veteranus

2024.11.26 10:45

A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen. (Péld 10,25)

A természet pusztító erejének megrendítő látványát többször megtapasztalhattuk már. A hurrikánok, árvizek és földrengések áldozatai csak hánykolódnak ide-oda, mint a gyufaszálak. Mint ahogyan nincs olyan élet, amit ne támadnának időnként viharok. A kérdés az, hogy fel vagyunk-e készülve rá? Isten meg tud óvni a veszteség, betegség, magányosság vagy depresszió idején. Lehet, hogy nem tudjuk előre, hogy mikor csap le a vihar, de felkészülhetünk rá. Tudnunk kell, hogy Kiben és hol találhatunk védelmet. A Biblia azt írja: „Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál” (Péld 18,10). Az Isten nélkül élő ember kénytelen önmaga istenévé lenni, ám azok, akik szeretik az Istent, bátran mondhatják: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek.” (Zsolt 46,1-3). Bízzunk Egyedüli Urunkban, Ő az a menedék, Akire szükségünk van mindenkor. Az érzelmeinkre alapuló hit nem tart meg az élet viharaiban, az ilyen csak jó időkre való kereszténység. Ahhoz, hogy meg tudjunk állni az élet viharaiban, ne csak hallgassuk, de meg is cselekedjük, amit Isten mond nekünk. (ld. Máté 7,24). A viharok sokkal nehezebben elviselhetők a fegyelmezetlen és önmagukat imádó emberek számára. Az az illúzió, hogy az élet könnyű, a "carpe diem" életérzés sebezhetővé tesz, a nehéz időkben a csüggedés és illúzióvesztés elérkezik. Az igazság viszont az, hogy a nehéz idők nem tartanak örökké. Az edzett emberek azok, akik az önmegtagadást és önuralmat gyakorolják, ez az ő "lelki izomzatuk", amivel az élet nehézségeit kezelik. Krisztus Jézus megerősít, hogy uralni tudjunk legnagyobb gyengeségünkön: önmagunkon. Pál apostol e szerint az alapelv szerint élt. Azt írja „megsanyargatom és szolgává teszem a testemet” (1Kor 9,27). A nagy küzdők, túlélők mind tudják, hogy a győzelem nem a pillanatnyi érzéseken, hanem a kitartó edzésen múlik.

Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg. Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást. Miképen játék a bolondnak bűnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen cselekedni. A mitől retteg az istentelen, az esik ő rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz az. (Péld 10,21-23)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Benned mindenre van erőm.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2024.11.25 08:22

Azért hát, oh Uram! erősítsd meg az én kezeimet. (Neh 6,9)

Nehémiás, a király főpohárnoka amikor hallott Jeruzsálem romba dőlt falairól, félretette saját problémáit, és népe bajára összpontosított. Annyira ránehezedett a város sorsa, ahol atyái voltak eltemetve, hogy ezt írta: „…napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt” (Neh 1,4). Visszaemlékezett a gyökereire, és imádkozott: „Tudom, ki vagy, Istenem, és tudom, hogy mi kik vagyunk. Néped elfordult tőled, de most visszatérünk hozzád, és te sikerre segíthetsz minket.” Isten olyan bőséggel megjutalmazta Nehémiás imáit, hogy Jeruzsálem falai röpke két hónap alatt újjáépültek. Amikor az Isten vezetőt keres, tudja, hogy kik azok, akikre számíthat. Tudja, hogy az a megfelelő vezető, aki jó csapatjátékos, divatos szóval: jól tud team-ben dolgozni. A kérdés az, tudják-e rólunk, hogy mi Kit is követünk? Az a lényeg, hogy nem az egyén a fontos, hanem a csapat. Az Isteni gondviselés mindent megtehet, emlékezzünk csak a csodálatos halfogás történetére. Jézus Krisztus ezt mondta Simon-Péternek: "Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!" A halász Simon így felelt: "Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat." Amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik. (Ld. Lk 5,4-6). Egyetlen Urunk nem azt akarja, hogy elfussunk a problémáink elől. Azt akarja, hogy tanuljunk belőlük, hogy felfedezzük, Ő mit tud tenni, ha behívjuk az adott helyzetbe. Az Isten azt is megteheti, hogy visszavisz kudarcunk helyszínére, és éppen ott ad sikert. Gyakran azért buktunk el, mert inkább a saját erőnkre támaszkodtunk az Ő ereje helyett. Krisztus Jézust nem korlátozzák a körülményeink, egyetlen dolog korlátozza csupán, a mi hitetlenségünk. Ha viszont engedelmeskedünk Őneki, akkor rájöhetünk, hogy olyan szintű bővölködést tervezett számunkra, ami minden várakozásunkat felülmúlja.

