Blog

veteranus

Mindeddig megsegített minket az Úr! (1Sám 7,12)

Mit látunk, ha visszatekintünk az elmúlt évre? Kudarcokat, kihagyott lehetőségeket? Isten ezt mondja: „Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska…” (Jóel 2,25). Az Egyetlen Urunk az Újesztendőre tekintve pedig ezt ígéri: „… Várván immár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei” (Zsid 10,13). A következő szavakat értelmezve: „mindeddig” és „immár” arra jutunk, hogy az első a múltra visszautal, a második a jövőre mutat. Ha aggaszt bennünket, hogy mit hoz a jövő, emlékezhetünk Pál apostol életére: megkorbácsolás, megkövezés,  árulás olyanoktól, akikben megbízott. Mégis ezt mondta minderről: „… mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok” (ApCsel 26,22). Soha senki nem ért el semmit, amit nem akart szenvedélyesen. A sikerhez vezető út tele van kitérőkkel, problémákkal, csalódásokkal. Ha nincs meg bennünk a kellő elhatározás, álmaink is meghalnak. Vannak olyan napok, amikor úgy érezzük, elfogyott az erőnk, de az ilyen napokon emlékeznünk kell arra, hogy Isten adta az álmainkat. Menjünk vissza hozzá, és kérjünk Őtőle erőt a továbbhaladáshoz. A zsoltáríró ezt írta: „Mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben. Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.” (Zsolt 18,30). Azt nem tehetjük meg, hogy karba tett kézzel hátradőlünk, azt gondolván, hogy Krisztus Jézus majd mindent elintéz helyettünk. Sok fáradtságba kerül eljutni az álom megszületésétől a megvalósulásáig. Ám, ha megvan bennünk a kitartás, a szenvedély álmaink beteljesítésére, akkor ennek az ára nem fog bennünket megállítani... Merítsünk erőt Isten kegyelméből, és tegyünk még lépéseket afelé, amiről tudjuk, hogy Isten annak elvégzésére helyezett ide, erre a földre.

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem; Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől. Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól. És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől. És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van. Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy. A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy. Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod; Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet. (Zsolt 18,21-29)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy az új évben is velem leszel minden napon.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

Mit szól az én Uram az ő szolgájának? (Józs 5,14)

Vannak olyan sorsdöntő kérdések, amelyek amíg nem oldódnak meg, addig nem tudunk továbblépni és élvezni Isten áldásait életünkben. Józsué ilyen megoldhatatlannak tűnő problémával nézett szembe, amikor Jerikó toronymagas falai előtt állt. Mi a mi Jerikónk? Mi az a nagy küzdelem, amit meg kell nyerni ahhoz, hogy beteljesedhessen, amit Isten tervezett az életünkre? Jézus Krisztus élete legnehezebb éjszakáját töltötte a Gecsemáné kertjében imádkozva: „… ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied” (Luk 22,42). Időnként helyes hátranézni és tanulni múltunkból, visszatekinteni az elmúlt évre. De akár jó volt, akár rossz, ne ragadjunk le a múltban: „Ne mondd azt, hogy miért voltak jobbak a hajdani napok a mostaniaknál, mert nem bölcs dolog, ha ilyet kérdezel!” (Préd 7,10). Az idős kor egyik nagy veszélye, hogy jobban kezd érdekelni bennünket a múlt, mint a jövő. Isten azt mondja: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek… békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” (Jer 29,11). Istennek terve van velünk az elkövetkező évre is, tehát tanuljunk a múltbeli hibákból, és bizakodással nézzünk a jövőnk felé. A következő évben is fogjunk hozzá keményen a munkához, és számítsunk nagyszerű dolgokra Egyetlen Urunktól. Ne aggasszon, hogy mit hoz a jövő, Isten hűséges: „Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr… tett. Mind beteljesedett.” (Józs 21,45). Jeremiás próféta ugyanígy érzett: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Sir 3,23). Halandó emberek szavaiban megbízunk, de nem szavazunk bizalmat Isten Igéjének? De gondoljunk csak bele, hogy milyen világosság és dicsőség ragyogna ránk életünk minden napján, ha sohasem felednénk azt, hogy Isten komolyan gondolja, amit kimondott.

Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom. Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára. (Sir 3,24-28)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram az évet, melyet mögöttünk hagyunk.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

... miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is... (Kol 3,13)

Mindannyiunknak vannak erősségeink és gyengeségeink, erényeink és vétkeink. Ha a tökéleteset keressük, azt a földön nem leljük meg sohasem. Az egyedüli módja annak, hogy jó kapcsolatban legyünk valakivel az, hogy elfogadjuk őt úgy, ahogy van. Ne legyenek próbálkozásaink a másik "megjavítására", az irányítására, vagy saját képünkre formálására. Pál apostol azt írja: Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt: ... minden és mindenekben a Krisztus. (Kol 3,9-11). Úgy szeretni valakit, ahogy van, azt jelenti, hogy erősségeire összpontosítunk, és támogatjuk őt a küzdelmei területén. De mi van a hibáikkal? – kérdezhetjük. „…a szeretet sok vétket elfedez” (ld. 1Pét 4,8).  Rómába vezető útja során Pál apostol hajótörést szenvedett egy szigetnél. Amikor tüzelőnek való fát gyűjtögettek, egy kígyó a karjára tekeredett. A Biblia azt írja: „… lerázta a kígyót a tűzbe…” Vagy elidőzünk a múlt hibáin, vagy lerázzuk magunkról, és továbblépünk. Az Isten által számunkra elkészített jövőnk felé: „…ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Fil 3,14). Pál apostol ugyan nem felejtette el a múltját, de lerázta, és továbblépett. Ha valamit nagyon elrontottunk a múltban, ne feledjük, hogy Egyetlen Urunk azt mondja: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézs 43,25). A megbocsátás általában hosszabb folyamat, de ha megbocsátunk először önmagunknak, akkor mások felé is sikerülni fog. Ha „le nem rázzuk a kígyót”, addig ez a folyamat el sem tud kezdődni.

Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint a mely a tökéletességnek kötele. És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek. A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon. (Kol 3,12-16)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Veled járhatom utamat.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem. (Zsolt 66,20)

Időnkénti botlásaink nem zárnak ki Isten áldásaiból. Az imádságainkban általában az az utolsó dolog, amiről beszélni szeretnénk Vele az a bűn, amit nem akarunk elengedni. Amikor Ádám vétkezett, elrejtőzött Isten elől, ezt mondta: „Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok…” (1Móz 3,10). Péter, akit Isten az egyháza felépítésére használt, naponta időt szakított az imádkozásra: „Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára” (ApCsel 3,1). Pál apostol, aki az Újszövetség nagyobb részét írta, azt mondta: „... szüntelenül imádkozzatok” (1Thess 5,17). Dániel imádságai befogták az oroszlánok száját, és arra bírtak rá egy pogány királyt, hogy ezt mondja: „Elrendelem, hogy birodalmam minden tartományában rettegve féljék Dániel Istenét! Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké. Az ő királysága megdönthetetlen, uralkodása végtelen. Ő megment, megszabadít, jeleket és csodákat tesz égen és földön. ” (Dán 6,27-28). A Karácsony múltával sokan visszazökkennek imádság nélküli hétköznapjaikba. De az imádság ereje felülmúlja az emberi számításokat. Semmi sincs az imádság hatótávolságán kívül, ha Isten akarata szerinti dolgot kérünk.  A szokás hatalom - szoktuk mondani. De mi alakítjuk ki szokásainkat, és nem szokásaink alakítanak minket. Ha igazán szeretnénk a betlehemi jászólban megszületett Megváltónkra, a Krisztus Jézusra hasonlítani, rendszeresen kell imádkozni, mert Egyetlen Urunk is ezt tette: gyakran „visszavonult a pusztába, és imádkozott.” Luther azt mondta: „Az ima a legfontosabb dolog az életemben. Ha csak egy napra elhanyagolnám, elveszíteném hitem tüzét.” Amikor pedig az első tanítványok az imádságról kérdezték Jézust, Ő így kezdte tanítását: „Amikor imádkoztok...” (Luk 11,2). Mesterük feltételezte róluk, hogy rendszeresen fordítanak időt imádságra. Feltételezheti-e Krisztus Urunk ma ugyanezt rólunk is?

