Hit és cselekedetek

 Mert a miképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül. (Jak 2,26)

Bizony, hit által igazul meg az ember, a Krisztusba vetett hite által. Csupán cselekedetekből nem lehet megigazulni, mert egyedül Krisztus az út az Atyához. Mit mond akkor itt Jakab? Hogy a hit halott cselekedetek nélkül. Az, aki hiszi, hogy Jézus Krisztus, aki az Isten szent Fia, lejött e földre testben, hogy kereszthalála által megváltson minket, majd harmadnapon feltámadott és dicsőségben ül az Atya jobbján, annak a hite cselekedetekben fog megnyilvánulni, a hit cselekedeteiben. Ha valaki őszintén hiszi mindezeket, lehetetlen hogy ne akarjon egész életével bizonyságot tenni Isten jóságáról és Őt szolgálni örökké. Sokan mondják, hogy nem kell betartani mindent, amiket az Úr parancsol a Bibliában, mert csak a hit a fontos. De milyen hit az, amely nem akar engedelmeskedni az Úrnak? Olyan hit az, mint az ördögöké, akik hiszik, hogy van Isten és rettegnek /19. vers/, mert nem vetik magukat alá az Atyának, hanem rossz dolgokat cselekednek. A Bibliában le van írva, mi Isten akarata, hogy azokat cselekedjék a Benne hívők. Nem azért mert ezek által igazulnak meg, hanem azért mert Krisztus bennünk él és Ő kell, hogy megnyilvánuljon cselekedeteinkben is. Így lehet felismerni ki az igaz hívő, aki hitből cselekszi a jót. „Gyermekeim, senki meg ne tévesszen titeket: aki az igazságot cselekszi, az igaz, mint ahogyan Ő is igaz. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét.” /1Ján.3,7; 10

Ha az adományozó méltóságára tekintünk, egy adomány sem fog csekélynek és túlságosan szerénynek tetszeni, mert sohasem csekély az, amit a mindenható Isten ad. S ha büntetést vagy csapást mér ránk, azt is hálásan kell fogadnunk, mert minden javunkra szolgál, bármi ér bennünket az Ő engedelméből. (Kempis Tamás)

Mennyei Atyám! Köszönöm Krisztust, egyszülött fiadat, aki által bűnbocsánatom és örök életem van. Köszönöm, hogy ismerhetlek és szolgálhatlak téged nem fél, hanem teljes szívvel. Ámen

Isten gondoskodása

 Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. (Máté 6,33)

Mit jelent Isten országát és igazságát keresni? Azt, hogy az a legnagyobb vágyam hogy Isten országa eljöjjön, és az Ő akarata legyen meg mindenben. Ha valaki átadta életét Istennek, akkor azt fogja akarni, amit Isten. Nem saját magáért esedezik elsősorban, hanem hogy Isten akarata legyen meg és Ő legyen megdicsőítve. Minden, amit Istentől kér ezzel lesz kapcsolatban, mert nem saját akaratát akarja Istenre ráerőltetni. Ha valaki életének minden területén Isten akaratát és dicsőségét keresi, annak Isten betölti lelki, testi szükségleteit.
Dávid mondja: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé” /Zsolt.37,25/.
Ha mindent az Úr kezébe helyezünk, akkor tudhatjuk, hogy ezek jó kezekben vannak. Tegyük Isten kezébe a mai napot is, a holnapi napot is és bízzunk benne, hogy Ő gondoskodik rólunk. "Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti." /Zsolt 37,4-5/ (Prókai Árpád)

A hit nem érdem, amiért valamit kapok, hanem eszköz, amivel Istent felfogom, meglátom, ajándékait elfogadom.

Uram! Hálás vagyok gondviselő kegyelmedért. Köszönöm, hogy életemet a Te kezedben tudhatom. Ez megnyugtat, erőt ad, vigasztal, bátorít engem. Áldott légy érte! Ámen

Imádság

„Imádkozzatok értünk…” (2Thessz 3,1)

Talán emlékszünk a híradásra, 2015. április 2-án, nagycsütörtökön reggel egy szélsőséges terrorszervezet fegyveresei a kenyai egyetem kollégiumának szobáiban felriasztották, és egymás után megkérdezték a diákokat, ki keresztyén közöttük. Aki ezt megvallotta, azt ott a helyszínen agyonlőtték, a többiekkel később végeztek, összesen 142 fiatal életét kioltva. Pár óra múlva pedig az egyik terrorista felhívta az egyik apát, és közölte: épp most lőtte le a 21 éves lányát.