Mert a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak. (Mt 12,34-37)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy vezetsz bennünket.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2024.11.22 10:07

Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. (Zsolt 121,7)

Időnként még a hívő ember is azt gondolja, hogy ha jó keresztyénként sikerült engedelmeskednie az Úrnak, akkor „azért járna valami”. Ez súlyos tévedés. Ha azt hisszük, hogy az Isten bármivel is tartozik nekünk, nagyot fogunk csalódni. Sokan többre vágynak és nem elég nekik az, hogy Isten gondot visel róluk. Nem elég az, hogy csodákat tapasztalnak. Egyáltalán semmi sem elég. Elvárják Egyetlen Urunktól, hogy ha imádkoznak Őhozzá, akkor Isten úgy tegye, ahogyan ők azt megrendelték Tőle. A munkakörüket jól ismerő, azzal megelégedő hálás szolgákat Jézus arra inti, hogy mi illik a szájukba. Haszontalan az, aki nem termelt "extra profitot", nem végzett plusz munkát a saját hasznára? Istennél ez hasztalan, ellenben aki annyit igen, amennyit rá bíztak, engedelmesen, megelégedetten elvégzett szolgálatáért prémiumot nem, de Krisztus Jézus közösségét kapja... És ez így jó. Arra jó, hogy egyensúlyban legyen a lelkünk: Erre hivattam el, megcsináltam, és kifizettek. Még a hálámat sem tudom kifejezni azzal, hogy szolgálok. Ezáltal boldog, kifizetett, elégedett, hálás és engedelmes szolgák vagyunk. Nagyon jó ez így. De hogyan indul meg az ember lefelé a lejtőn? A tékozló fiúnak odahaza mindene megvolt. De egyszer csak megkívánva a világot, a világi élvezeteket és elhagyta otthonát. Ezzel a lépéssel megindult lefelé a lejtőn. Az ember akkor indul meg lefelé, amikor engedetlenné lesz az Atya iránt, amikor hátat fordít szeretetének. Amikor az ember elengedi Isten kezét, amikor hátat fordít Urának és Teremtőjének, megindul lefelé a lejtőn. Lehet, hogy Ő maga még nem veszi észre, mert csábító a mélység, mert sokat ígér a világ, mert olyan nagy vonzása van a bűnnek. A földi élet olyan, mintha mindig a szakadék szélén járnánk. Egy gyermek ilyenkor erősen megragadja az apja kezét. Így kell tennie a hívő embernek is, megmaradni Egyetlen Urunk szeretetében, mert különben nem tud megállni a lejtőn.

És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket! Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek. (Lk 17,5-6)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2024.11.21 09:25

Melyik az első minden parancsolatok között? (Mk 12,28)