Tüzed, Uram, Jézus, szítsd a szívemben, Lángja lobogjon elevenebben!
Ami vagyok, és mind, ami az enyém, Tartsd a kezedben, igazi helyén!
Életem kútja, örök örömem, Fény a sötétben csak te vagy nekem,
Hallod imám, és bármi fenyeget, Nem hagy el engem, tart a te kezed.

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy eljöttél közénk.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

... keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. (Mt 7,14)

Krisztus Jézus szótárából hiányoznak olyan szavak, mint az arany középút. Az örök élet tekintetében nincs ilyen, vagy enyém az örök élet Krisztus által, vagy nincs közöm a Krisztushoz. Ez utóbbi esetben a kárhozatban maradunk benne. Sokan keresik a földi lét során a kiskapukat, de a mennyekbe jutáshoz nem a kiskapukat kell keresni, hanem az Igében szereplő "szoros" kaput. Vannak emberek, aki csak úgy tudják elviselni az élet nehézségeit, hogy valamilyen pótszerhez nyúlnak, aztán már olyan mélyre jutnak, hogy tönkremegy az életük. Összedől mindaz, amit építettek, amiben hittek. Persze az örömhír ott van, hogy bárki lehet Egyetlen Urunkat követve a keskeny út vándora. Nem lesz ennek jó vége – szoktuk mondani látva egy-egy embertársunk életének irányát. Jézus Krisztus nélkül minden ember életére nézve az igaz, hogy nem lesz jó vége. Akkor sem, ha elég jónak tűnik emberileg nézve az élete. A széles úton járók életének nem lesz jó vége. A keskeny úton járók életének viszont biztosan jó vége lesz. Széles út - keskeny út. Ez a két út van ezen a világon, az egyik a kárhozatra, a másik az örök életre visz. Be tudjuk-e azonosítani, hogy melyik úton járunk? Mert az egyiken egészen biztosan ott vagyunk, az egyiket járjuk napról napra. Ki után megyünk? A keskeny úton járó ember azt mondja erre a kérdésre, hogy én Jézus után megyek. Ha nem ez a válaszunk, akkor a széles úton járunk. Követheti valaki a legnemesebbnek tűnő eszméket, követhet emberi nagyságokat, őrizheti a békét harcosan, harsányan közhelyeket mantrázva, vagy mehet a saját feje után, egyiknek sem lesz jó vége. Ha valaki azt mondja egy-egy cselekedetére: „mindenki ezt csinálja, ezért csinálom ezt én is”, az bizony a széles úton jár. Ha valaki azt gondolja, hogy „a cél szentesíti az eszközt”, az is a széles úton jár. A széles úton elfér a tisztességes, a tisztességesnek tűnő és a tisztességtelen is. A keskeny úton viszont csak a tisztességnek van helye.

Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (Mt 7,16-21)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a Tied vagyok.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

Hatalmas és szent az Ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az Őt félőkön. (Luk 1,46-50)

Mi a különbség hálaadás és magasztalás között? Hálát adni konkrét dolgokért szoktunk: egészségünkért, családunkért, a munkánkért, a mindennapi kenyerünkért. A magasztalásban azonban Istent önmagáért dicsőítjük. Magasztalni az Urat azt jelenti, hogy Őt, mint a győzelmest, szívünkben magasra emeljük, magasabbra minden(ki) másnál. Míg a hálaadásban meg tudjuk fogalmazni, hogy miért mondunk köszönetet, addig a magasztalás túl van azon, amit szavakkal ki tudunk fejezni. Láthatjuk Isten csodálatos lényét, hisszük, hogy a Feltámadott Krisztus Jézus győzött a síron, a halálon. Hisszük, hogy ez a betlehemi gyermek, a bűneinket megbocsátó Jézus Krisztus értünk született, értünk halt meg, értünk támadt fel. A számunkra jó, kedves dolgokért hálát adunk. De mi van a gyász, veszteség, megpróbáltatás idején? Ezekért hogyan adjunk hálát? Ha hálát nem is tudunk adni, de hitből fakadóan ilyen élethelyzetekben is magasztalhatjuk az Urat. Emlékezhetünk Jób történetére: őt azzal vádolta meg a sátán, hogy csak azért szereti Istent, mert elhalmozta sok földi jóval. De ha elvenné tőle ezeket, menten elfordulna tőle. Ha mi is úgy teszünk, mint Jób, megpróbáltatásaink idején is magasztaljuk a mi Egyetlen Urunkat, és hisszük, hogy ilyenkor sem változott meg szeretete irántunk, akkor ezzel azt bizonyítjuk, hogy nemcsak ajándékaiért szeretjük Őt. Ne legyünk hasonlók az olyan gyerekhez, aki csak addig szereti apját-anyját, míg kap valamit tőlük. Mi magasztaljuk Egyetlen Urunkat minden időben!

Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve! És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik. Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen. Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról. (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké! (Lk 1,49-55)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy eljöttél közénk.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

Valaki vallást tesz én rólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. (Lk 12,8)

Krisztus Jézus a verebeket használta példaként arra, hogy megtanítsa, hogyan éljünk: „Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!” (Luk 12,6-7). Krisztus ezzel arra mutat rá, hogy Isten szemében értékesek vagyunk. Sokan küzdenek kisebbrendűségi érzéssel és elégtelennek, alkalmatlannak érzik magukat. Amikor Isten Jeremiást elhívta prófétának, ő próbálta elmagyarázni, hogy fél az emberektől. Ezért Isten ezt mondta: „Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek!” (Jer 1,8). Isten szeretete nem utasít el, Őnála teljes elfogadás vár bennünket. Jézus azt mondta: „titeket… barátaimnak mondalak…” (Jn 15,15). Földi létünk során mindenki el fog fogadni? Nem, de ha önértékelésünk az Isten szeretetén és elfogadásán alapul, akkor szabadon élvezni tudjuk az életünket. Egyetlen Urunk tudja, hogy milyen érzés a magányosság tudata. A kereszten így kiáltott fel: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Mt 27,46). A magányosság megsemmisítően tud hatni az önértékelésre. A fiatalon azon gondolkozunk, vajon megtaláljuk-e valaha a megfelelő társunkat. Az idős emberek attól félnek, hogy nem lesz mellettük senki, amikor befejezik életüket. De az Isten, aki tudta, hogy Ádám nem teljes egyedül, nemcsak megteremtette neki Évát, de oda is vitte hozzá, és be is mutatta őket egymásnak. Isten azt mondja: „Tudom, hol laksz…” (Jel 2,13). Isten tud minden apró részletet rólunk, sőt: törődik is velünk minden élethelyzetünkben. Néha a magányosság nem a vonzalom hiánya, hanem a helyes irány hiánya. Nem az emberek hiányoznak az életünkből, hanem a cél. Kezdjünk el tehát mások felé fordulni. Mindenhol van olyan szükség, amit senki más nem tölt be. Adjuk bele önmagunkat, és láthatjuk, hogyan alakulnak a dolgok éppen a mi javunkra. Sok embernél a cél létezik, csak nem az Isten szerint való. Egész életükben a szerzés vágya motivál, ezért fordulnak el az emberek tőlük. Ne gyűjtsünk hát hiábavaló dolgokat.

És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje. Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet. És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. ... Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek? Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag. (Lk 12,16-21)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is megigazítottál.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

De hét száraz, sovány és a keleti szélben kiaszott kalász is sarjadt utánuk. A sovány kalászok elnyelték a hét szép kalászt. (1Móz 23)

