Lélek és élet

 Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. (Jn 6,66-68)

 Minden ember, közösség életében vannak meghatározó pontok, jeles ünnepek, választások, döntések. Ezek gyakran mélységekhez és magasságokhoz kötődnek, és azért fontosak, mert olyan meghatározó pontokat jelentenek, ahonnan ki lehet indulni. Jézus és a tanítványok kapcsolatában is van ilyen pont. A vitából, a más szemléletmódból, az összeütközésből, erőtlenségből hitvallás, bizonyságtétel születik.

Egy nagy csodatétel utáni beszélgetésnek vagyunk tanúi. Testi-lelki síkon folyik az eszmecsere, és a beszélgetéseknek következménye, konklúziója van: azaz sokan nem hisznek benne, visszahúzódnak a korábban elismert és rajongott Mestertől és nem járnak vele többé. Ha magunk elé képzeljük az 5000 ember megvendégelésének történetét, a nagy tömeget, akkor veszteségként olvashatjuk, hogy csak csekély töredék követi őt igazán, aztán még jobban lecsökken a létszám, és marad a 12, s még az is megrostálódik. Ekkor kérdezi meg Jézus: „Hát ti is el akartok menni?” Jézus személyessé teszi a kérdést, és nekiszegezi tanítványainak. Általában is van egy olyan érzésünk, hogy fogyunk, mi magyarok is, sokan leszakadnak meglévő közösségekből, vannak „leszakadó régiók” és a gyülekezeteink nagy részében is tapasztaljuk ezt: kevesebben vagyunk, mint voltunk, mint régen. Így a kérdés nem csak régen a tanítványoknak tevődött fel, hanem nekünk is, és a ma emberének is. És mégis erre a furcsa, talán provokáló kérdésre születik meg Péterben a válasz, a hitvallás, a bizonyság: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” A válság kiérleli a megoldást. Felismerik Jézusban, hogy kicsoda is ő, így születik meg a felfelé vezető út. Az ige hirdetéséből élet lesz. Jézus az, akinél az örök élet beszéde van. Csak tizenkettő marad a Mester körül, de ők áldást kapnak és az igehirdetésből élet lesz. Egy közösség akkor fejlődik, ha felismeri és meghatározza viszonyát Jézushoz. Mi tehát a lényeg? Két szóban lehet összefoglalni: Lélek és Élet. Jézus beszéde, igéje, szava életet ad. Az életet az jelzi, ha lélegzünk, ha ki-be jár a levegő. Emellett az életnek vannak egyértelmű jelei: a mozgás, természetes dolgok: jövés-menés, találkozások, kapcsolatok, aktivitás. A Lélek közösséget teremt, értelmet, tartalmat generál. Előreutal pünkösdre, az egyház születésnapja is a Lélek erőterében fogan meg. Nem „sokaság, hanem Lélek” (Berzsenyi), nem csak lelkesedés, hanem Lélek és Élet. (Bölcsföldi András)

Köszönjük Istenünk, hogy Te vagy az, akiből az Élet árad, hogy nálad Lélek és Élet van. Hogy nem csak egyszerűen kapcsolódunk hozzád, hanem benned élhetünk, mozoghatunk, létezhetünk. Ámen

Lelki vizsgálat III.

Amikor Jézus odaért, felnézett és így szólt hozzá: Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom. Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg. /Lk 19,5-7/

 Kopp Mária, a nemrégiben elhunyt pszichológus, a magatartástudomány területén számos felmérést, kutatást végző szaktekintély egyik kutatása szerint a társadalom legboldogtalanabb rétege az, amelyik azt mondja magáról, hogy hiszek, de a magam módján. Ez burkoltan annyit jelent: legyen meg előbb az én akaratom, aztán az Istené.

Zákeus történetében a jelen lévő törvénytudó és tisztelő emberek éppen ezt a réteget rajzolják elénk: ők azok, akik keresnek, szeretnének látni, de látásuk eltorzult, korrekcióra szorul.

Akik ezt látták (mármint hogy Jézus Zákeusnál, egy tisztességtelenül meggazdagodott embernél száll meg)mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg.