Életünknek vannak fajsúlyos, egészen lényeges kérdései. A Bibliát olvasva, a „Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?” - kérdése mögött őszinte érdeklődés van. Nem azért akarta megtudni az írástudó, hogy melyik a legfőbb parancsolat, mert keresné Krisztus Jézus gyenge pontját, hanem azért, hogy megtudja, Jézus hogyan látja, melyiket tartja a legfőbbnek a parancsolatok közül. Jézus pedig megválaszolja ezt a kérdést. Szerinte van legfőbb parancsolat. Valójában ismerték is ezeket a mondatokat korának farizeusai, írástudói. Ezekben Jézus rámutat, hogy egy az Isten valamint arra is, hogy az Istenszeretet és embertársaink szeretete elválaszthatatlan egymástól. Ha valaki magát az Úr gyermekének vallja, annak életében ez a kettő elválaszthatatlanul összetartozik. Fontos kijelentés ez. A több istenben hívő, a bálványokat szolgáló népek között Izrael népe ebben is különbözött. Ám amikor Jézus közénk jött még személyesebbé tette az Istennel való kapcsolatot, még közelebb hozta az emberi szívekhez az Úrhoz tartozás lehetőségét. Reá tekintve kibővíthetjük a korábbi mondatot: Isten egy van ezen a világon, ő pedig fiában, Jézus Krisztusban jelentette ki önmagát a legteljesebben. Isten teremtő, szabadító, gondviselő Egyetlen Úr, Aki Krisztus Jézusban egészen közel jött hozzánk. Az elsődleges, amit Róla tudnunk kell, hogy szeret bennünket. „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” – írja János apostol. A szeretetről sokan szívesen olvasgatnak, meghallgatnak egy előadást vagy talán még egy igehirdetést is. A szeretetről úgy általában. De Jézus nagyon is konkrétan szól a szeretetről, Isten és embertársaink szeretetéről beszél. Az utóbbi nincs az előbbi nélkül. Ha valaki mélyebb kapcsoltba kerül az Istennel, akkor kezdi megismerni, mit jelent igazán szeretni. Isten szeret bennünket igazán, mert Ő maga a szeretet. Jézus Krisztust adta értünk, hogy Őbenne bűnbocsánat és örök élet nyerjünk. Kérdés, hogy mi hogyan reagálunk Isten irántunk való szeretetére? Lehet Őt elutasítani, figyelmen kívül hagyni, lehet vele nem törődni és lehet elfogadni, örömmel venni és viszonozni. Lehet a Hitben megerősödni, ebből erőt meríteni, ebből élni. Isten szeretetéből és kegyelméből élhet az ember. Élhet áldásaiból. Onnan lehet észrevenni, hogy mi is szeretjük az Urat, hogy keressük Őt és olvassuk, hallgatjuk szavát. Miképpen az egész életünket Tőle kaptuk, az embertársaink iránti szeretetet is. Ha szeretjük az Urat, akkor fogjuk tudni helyesen szeretni embertársainkat is. Szeressük hát az Urat teljes valónkkal és embertársainkat, mint önmagunkat.

Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. ... szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál. (Mk 12,29-33)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2024.11.20 09:08

... elhagyták az Urat, az ő Istenöket, ... és idegen istenekhez ragaszkodtak, és azokat imádták, és azoknak szolgáltak: ezért bocsátá ő reájok az Úr mind ezt a nyomorúságot. (1Kir 9,9)

Isten mindig őszintén beszélt szolgáihoz, elébük adta az áldást, választási lehetőséget ajánlott a jó és rossz között. Az ember már döntése megszületésekor számolhat annak következményeivel. Salamon király Isten előtt járt, kereste az Ő akaratát. Nem volt nagyravágyó, ezért gazdagon megáldotta őt mind szellemi, mind anyagi javakkal az Úr. Ugyanakkor figyelmeztette őt és a népét, hogy ez az áldás mindaddig tart, míg törvényeit, rendelkezéseit megtartják. Ha azonban elfordulnak tőle, és idegen isteneket kezdenek imádni, akkor jön a szörnyű pusztulás....  Ettől akar bennünket megmenteni ma is az Egyetlen Urunk, idejében szól Igéje által. Rajtunk áll a döntés, hogy ragaszkodunk-e Istenünkhöz, vagy más isteneket (pénz, hatalom, befolyás keresése más embereknél...) imádunk. Az ilyen ember otthagyja a saját vallását, hitét, és csodálkozik, hogy nincs áldás az életén. Vegyük komolyan ennek az Igének az üzenetét, mert ma még Isten segítségével megállíthatjuk ezt a romlási folyamatot, és inkább maradjunk meg Isten ígéretei mellett.  Mi szükséges az ember testi, lelki jólétéhez? A Biblia szerint egyetlen dolog, amiből minden következik: a szabadság. Szabadság a döntéshozatalra, az erőltetett szokások figyelmen kívül hagyására. Az álságos elvárások kikerülésére. A Biblia ezt kínálja. Lehet igent mondani és lehet nemet mondani az isteni kínálatra. Ha igent mondunk, az a hazug propaganda nélküli szabadság. Mert feltételek és megkötések nélkül, önként vállalja az ember.

Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek. Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: ... Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened; Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak. (5Móz 29,9-13)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Benned szabadságra leltem.

