunknak nem sokan örülnek, nem követik ezt a példát. A médiában szinte nem is olvashatunk pozitív példákról, szörnyűségekkel vannak tele a híradások, pedig kellenek a jó példák, a tisztességes emberek bemutatása, akik hűségesek Istenhez és megmutatnak egy jobb utat. Ez az út a krisztusi út, amely biztonságos és kedvessé tesz bennünket Isten és ember előtt. Dicsekedjünk azzal, hogy megtaláltuk ezt az utat. (Horváth Csaba)

Ha visszanézünk nem egy olyan napra, eseményre, amitől más összeomlott volna, amitől más fel- vagy lebukott volna: mi őrzött meg minket az összeomlástól? Az, Akinek a Lényéből már befogadtunk valamit, s áradni, hatni hagytuk magukban - az Isten irántunk való szeretetét. (Gyökössy Endre)

Uram! Csak a te utadon érdemes járni. Nehéz, küzdelmes, fáradságos ösvény az, de az örök életbe torkollik. Köszönöm a kitartást, melyhez tőled kapok erőt a számtalan visszahúzó erő ellenére is. Vezess, menj előttem, hogy követhesselek! Ámen