Azt azonban ezek a törvénytudó emberek nem látták, hogy Zákeus szívében valami történt! Hogy is láthatták volna, hiszen mi sem látunk egymás lelkébe! Csakhogy ők nem is akarták látni! Ez egy bűnös ember, bűnös volt tegnap is, abból szedte meg magát, bűnös ma is! Márpedig a törvény tanítása szerint, Jézus, ha Isten Fiának, vagy akár csak Mesternek mondja magát, akkor igazán tartózkodhatna egy ilyen embertől. Az ő látásukat zavarta, akadályozta a törvény betűje, az ítélkezés konok keménysége, az önigazulás hamis békessége. Legyen meg a magunk véleménye szerint Zákeus felett az ítélet Jézus szájából! Vajon mi sokszor nem pont ugyanezt várjuk? Isten büntetését ellenségeinkre, mert így helyes, mert megérdemlik? Aztán szólhat a prédikáció akár a bűnbocsánatról is, persze. Keressük mi Istent, látni akarjuk mi is őt, de férjen bele a mi kereteinkbe. Legyen meg előbb az én akaratom, aztán az Istené…

Milyen jó, hogy a Megváltó nem így gondolkodik. Milyen jó, hogy az ő látása nem marad meg a tegnapunknál, nem a múltunk alapján ítél, milyen jó, hogy minden nap kegyelmi időt kínál! Milyen jó, hogy a Megváltó látása nem homályos, hogy az ő szemében a léleknek minden őszinte rezdülése eltörli bűneinknek adóslevelét! Milyen jó, hogy meglátja az emberben a lényeget… Benned is, és bennem is…

Tudunk-e imádkozni rosszakaróink üdvösségéért? Mert az Isten akarata ma is ez, az üdvözítő kegyelem öröme minden embernek. Az ítélgetés lelkétől akkor szabadulunk meg, ha a szeretet lelke foglalja el szívünket.

Uram, bocsásd meg, ha az én lelkemnek is sokszor torz, nem a lényeget megragadó a látása. Ha sokszor én is az irányítható kisdedet keresem Benned, de nem az életnek királyát. Segíts akaratodat tanulnom, a magaméban pedig alázatot gyakorolnom. Ámen.   

Lelki vizsgálat II.

 „Ezután Jerikóba ért, és áthaladt rajta. Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.” (Lk 19,1-4)

 Lehet, hogy a te szemeid előtt is vannak még akadályozó tényezők, melyek meggátolnak, hogy az üdvösség kérdéséig elláss, vagy, hogy a lényeget meglásd akár a Bibliát forgatva kezedben, akár egy-egy istentiszteleten ülve. Zákeus történetében is számos ilyen akadály jelenik meg. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, ám Zákeust első renden kis termete meggátolta ebben.  Ő azonban nem egy tehetetlen ember, ilyen egyszerű problémára hamar talál megoldást: felmászik egy fára. Mások fölé emelkedik, ahogyan munkája révén, fővámszedőként, gazdagságának köszönhetően tette mindig is. A lényeg: nem lát jól, a lényeget csak homályosan látná, mások, a tömeg háta mögül, megoldást keres hát rá.

Mindennapi életünkben, testileg-lelkileg bőven akadnak nekünk is látásunkat zavaró, akadályozó tényezők. Talán a mi szemünk elől is mások közelsége, valakinek a konok hitetlensége takarja Jézus lényegét, vagy egyszerűen úgy ütközik bele a látásunk a környező emberek közönyös hátába, mint Zákeus tekintete a jerikói emberek hátába. De: felül lehet emelkedni… Szó szerint is, és lelkileg is. Emelkedj felül a takaró, lehúzó, akadályozó embereken!

Amúgy sem egyszerű meglátni a lényeget, tudnunk kell eltávolodni, felülemelkedni a részleteken, ha valóban szeretnénk mi is meglátni, hogy ki az a Jézus. Reformátor eleink nem ok nélkül tisztították meg templomainkat, végtelen puritán egyszerűségre törekedve. Hogy látásunkat semmi ne akadályozza, csak arra tudjunk figyelni, ki az a Jézus. Miként egy éjszakai díszkivilágításban úszó nagyvárosi főutcáról nehezen fogod megcsodálni a csillagos égbolt szépségét, úgy kell tekintetedet a mindenféle mesterséges, emberi csillogástól eltávolítanod, hogy a betlehemi csillag vezetését egyáltalán észrevedd. Vagy mint ahogyan egy temetőben sétálva nem a monumentális síremlékek hirdetik az örökkévalóságot, hanem hited bizonyossága. Nem a faragott márvány gazdagságában kell meglátni a Krisztust, hanem az egyszerű szavak erejében: a boldog feltámadás reménye alatt.

Akaratlagosan vagy szándék nélkül, de mindig lesznek előtted zavaró és akadályozó tényezők, ha a Jézust keresed. Akarj ezeken felülemelkedni és ezeken túllátni.

Ha egy keresztény érvényesülhet a világban, nem kis oka van a félelemre, hogy nem Krisztussal jár életközösségben.

Uram, kérlek, segíts leküzdeni a szemeim előtt tolongó akadályozó tényezőket, hogy felül tudjak emelkedni a kicsinységen és kicsinyességen, a gőgön és hitetlenségen! Lelked által erősítsd bennem a vágyat és az akaratot, hogy akarjak túllátni a mellékes dolgokon, egyszerűen és tisztán keresni a lényeget! Ámen.