Mit kér Pál apostol? Imádkozzatok értünk! Igen, sokszor hallottuk már, hogy az apostolnak milyen szenvedéseket kellett elviselnie szolgálatai során. Hányszor elzavarták, bántalmazták, megalázták. Igen, tudjuk: börtön és bilincs… Ha az ő szájából, tollából halljuk: imádkozzatok értünk -, talán már meg sem halljuk. Megszokott szófordulat, semmi egyéb.

De gondoljunk erre a 142 fiatalra, tizen-huszonévesekre, akik egy reggel arra ébrednek, hogy sorra kérdezik őket, és ha Krisztus nevét ki merik mondani, kivégzik őket. Utolsó mondatuk ez a világ felé: imádkozzatok értünk.Talán újra jobban át tudjuk élni a szavak súlyát, talán eszünkbe jut, hogy amikor legközelebb a kényelmes karosszékben hátradőlve, félelem és kényszer érzete nélkül kinyitjuk a Bibliát; amikor fenyegetettség érzete nélkül útnak indulunk a templom felé, talán eszünkbe jut, hogy másokért is mondjunk egy közbenjáró imádságot. Azokért az ismeretlenekért, akik talán ugyanabban az órában szabadságukkal vagy életükkel fizetnek az evangélium ügyéért. Az apostol is sok esetben olyan embereket kér, buzdít, ösztönöz, kikkel személyes kapcsolata soha nem volt, egyetlen dolog köti őket össze: hogy ugyannak a Krisztusnak a nevében hisznek, ugyanazt az evangéliumot szolgálják.

Legyünk nyitott szemmel és lélekkel: a közbenjáró imádság nem elcsépelt szólam csupán. Ha olyan sok dolgunk van, hogy nem érünk rá imádkozni, akkor bizonyosak lehetünk, hogy jobban elfoglaljuk magunkat, mint ahogy azt Isten jónak látja.

Uram, köszönöm, hogy Krisztus testében nekem is feladatot, szolgálatot adsz. Sokszor szégyenletesen önző és szűkkeblű minden könyörgésem, jó, ha önmagamon túl szeretteim és gyülekezetem beleférnek. Köszönöm, hogy szemem elé hozod azokat az ismeretlen hittestvéreket is, kik a Krisztus-testen belül szintén Benned élnek, s akik nevedért vállalják a szenvedést ma is. Imádkozom értük! Ámen.

Boldog időskor

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. (Zsolt 90,12)

 Az úgynevezett ’öregkorra’ gondolva sokféle érzést táplálunk magunkban. Egyrészt demográfiai adatok azt mutatják, hogy elöregedő társadalom vagyunk, miként a jóléti társadalmak legtöbbje. Történelmi egyházainkra általánosságban véve is igaz: elöregedő közösségek. 

A demográfiai adatokon túl pedig mindannyian reméljük, hogy megéljük ezt az életkort, melynek szépsége vagy éppen elviselhetetlen nehézsége legfőképpen attól függ: miként éljük meg a megelőző éveket. Hogy miként tudjuk elfogadni magunk vagy szeretteink öregedését, az azzal járó változásokat – türelemmel, szeretettel, békességgel, nem csak a kényszerű „kell” súlyát, terhét látva benne, hanem lehetőségek tárházát is, az attól függ, megtanuljuk-e jól számlálni napjainkat.

Hiszen az általános gondolkodásunk ez: fiatalságunk a lehetőségeknek az ideje, az időskor pedig a „kell” életszakasza. Meg kell küzdeni az özvegység szinte elviselhetetlen súlyával. Meg kell küzdeni ilyen-olyan betegség terhével. Meg kell küzdeni a másokra utaltság terhével. El kell fogadni idegen emberek segítségét, beengedni naponként otthonunkba, mert segítségre van szükségünk. Ami addig természetes folyamatként működött, ahhoz segítséget kell kérnem. Meg kell küzdeni egy esetleges költözés gondolatával: ahol évtizedeket leélt az ember, onnan elköltözni: közelebb a gyerekekhez vagy egy intézménybe.