Ámen 

Teljes cikk

veteranus

2024.11.19 09:11

Kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen. (Jn 16,24)

Milyen a kapcsolatunk az Egyetlen Úrral? Mert minden, ami árt az Istennel való kapcsolatunknak, kihat az imaéletünkre is. Krisztus Jézus azt mondta: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (Jn 15,7). Továbbá milyen erős a hitünk? Mert: „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt…” Amikor imádkozunk, bele kell adnunk a lelkünket. Pál apostol így ír erről: (Jézus) „… küzd értetek imádságaiban…” (Kol 4,12). „… annak hinnie kell, hogy ő van”. Isten nem valami "ezotérikus erő”, ő a mi Mennyei Atyánk, aki „tudja, hogy szükségetek van minderre” (Mt 6,32). Türelmesek vagyunk-e a reménylett dolgok eljövetelében? Az Egyiptomban kormányzóvá lett Józsefet éppen az Istentől kapott ígéret tette próbára: „Mindaddig, míg el nem jött az Isten szerinti idő, Isten próbára tette József türelmét.” (Zsolt 105,19). Miközben a sátán azt suttogta a fülébe: „Azt hittem, az álmod azt jelenti, hogy kormányzó leszel; akkor most mit keresel a börtönben?” De József meglátta Isten ígéretének beteljesedését, mégpedig annak Istentől rendelt idejében. Sokszor mérgelődik az ember azért, hogy éppen most, ilyen siralmas gazdasági környezetben, százezrek nyomorában, egyáltalán minek is lehet örülni? Általában, ha két ember találkozik és elkezdenek beszélgetni, csakhamar azon veszik észre magukat, hogy az élet nehézségei felett kezdenek el sipítozni. Sokszor szinte sportot űzünk abból, hogy kinek van nehezebb keresztje. Ezt bízta volna ránk az Isten? Minden bizonnyal nem! Ha valakinek lett volna oka a saját keresztjének nehézségei miatt siránkoznia, akkor az maga Krisztus Jézus lett volna. Hiszen mindnyájunk bűnét hordozta... Sokkal mélyebb sebeket ejtenek rajtunk a nehézségek, mint azok a dolgok, amikért gyakorta elfelejtünk hálát adni. Sokunknak meg kell tanulnunk hálát adni, mert a legtöbb esetben ez csak akkor következik be, ha valami nagy dolog történik velünk. Ha egyre csak arra a következtetésre jutunk, hogy ennél már csak nehezebb évek jönnek, akkor könnyen vakvágányra jutunk. Ha továbbra is csak ez a gondolkozás fog jellemezni bennünket, ha nem akarunk ebből kilépni, akkor valószínű, hogy nem sokat tudunk kezdeni az Igével sem. Ne feledjük, ahogyan a babiloni fogság is véget ért anno, minden diktatúra is véget ér egyszer. Ha imáinkban megtanulunk hálát adni, annak az lesz a következménye, hogy hitben járva próbáljuk meg meglátni Isten velünk való tervét.

Ímé eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot. (Jn 16,32-33)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Benned létezem.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2024.11.18 10:18

Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket. (Mk 10,16)