Lelki vizsgálat 1.

„Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus…”  (Lk 19,2-3a)

 A fővámszedő jól ismert története hadd hívjon ma lelki szemvizsgálatra. Hiszen ebben a történetben mindenki szeretett volna valamit látni: Zákeus Jézust; a környező tömeg azt, hogy Jézus dörgedelmes ítéletet mond a bűnös fővámszedő feje felett. Aztán kiderül, hogy ezek a szándékok mennyire torzult lelki látásról árulkodnak, korrekcióra szorulnak, s kiderül az is, hogy maga Jézus mit szeretne látni: nem Zákeus vagyonát, bankszámláját, nem az írástudók okos törvényismeretét. A Megváltó egyetlen dolgot szeretne látni: Zákeus üdvösségét.

Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus… Ebből indul ki az egész történet. Zákeus valamit hallott Jézusról, talán csak látványos ingyen cirkuszt akart látni, amikor eldöntötte, hogy megnézi magának azt az embert, akinek a neve körül ekkora felhajtás, bonyodalom kerekedett. Talán valamely gyógyításának híre jutott el Zákeus fülébe? Talán. Emberi kíváncsiság, ami indította? Minden bizonnyal fogalmazhatjuk így. Nagy valószínűséggel nem a bűnbánat lehetősége, az üdvösség reménye, a megigazulás kérdése indította. Nem valószínű, hogy ennyire mély teológiai témák foglalkoztatták, amikor ezt olvassuk róla: szerette volna látni, hogy ki az a Jézus…

   Talán a te szívedben sem fogalmazódik meg minden egyes alkalommal az üdvösség konkrét vágya, amikor olvasod ebben a formában az igei üzenetet. Talán amikor egy istentiszteletre elindulsz, akkor is többet gondolkodsz olyanokon, hogy vajon hányan fognak megjelenni, vagy hány percig fog vajon prédikálni a tiszteletes? Olykor talán inkább kényszernek vagy illendőségnek érzed, hogy megjelenj a gyülekezetedben? Hadd mondjam azt, hogy nem számít. A lényeg, hogy ott legyél, az Ige közelében, Krisztus közelében. A Szentlélek pedig ma is képes, mint Zákeus esetében megcselekedte, hogy lelkednek látása kitisztuljon, hogy a kíváncsiság vagy akár kényszerűség mégiscsak csodás fordulatot vegyen; hogy a lényeget meglátva rád és családodra is igaz legyen: ma lett üdvössége ennek a háznak…

Ha bizonyos vagy a magad dolgában, akkor hadd nevessen a világ, amíg neki tetszik.

Uram, köszönöm, hogy rám is igaz, ami Zákeus életében megtörténhetett, hogy találkozhatok életem Megváltójával. Szeretnélek látni Téged, felismerni Benned az örök igazságot, üdvösségem megadóját! Ámen.

Példaképek

Küldetésed a szolgálat

„Ha… megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől… amelynek én, Pál, szolgájává lettem.” (Kolossé 1:23)

Ki vagyok én? Mi a hivatásom? Pál, aki magára így tekintett: „semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál” (2Korinthus 11:5), egyszerűen adta meg a választ ezekre a kérdésekre: „Pál vagyok. Az én szerepem a szolgálat. Szolgája vagyok az evangéliumnak és Krisztus testének.” A korai egyházban egyes emberek próbálták meghatározni, hogy melyik apostol a legnagyobb. Néhányan Pált tartották annak, mások Apollóst. Pál azonban ezt mondta nekik: „Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívővé lettetek…” (1Korinthus 3:5). Bármi is az elhívatásod, akár egy nagy gyülekezet lelkipásztora vagy, akár csak egy laikus tagja, nem vagy több – sem kevesebb –, mint egy szolga. Isten országában nem számítanak az osztálykülönbségek.„Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Galata 3:28). Szolgák vagyunk, és arra hívattunk, hogy cselekedjük Isten akaratát, bárhová is küld szolgálatba. Ez pedig jó dolog! A szolgaság felszabadít az előadás izgalmától. Senki más nem ítélheti meg teljesítményedet, csak Urad. „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik.”(Róma 14:4). Az foglalkoztasson minket, hogy mi tetszik Istennek, nem pedig az, hogy mi tetszik az embereknek. Szolgálatunk értékelése egyedül Isten hatalmában van. Jézus azért jött, hogy Atyját szolgálja; ezt mondta: „nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem” (János 5:30). Ő küldött el téged is, hogy tedd Isten akaratát, és ezt ígérte: „… ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya” (János 12:26).

Elhívások

Vándorlások

Isten útja