Sok-sok „kell”, amiket kikerülni nem lehet, feldolgozni őket viszont embert próbáló feladat. Hogy fel tudjuk-e dolgozni, meg tudjuk-e küzdeni ezeket a „kelleket”, az nagymértékben attól függ, megtanuljuk-e bölcs szívvel számlálni napjainkat? Nem a kollagén és nem is csodaszerek rejtik a boldog öregség titkát, hanem az Istentől nyert áldások bölcs meglátása és megélése. Keresztyén hitünk alapvető gyümölcsei, az örömre való képesség, a reménység, a mértékletesség, a békességre való törekvés: mind-mind már fiatalkorban bevésődhet lelki sejtjeinkbe, és ezek azok az értékek, melyek fiatalon tarthatnak, őszülő fejjel is!

Tudod-e, akarod-e jól számlálni napjaidat, hogy öregséged ideje ne egy zsémbes, mindent és mindenkit szidó vénembert, hanem egy bölcs szívvel élő, minden napért hálás, értékes életet találjon? Szépen megöregedni a világ egyik legcsodálatosabb eredménye. A szép öregeken egy gyönyörűen leélt élet visszfénye ragyog. Miért van ez így? Minden korábbi cselekedetünk valahol megmarad. Vagy épít, vagy rombol minket. 

Uram, köszönöm, hogy földi életem perceit teremtésednek csodájaként láthatom. Te alkottál, hívtál életre, Te áldod meg munkával és erővel most ifjú koromban kezemet, de tudom, hogy vénségemben is Te hordozol majd tenyereden. Köszönöm, hogy a világ látása ellenére megmutatod: az élet nem csak addig értékes, amíg egészséges, amíg erővel teljes, mert előtted ugyanolyan fontos az éppen megfogant élet, mint az aggastyán élete. Ámen.

Velem vándorol útamon Jézus

„De az Úr Józseffel volt…” (1Móz 39,2. 21. 23.)

Magasról lehet nagyon bukni – bizonyára nem ismeretlen mondás ez senki előtt, és példát is láthattunk rá az elmúlt években bőséggel. Amikor politikában, üzleti életben valaki magasra küzdötte fel magát, aztán a hírnév és gazdagság pillanatok alatt vált semmivé, kidurrant légbuborékká körülötte.

József kalandos élete ezt a mondást bizony hatványozottan példázza: előkelő, magas pozíciókból bukott alá nem akármilyen mélységekbe. Apjának, Jákóbnak legkedvesebb gyermekeként kivételezett helyzetnek örvendhetett mindenben, aztán testvérei féltékeny bosszújának következtében élete pillanatok alatt veszítette el minden értékét. Az elveszejtő indulat először egy kút mélyére jutatta, aztán olcsó pénzen vásárolt rabszolgaként Egyiptomba hurcolták. Ott a fáraó főemberének házához került, bizalmas munkát kapva felemelkedett, de Potifár feleségének hazug csalása miatt börtönbe vetették. Ott megint csak fontos beosztásba emelkedett, és meg sem állt az Egyiptom felügyelője címig. Akárcsak egy hullámvasút, ezen a kalandos életúton nem csak a bukások ismétlődnek, hanem a megtapasztalt mélységekben ez a puritán egyszerűséggel felhangzó mondat is: de az Úr Józseffel volt. Amikor eladták rabszolgának, aztán amikor börtönbe került, elhangzik: de az Úr Józseffel volt. Hogy miért éppen a bajban hangzik ez ilyen egyértelműen,  ismétlődően? Talán azért, mert a teremtő Istenünk ismeri fals gondolkodásunkat, hogy hajlamosak vagyunk tévesen azt hinni, csak akkor van velünk az Úr, amikor flottul működnek a dolgaink, amikor sikerek és szép eredmények vesznek körül bennünket. Amikor a hét bő esztendő idejét éljük. Igen, akkor elhisszük, hogy velünk van az Isten. De amikor minden elromlik? Amikor csőstől jön a baj? Amikor a hét szűk esztendő valósága köszönt ránk? Akkor bizony könnyen elfelejtjük, hogy velünk van az Úr! Akkor bennünket is figyelmeztetni kell, egyértelmű és nyilvánvaló kijelentésekkel, mint József esetében! Vagy mint az újszövetségi missziói utak történetét olvasva, hány helyen, szinte ébresztő jelleggel harsogja a Szentírás: de az Úr ott volt az apostolokkal! Börtönben, bilincsben, üldöztetésben, mártírságban, gúnyolódásban, látszólagos sikertelenségben, kereszthordozásban, fájdalmakban: de az Úr ott volt! Nem csak a tömegek megtérésében, nem csak a látványos indulásokban, nem csak akkor, amikor úgymond felfelé ívelt a születő gyülekezetek sorsa! Az Úr ott volt később is, az emberi konfliktusok idején is, a szakadások szomorúságában, az emberi esendőség adta csalódásokban! Az Úr akkor is ott volt!