Krisztus Jézus azt mondta: „... aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba” (Mk 10,15). Újra kisgyermekké kell lennünk, hogy olyan kapcsolatunk lehessen az Úrral, hogy engedjük azt, hogy meggyógyítsa és helyreigazítsa múltunk sérüléseit. Isten a felnőtteket is úgy öleli magához, mintha kisgyermekek lennének, ha a világ viharai megtépáznának bennünket. A dicsőítésben úgy jövünk elé, mint egy járni tanuló gyermek. Egyetlen Urunknak, ellentétben sok emberrel nincsenek hátsó szándékai, szeretete őszinte. Ezért fontos megtanulnunk, hogyan imádjuk és dicsőítsük őt. Isten meg tudja változtatni mindazt, amin keresztülmentünk: „Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled… és az enyém lettél. Megfürdettelek vízben, lemostam rólad a vért, és bekentelek olajjal. Tarka ruhába öltöztettelek, és bőr sarut húztam a lábadra; gyolcsba takartalak, selymet terítettem rád.” (Ez 16,9-10). „…Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja” (Jak 4,6). Isten szíveink szándékait vizsgálja, az indítékainkat ítéli meg. Lehet, hogy ott ülünk vasárnap a templomban, de a szívünk mégis távol van Istentől. Mondhatunk frázisokat, szenteskedő szép szavakat, hogy szeretjük Jézus Krisztust, miközben a sátán hatása alatt állunk. Lehet, hogy áldozatot hozunk ugyan, de közben engedetlenek vagyunk, mint annak idején Saul király (ld. 1Sámuel 13,7-14). Lehet rossz indítékkal még imádkozni is. Voltak ilyen emberek az újszövetségi első gyülekezetekben is. Van aki szereti a népszerűséget, a tömeget, de nincs ideje az egyénre. A Jó Pásztor otthagyta a kilencvenkilenc juhot, hogy megkeresse az egyetlen elveszettet, aztán vállára vetve vitte haza örvendezve. Amikor „…az Úr megvizsgálja a lelkeket,” Isten látja, mi van a szívben. Bármit is teszünk, annak indítéka Isten és az emberek iránti szeretet legyen. Lássunk túl önmagunkon, a tetteinken, és azt figyeljük meg, mi van mögöttük. Kérjük az Istent, hogy mutassa meg, Ő kinek lát bennünket.

Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért. (Mk 10,42-45)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden napon velünk vagy.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2024.11.15 07:58

Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. (Jn 15,6)

Mi szükséges ahhoz, hogy az Ige elvégezze a maga tisztító munkáját? Szükséges, hogy engedelmeskedjünk az Ige munkájának. Amikor Jézus a tanítványok lábait akarta megmosni, csak Péter volt az, aki ellenkezett, aki nem tartotta magát méltónak arra, hogy Jézus megmossa. De amikor Jézus megmondta, hogy ha ellenkezik, semmi közük nincs egymáshoz, akkor engedelmesen hajlott meg Ura előtt és kész volt a fejét és az egész testét is odaadni, hogy teljesen megtisztuljon. Néha mi is szoktunk ellenkezni Krisztus Jézussal, amikor meg akar mosni az ő beszédével. De ne legyen előttünk kedvesebb az a szenny, ami a világtól ránk ragadhat, kedvesebb az a sok hazugság, ami rárakódik a szívünkre, az elménkre a propaganda által. Ha félünk attól a tisztító víztől, ami valóságosan a Krisztus beszéde, akkor nem vagyunk méltóak Egyetlen Urunkhoz. Ő ott is megtisztít Igéje által, ahol észre sem vesszük. Adjuk oda magunkat Jézusnak, és Ő megmos teljesen, hogy rólunk is elmondhassa: Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Emberek vagyunk és bármennyire megfürödtünk is a kegyelem Igéjében egyszer, újra ki vagyunk téve a bepiszkolódásnak. Ezért nélkülözhetetlen a naponkénti csendességünk az Istennel. Szükséges, mint a naponkénti fürdés, sőt, a lelki megtisztíttatásra sokszor egy nap többször is szükségünk van. Minél több  feladat áll előttünk, minél több kísértésben vagyunk, annál inkább szükséges a lelki megtisztulás. Ez persze nem jelenti a bűnökkel való játékot. Nem jelenti azt, hogy nyugodtan maradjunk meg bűneinkben, és elég egy kis megbánás, néhány miatyánk vagy hiszekegy elmormolása és utána ismét lehet visszaesni azokba. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy még a bűneitől megszabadult és azt legyőzött ember is beszennyeződik a szemén, a gondolatain, a nyelvén, a fülén keresztül. Kísértések között járva, szükségünk van arra, hogy Egyetlen Urunk akár óránként megmosson bennünket.

Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. (Jn 15,2-5)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megigazítottál.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2024.11.14 08:56

... a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik. (Ézs 54,10)

Akiket az Isten kiválasztott magának, azokat elküldi a szolgálatra, és végig védelem alatt állnak. Nem fog rajtuk az ellenség fegyvere, az ellenük irányuló hamis vádak alól is győztesen kerülnek ki. Ez az ézsaiási ige Isten örök hűségéről, és irgalmáról szól. Ilyen védelem alatt voltak Krisztus Jézus első tanítványai is, akiket kiküldött az evangéliumot hirdetni: „...mint juhokat a farkasok közé”. De felruházta őket hatalommal is, intve őket, hogy : „legyetek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.” Nincs ez másképp manapság sem, emberek által akar Egyetlen Urunk igazságot tenni ebben a megromlott világban, az Ő igéjére hallgató, megbízható, engedelmes szolgáival. Egyházunkat is csak az Istent-félő emberek menthetik meg a katasztrófától, a ránk leselkedő pusztulástól. Adjunk hálát azért, hogy az egyházban többen vannak, akik Jézus Krisztus igaz tanításait tartják a legfontosabbaknak, még ha nagy is a világi nyomás rajtuk. Az Isten Országát építő emberek védelem alatt vannak, "nem árthat nekik az ellenség tüzes nyila…" Igazi jövő vár az Őt félő emberre: itt a földön semmiben sem lesz hiánya, mert Isten szerint kér, és Ő irányítja a gondolatait. Ha így éljük az életünket, akkor semmitől sem kell félnünk, legkevésbé szájtépő diktátorocskáktól, csak a pénz hatalmát félő önimádó idiótáktól. Mert tudja a mi Mennyei Atyánk, hogy igazán mire van szükségünk, mielőtt még kérnénk. Ezek a megtapasztalások bátorítsanak bennünket a Krisztus Jézussal való szorosabb kapcsolatra. Az Őbenne bízók nem szégyenülnek meg, mert álmukban is kapnak eleget. Pontosan annyit, amennyire szükségük van, és ezeket megelégedéssel fogadják. Legyen áldott a mi Egyetlen Urunk, hogy sokan vannak, akik Benne bíznak, így a jövő nem bizonytalan számukra. 

És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád. És ha összegyűlvén összegyűlnek, ez nem én tőlem lesz! A ki ellened összegyűl, elesik általad. Ímé, én teremtettem a kovácsot, a ki a parazsat éleszti és fegyvert készít mestersége szerint: és én teremtém a pusztítót is a vesztésre! Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr. (Ézs 54,13-17)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vezetsz engem.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2024.11.13 09:27

... a ki hisz, megigazul. (ApCsel 13,39)

Pál apostol örömmel szolgált azon zsidók között, akik elfogadták tanítását, de ugyanakkor a zsidó vezetők irigykedtek rá, ellent mondtak. Ő azonban nem keseredett el, hanem örült annak, hogy szólhatott Krisztus Jézus nevében hozzájuk. Nem erőltette tovább az ottlétet sehol sem, hanem újabb helyre ment, a pogányok közé. Így „Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.” Pál és kísérői az újabb szolgálati lehetőség következményeként a Szentlélekkel teltek meg. Sokat jelentett nekik a szolgálat, tudtak együtt örülni az örülőkkel. Nekünk is hasonlóképpen kell szolgálatba állni, nem a nehézségekre kell néznünk. Hálásak lehetünk, ha ma is van lehetőségünk az Ige hirdetésére, a bizonyságtételre. Ne feledkezzünk meg ezért áldani a mi Egyetlen Urunkat. Pál apostolék korában is voltak emberek, akik nem hittek, ők ellenségesen viselkedtek. Ennek ellenére nem adták fel a reményt, fogták magukat és más városban hirdették az evangéliumot. Tisztában voltak azzal, hogy az ő fellépésük, a Jézusról szóló bizonyságtételük meghasonlást okoz a hallgatóság között, hiszen Jézus személyes tanítása során sem volt ez másképp. Ma is ugyanezt éljük át, amikor a tiszta evangélium hirdettetik. Egyesek örömmel veszik, mások megbotránkoznak, megint mások gúnyosan kiforgatják a Biblia megállapításait... Vannak olyanok is, akik embereknek akarnak inkább tetszeni és lemondanak az Ige kemény éléről, nehogy bárkit is megsértsenek. Jézus nyíltan beszél ezekről a meghasonlásokról (Ld. Lukács 12,49-53), amikor kiküldi tanítványait a misszióba. Ezt az indulatot képviselték Pál apostol és társai, és ma nekünk sem szabad meghátrálni, amikor Jézus Krisztus tanítását adjuk tovább.

De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában: Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása. És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában. ... kiűzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget; Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket. (Mt 8,11-17)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden napon velem vagy.

Ámen

Teljes cikk