A Biblia azt írja: „József gabonát halmozott föl, … Azután eltelt a bőség hét esztendeje Egyiptomban, és megkezdődött az éhínség hét esztendeje ... Éhínség lett minden országban, de egész Egyiptomban volt kenyér.” (1Móz 41:49,53-54). Már Mózes I. könyve tanít bennünket arról, hogyan érhetünk el anyagi (lét)biztonságot: Fontos, hogy hosszú távon gondolkodjunk. Minél hosszabb távon tervezünk, annál jobb pénzügyi döntéseket fogunk hozni. A Carpe diem (élj a mának!) életérzés nem helyénvaló a jövőre vonatkozó célkitűzéseinket illetőleg. Kevesebbet költsünk, mint amennyit megkeresünk. Van erre egy kiváló magyar közmondás: "Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!" Készítsünk e célból költségvetési tervet, ha kell. Azután legyen vészhelyzetekre való megtakarításunk. Nem óriási vagyont kell felhalmoznunk, de a félretett tartalék segít túlélni a váratlan meglepetéseket, amiket az életünk hozhat. A megtakarított pénz abban is segít, hogy ne kelljen kölcsönt felvennünk. A kölcsön növeli a kockázatot. Lehet, hogy pillanatnyilag lehetővé teszi, hogy többre jussunk, de csökkenti esélyeinket arra, hogy a jövőben biztonságban éljünk. Rendszerek buktak már bele az adósságok felhalmozásába. Ezek az alapelvek egyszerűek, így pedig nagyon könnyen elsiklunk felettük. Azonban mégis kiállták az idő próbáját. Sokan látják életüket és az Istennel való kapcsolatukat csak úgy nagyjából, de elhanyagolják azokat az apró részleteket, amelyek ahhoz kellenek, hogy a teljes kép összeálljon. Ha sikert várunk, oda kell figyelnünk az apróságokra. Ha hűségesek vagyunk a látszólag kis dolgokban, akkor áld meg Egyetlen Urunk nagyobb lehetőségekkel. Így fejlődik ki bennünk az a hűség és engedelmesség, amely segít győzedelmeskedni az élet nagy dolgaiban is. Isten csak akkor bíz ránk nagy dolgokat, ha hűségesek vagyunk a kis dolgokban. (ld. Máté 25:21). Az anyagiak kérdése az a terület, ahol sokan úgy gondolják, „egy kis tisztességtelenség" még belefér. Krisztus Jézus útján járóknál azonban nem fér bele. Csírájában fojtsuk meg az ilyen irányú kísértéseket. Bánjunk el velük, és láthatjuk, hogy megváltozik az életünk.

Gyűjtsenek össze minden élelmet a következő jó esztendőkben, halmozzák föl a gabonát, és a fáraó felügyelete alatt őrizzék az élelmet a városokban. Mert ez az élelem lesz az ország tartaléka az éhínség hét esztendejében, amely majd eljön Egyiptomra, és akkor nem pusztul el az ország az éhínség idején. Tetszett ez a beszéd a fáraónak és minden szolgájának. (1Móz 41,35-37)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a kis dolgokban is Rád tekinthetek.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért. (Mt 20,28)

Krisztus Jézusra a szolgálat példaképeként tekintünk. Isten Egyszülött Fiaként jött el a földre, mégis alázatosan szolgálta a körülötte lévőket. Lejött a mennyből, hogy halandó emberként éljen a földön, és megalapítsa Isten országát. Evangéliuma átformálta a világ gondolkodását. Meggyógyította a betegeket, sőt, még a halottakat is feltámasztotta. Jézus Krisztus, a ma is Élő Úr, nincs rászorulva a mi szolgálatunkra. El tudja végezni munkáját nélkülünk is, sőt még ellenünkre is. Éppen ezért könyörögjünk alázatos szívvel, hogy Igéje és Szentlelke által adjon részt szolgálatából nekünk is, hogy Vele szolgálhassunk az emberi élet javára. De példát mutatott a személyes engedelmességre is azáltal, hogy engedelmeskedett szüleinek, engedelmeskedett a törvénynek, betartotta az Atya parancsolatait. Az engedelmesség csakis akkor igazi, ha azt önként vállaljuk és szeretetből fakadó. Ha nem ilyen, akkor csak kényszer. Az igazi engedelmesség eltölti a lelket örömökkel és lelkesedéssel. Az igazi, értelmes és szeretetteljes engedelmesség kulcsa a kegyelem forrásának. Ezért mondja az Egyetlen Urunk: „Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,30) A földi életünk értéke sok mindentől függ. Függ attól is, hogy kinek az élete. Vannak emberek, akik sokat érnek, vannak, akik semmit... Vannak dolgok, amiknek értéke időhöz kötött, például a kivágott fenyőfa karácsony után már szinte semmit sem ér. Az ember életének értéke is nagyban függ az időtől. Sok embernek addig van értéke, amíg van valamijük, amíg dolgozni tudnak, amíg hasznot hajtanak. A világ úgy tartja, hogy értékesek vagyunk ötven éves kor alatt. De van Valaki, akinek mindig sokat érünk, Jézus Krisztus előtt nem változó az értékünk. Ha híven, engedelmesen követjük Őt, és szolgáljuk embertársainkat, értékesek vagyunk Számára mindörökké.

Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét. És a ki e kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól. (Mt 21,42-45)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy követhetlek Téged.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

Lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megmarad, az megtartatik. (Mk 13,13)

Mostanában alapvető struktúrák rendülnek meg. Elvesznek dolgok és nem tudjuk mi a miénk és mi nem, a hazugságot igazmondásnak mondják. „Amikor az alapok megrendülnek, mit cselekedhet az igaz?” (Zsolt 11, 14.) De minden szó szétmállik, mint a régi vászon. Dietrich Bonhoeffer a II. világháború alatt érezte azt, hogy olyan nagy bűn kavarog (a fasizmus), amiből nem tud kimaradni. Hiába szeretett volna egy szigetre elmenekülni, de úgy érezte, az is a bűné lesz. Minden szétmállott.  Bonhoeffer azt értette meg, hogy amikor minden bűnné lesz, akkor senki sem tarthatja magát tisztán. Krisztus Jézus "bűnné lett érettünk”. A bűnt nem úgy tette semmissé, hogy "kiszállt" belőle, hanem maga a bűn lett Ő. Jézus azt mondja, hogy lesz idő, amikor az egek meginognak. Mit cselekedjen ilyenkor az igaz? Ha jó helyen vagyunk, akkor elindulhatunk minden megingás között az Isten felé. Van egy része az életünknek, amit a körülöttünk lévők felé mutatunk, ami hibátlan, és szépen ragyog, mint az adventi gyertyák. De ugyanakkor van az életünknek az a része, amit nem látnak mások, ami sérülésekkel van tele. Tele van sebekkel, olyan dolgokkal, melyek nyomot hagytak bennünk. Együtt élünk velük, hordozzuk őket, és persze a következményeiket is. Advent idején, felragyog előttünk az Egyetlen Urunk üzenete, és arra bátorít, bíztat bennünket, hogy Jézus Krisztusban világosság ragyog fel az életünkre. Hiszen Jézust azért küldte el az Isten emberi világunkba, hogy mi egészen bizonyosak legyünk arról, hogy az Úristen tudja, és látja, hogy hol, miben sérültünk. Mi az, amit nehezen hordunk. Szétmálló világunkban, ahol a vezetőink szájából sikk a hazudozás, a mérhetetlen gőg és cinikus összekacsintás, ami miatt úgy élik sokan az életüket, mintha közben "a halál árnyékának földjén" járnának. Ami nem a szépen csillogó oldala a mindennapjainknak, hanem az, amit csak mi, és az Isten lát. Ezért az Advent üzenete ma sem más, mint évezredekkel ezelőtt vagy a múlt század sötét éveiben. Az Úr az Ő Egyszülött Fia világosságával kész beragyogni életünknek azt az oldalát, ahol a sebeinket, sérüléseinket hordozzuk, hogy szeretete, Szentlelke, Igéje által meggyógyíthassa azokat. Azért, hogy szeretete által lelki világosságot, bűnbocsánatot, örök életet lássunk úgy, hogy mire eljön a Karácsony Ünnepe, ne a sebeinket, a sérüléseinket, hanem az áldásainkat számoljuk. 

Ha pedig akkor ezt mondja néktek valaki: Ímé itt a Krisztus, vagy: Ímé amott, ne higyjétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is. Ti pedig vigyázzatok; ímé előre megmondottam néktek mindent. ... És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. És akkor elküldi az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig. (Mk 13,21-27)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is kiválasztottál.

Ámen

Teljes cikk
Készíts ingyenes honlapot Webnode