Mintha egy látásunkat homályosító hályogot akarna szemünk elől eltávolítani ez a kicsiny mondat: de az Úr Józseffel volt! Kísérjen ez a bizonyosság, mert teljesen üres edényekké kell lennünk, hogy Isten önmagával megtölthessen. 

Uram, köszönöm, hogy Igéd megszólító szava előtt nem lehet akadály sem a siker, sem az emberi bukás. Igaz az én életemben is, hogy sem mélység, sem magasság, sem kiskirályok, sem magukat annak vélő pojácák el nem szakíthatnak a Te kegyelmedtől! Köszönöm, hogy megadtad a hit látásának ajándékát, ha emlékeimet beragyoghatja a bizonyosság: bárhol is jártam, bármilyen megtapasztalás is ért: Te velem voltál. Ámen.  

Jövevények

Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.  (Zsid 13,14)

 A Biblia első kétharmadában olvasható ószövetségi teológia értelmében, Isten szemében minden ember idegen eredetű, ideiglenes lakos a földön. A világ, valójában Isten tulajdona, és minden nép, beleértve az izraelitákat is, mint szolgája, sőt jövevénye, a Földnek egy-egy területét csak használatra kapta, tehát: mindnyájan jövevények vagyunk ezen a Földön! Az Újszövetség vége felé ezt így fogalmazza meg, az éppen zsidókat tanító szentíró: „nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14).

Az újszövetségi kor szekuláris, világi, nem bibliai görög nyelvhasználatban a πάροικος szót használták az újonnan érkezettek elnevezésére. Ez, körülbelül a magyar „szomszéd” szó jelentésével adható vissza, ami nem a közvetlen lakótársra utal, hanem – hozzávetőlegesen a – „nem állampolgár” kifejezés tartalmát hordozza. Mai, modern értelemben, a „letelepedési engedély birtokában lévő lakos” szóösszetétel hordozza azt a tartalmat, mely a leginkább érthetővé teszi a πάροικος egykori értelmezését. Mi, keresztyének – az előbbiek értelmében – már polgárjoggal bíró választottak Isten Országában, ugyanakkor ideiglenes lakosok (jövevények) még, de csak azért, hogy egy napon teljes értékű polgárokká válhassunk.

Ehhez, csak annyira van szükségünk, hogy hűségesek maradjunk a mi Urunkhoz, és az Ő tanításához – mindhalálig. Beleértve ahhoz a tanításához is, amit a közénk érkezett, vagy rajtunk csak áthaladó jövevényekkel kapcsolatban tanított! 

Az a tény, hogy egy hozzánk hasonló ember életének edényében megjelent az Isten, egy emberi életet csordultig töltött önmagával az Isten, már magában is hatalmas evangélium. Hatalmas evangélium, mert azt példázza, hogy alkalmas az emberi valóság az isteni valóságnak a befogadására, nem idegen egymástól ez a kettő, szívesen költözik az Isten az emberi valóságba. (Farkas József)

Uram! Jövevény vagyok e földön, de Te állandó, változhatatlan, örök. Hálás vagyok, hogy a Tied lehetek, és ennek áldása beleragyog a jövevénylétembe is. Ámen

A magunk igazsága

Igaza van velem szemben. (1Móz 38:26)

 Kinek van igaza? Vannak élethelyzetek, amikor az erre a kérdésre adott válasz döntő jelentőséggel bír. Igénk egy após-meny kapcsolatból villant fel egy momentumot. Ráadásul életmentő megállapítás ez az após szájából. (Érdemes elolvasni az egész fejezetet.) Mindig életformáló lehet, ha valaki beismeri, hogy a másiknak is lehet igaza. Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy nekik mindig igazuk van. Mindig. Bárkivel szemben. Egy ilyen mondat, mint amin keresztül az Ige tanít bennünket, soha nem hagyná el ajkukat.

Isten gyermeke ne legyen annyira elvakult, hogy azt gondolja, neki mindig, mindenben igaza van. Ehhez persze szükség van kellő alázatra és önismeretre is. Te be szoktad látni, hogy másnak is lehet igaza veled szemben? A hamis alázatosság visszataszító, a valódi alázatosság vonzó.

Uram! Ments meg attól a téves gondolattól, hogy nekem mindig csak igazam lehet. Köszönöm, hogy beláthatom hibáimat, tévedéseimet, sőt bűneimet is. Ámen

Gyülekezetépítés

Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak. (Kol 3:23)

Nemcsak a munkahelyünkön vannak elvégzendő feladataink, hanem otthonunkban és a gyülekezetünkben is. Az utóbbi kapcsán szeretném, ha elgondolkodnál kicsit.

Milyen szereped van a gyülekezetedben? Mert ugye odatartozol egy keresztyén közösséghez?! Istennek mindenképpen célja, szándéka, hogy övéi közösséget alkossanak. Ráadásul minden közösség olyan, mint a tagjai. Tőled milyen a gyülekezet, melynek tagja vagy? Mit tudsz és akarsz beletenni a közösbe? Imádkozol rendszeresen a gyülekezetedért, vagy csak a kritika hangját szólaltatod meg? Kritizálni mindent lehet, és olykor kell is, de ettől sokkal fontosabb feladata van a hívő embernek: fáradozni közösségének épülésén. E dologban az a nagy kérdés, hogy mit bízott rám az Úr? Ha ezt a kérdést mindenki feltenné magának és felismerné, hogy az Úr milyen munkában szeretné őt látni, akkor nem vitás, hogy gyülekezeteink épülő, növekvő közösségek lennének. S hogy miért nem azok? Talán azért, mert túl sok a semmittevő, a mindent mástól váró tag a gyülekezetekben. Sok a fogyasztó, kevés a termelő. Sok a passzív, kevés az aktív tag. Ne mondd azt, hogy te már ehhez idős vagy, esetleg túlságosan elfoglalt! Ne a kifogásokat keresd!

Mit bízott rád az Úr a gyülekezetedben? Végezd jó lélekkel, mutass jó példát! Kevesebbet morgolódj, többet és odaadóbban szolgálj! Figyeld meg a következményeket! Lesznek. Ha nem is azonnal, de lesznek. Hiszem, hogy amit vet az ember, azt fogja aratni is…

A malomkő egymagában nem képes lisztet őrölni, de egy másikkal hasznos munkát végez. – Isten népének természete megkívánja, hogy összetartson és közösséget ápoljon. – A fenevad egymaga kóborol az erdőben, a juhok nyájba tömörülnek. (Spurgeon)

Köszönöm Uram a gyülekezetet, melynek tagja lehetek. Köszönöm, hogy rám is bíztál feladatokat, tennivalókat. Szeretném ezeket rád tekintve, hűségesen elvégezni, hogy épülésére, gyarapodására legyen gyülekezetünknek. Ámen 

Munka

Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak. (Kol 3:23)

 Mi a foglalkozásod? Mi a munkád? Mivel telik napjaid jelentős része? Miután válaszoltál magadban ezekre a kérdésekre, még mindig van egy kérdés, amit érdemes feltenni és megválaszolni: milyen lélekkel csinálod azt, amit csinálsz? Bármi is a munkád végezheted az Úrra nézve.

Meggyőződésem, hogy valaki akkor jó munkaerő, ha örömmel, szívesen, szeretettel végzi a rábízottakat. Persze tudom, senki nem képes arra, hogy mindig így dolgozzon, de mindig képesek lehetünk arra, hogy az Úr tetszését keresve fáradozzunk a munkahelyünkön.

Ha beosztott vagy, akkor is legyen munkád Istent dicsőítő. Ha te vagy a főnök és neked vannak beosztottjaid, akkor se feledd: van Valaki, aki fölötted áll. Igen, az Úr az, aki ezek szerint sokat bízott rád. Vedd komolyan azt és azokat, akiket rád bízott! Végezd jó lélekkel, Isten dicsőségét munkálva dolgaidat ma is! Ha pedig elcsüggedsz, keresd az Urat és töltekezz általa, erre kivétel nélkül mindnyájunknak szüksége van.

A legdicsőségesebb munkában sem óvhatjuk meg magunkat az ellaposodástól és lelki megszegényesedéstől. Teremtő erőket csak a Teremtővel való tartós közösségben nyerhetünk. (Kroecker)

Uram! Köszönöm, hogy van munkám. Szeretem is. Olykor persze megfáradok, és messze nem vagyok tökéletes, de jó lélekkel szeretnék tevékenykedni napról napra, hogy Téged dicsérjen, amit és ahogyan teszek. Ámen