veteranus

2025.01.07 06:14

 Monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba! (Jer 1,9)

Azok az emberek, akiket Isten elhív, először általában felkészületlennek, bizonytalannak érzik magukat. De ne feledjük, hogy mindenki elesik egyszer-kétszer, a győztesek pedig azok közül kerülnek ki, akik újra felállnak. „Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja.” (Zsolt 37,23-24). Amikor Jeremiás azt mondta Istennek, hogy benne nincs meg sem a hozzáértés sem a kellő önbizalom a feladathoz, Isten ezt mondta neki: Nem a saját felhatalmazásodból mész. „… menj, ahova csak küldelek” (Jer 1,7). Nem a saját üzenetedet kell hirdetned. „… hirdesd, amit csak parancsolok!” (Jer 1,7). Ne essünk mi sem kétségbe, ne kössünk világi kompromisszumokat, ne magyarázkodjunk senkinek, főleg ne mentegetőzzünk hitünk miatt. Csak mondjuk mindig azt, amit Isten ránk bízott... A többit majd Egyetlen Urunk elvégzi: „… mert gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem” (Jer 1,12). Mert ha Isten megérintett, azzal alkalmassá lettünk. Legyünk önmagunk, hisz nem azok vagyunk, akiknek mások mondanak, azok vagyunk, akiknek Isten mond bennünket. Pál apostol azt írja: „amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek” (1Thess 2,13). Ha az Isten szavára támaszkodunk, biztos alapunk van…  Kiárasztja a kegyelmet, mely által növekedhetünk a hitben és elkötelezettségben. A földön egy örök dolog van, az Isten Igéje. Minden más végül meg fog égni… minden, amit a vitrinbe szoktunk tenni, amiket bekeretezünk, trófeák, kitüntetések, lovagrendek, miegymások, amivel dicsekedni szeretünk… mindre a végső nagy tűz vár (ld. 2Péter 3:7,10-12) Isten Igéje viszont „megmarad mindörökké” 

És kimondom ítéleteimet felettök az ő mindenféle gonoszságukért, minthogy elszakadtak tőlem, és idegen isteneknek áldoztak, és tulajdon kezeik munkáit imádták. Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nékik mindazt, a mit én parancsolok néked; meg ne riadj tőlök, különben én riasztalak el téged előlök! ... Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged. (Jer 1,16-19)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, mindennapi Igédet.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.01.06 08:55

A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt. (Lk 6,45)

Amikor gondterheltek vagyunk, akkor kirobbanunk vagy nyugodtak maradunk? Ha valaki megsért bennünket, akkor tápláljuk soká a haragot vagy a megbocsátás mellett döntünk? Ez mind a szív állapotán múlik. Ha a szívünk már megtisztult, akkor meglátjuk az Istent olyan emberekben, helyekben és helyzetekben, ahol azelőtt sohasem vettük észre. A zsoltáros így fogalmaz: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem…” (Zsolt 51,12). Ha lelki tisztulásra van szükségünk, töltsünk több időt Isten jelenlétében. Ha a saját véleményünk, ítéletünk az előfeltétele annak, hogy szeretjük-e a másik embert, akkor mindenkitől el fogunk idegenedni. Sok dolog, ami miatt veszekszünk egymással, igazából nem is számít. Krisztus Jézus azt mondta: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13,35). Nem elég szeretni a békét, állandóan erről beszélni, miközben a grand canyoni árkokat ásunk emberek közé. Béketeremtővé kell lennünk igazából. Amikor az újszövetségi gyülekezetben vita kerekedett bizonyos ételek fogyasztása kapcsán, Pál apostol közbelépett: „Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást. ... meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában... Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek. Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm; mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, … Te azt a hitet, amely benned van, azt tartsd meg az Isten előtt…” (Róm 14,13-23). Ha elfogadjuk Jézus Krisztust Megváltónknak, Isten szemében igazzá válunk. A megváltás nem csupán Isten szemében tesz igazzá, de igazzá tesz úgy is, hogy naponta igazságban járva élhetünk mindenki szemében. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Isten akaratát nagyobbra értékeljük, mint a magunkét (ld. Péld 3,5). Arra kell törekednünk, hogy a Krisztushoz hasonló jellemvonások legyenek láthatóvá bennünk, ezek pedig: „…szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás…” (Gal 5,23). Ez bizony nehéz feladat, de nem egyedül kell megtennünk. Egyetlen Urunk ebben is mellettünk lesz. Az új évben is.

Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok? Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. (Lk 6,46-48)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.01.03 11:34

A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben. (Róm 15,13)

A remény hal meg utoljára – szoktuk mondani. Valóban, amíg a remény nem hagyja el az embert, addig küzd, addig lát a szeme előtt egy célt, amiért érdemes küzdeni. Ha azonban ezt a célt szem elől veszíti, akkor jönnek a "pótlékok", az ital, a gyógyszer vagy az injekciós tű. Tegyünk azért különbséget, mert szólásunk csak általánosságban beszél a reményről. Sok mindenben lehet reménykedni, akár minden héten a lottó ötösben is. Léteznek azután hamis remények is, egyenesen a sátán kezéből. Megtévesztő eszközként, hogy célt és irányt veszítve sodorjon el bennünket Egyetlen Urunk közeléből... A reménység csak akkor tud megtartani bennünket, ha pontosan meg tudjuk fogalmazni, Kiben is hiszünk, mit is remélünk. Nem minden reménységre igaz, hogy nem szégyenít meg, és nem minden reménység lesz a léleknek biztos és erős hajléka. Ha azt reméljük, hogy a következő évben Krisztus Urunk minden terhet levesz rólunk, akkor ez a reménységünk bizony meg fog szégyeníteni. De ha azt reméljük, hogy az Úr szava minden élethelyzetünkben meg fog találni bennünket és a legnagyobb mélységben sem hagy magunkra, akkor reménységünk bennünket fog közelíteni az Isten felé. A próbák idején is zsinórmérték lesz Igéje, és a Szentlelkének ereje láthatatlanul munkálkodik majd körülöttünk, használva a mi szolgálatunkat is...

Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek. ... Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, a kik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket. ... erős vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál, A hová útnyitóul bement érettünk Jézus. (Zsid 6,10-20)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2025.01.02 10:18

A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet. (Jn 3,36)

A legtöbb ember egy új év kezdetén többre, jobbra, nagyobbra, gazdagabbra vágyik. Minőségibb életszínvonalra, kényelmesebb mindennapokra, az anyagi javak tekintetében bőségesebb helyzetre. Legyen az új év jobb, mint a tavalyi. Emberileg érthető kívánságok ezek, akár kimondja valaki, akár csak a titkos vágyaiban szerepel mindez. De Isten gyermekeként máshová kell tennünk a hangsúlyt. Keresztelő János ezt nagyszerűen felismerte. Krisztus Jézusra mutatva mondja, hogy Neki növekednie kell, míg ő maga kisebbé válik. A kettő együtt nem megy, mert vagy Krisztus a nagy, vagy mi magunk. Ne önérvényesítést keressünk hát az újévben sem, hanem engedjük, hogy Krisztus érvényesüljön bennünk és általunk. Ha ez sikerül, akkor általunk is egyre jobban megmutatkozik az Egyetlen Urunk személye, az Ő hatalma, kegyelme, szeretete. Alázat és Krisztusra hangoltság szükséges egy ilyen évkezdő elhatározáshoz, mint amiről Keresztelő János szavai szólnak. De honnan tudhatja valaki biztosan, hogy örök élete van? Érdekel ez a mai világban egyáltalán bárkit is? Igen, sok embert nyugtalanító kérdés ez. Isten nem csupán néhány földi évet, pár évtizedet szán nekünk. Ő az örökkévalóságra nézve teremtette meg az embert. Hogyan lesz valakinek örök élete? Mai Igénk rámutat erre: hinni a Fiúban, azaz Jézus Krisztusban. Ha valaki Jézus Krisztusban meglátja Isten Fiát, személyes Megváltóját, akkor örök élete van már most. Hitbeli döntés Jézust annak látni, aki Ő valójában, de az is egy döntés, ha valaki elutasítja Őt. Nem lehet senki nyugodt az örök élete felől, ha Jézust nem látja úgy, mint a Megváltót. Azt a személyt, Isten-embert, Aki értünk, miattunk, helyettünk szenvedett. Megnyugodhatunk a jelenben a jövőnk felől, ha mindezeket hitben elfogadjuk. 

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. ... Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek. (Jn 3,16-21)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy örök életet hoztál nekünk.

Ámen  

Teljes cikk

veteranus

2025.01.01 11:27

Mindeddig megsegített minket az Úr! (1Sám 7,12)

Mit látunk, ha visszatekintünk az elmúlt évre? Kudarcokat, kihagyott lehetőségeket? Isten ezt mondja: „Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska…” (Jóel 2,25). Az Egyetlen Urunk az Újesztendőre tekintve pedig ezt ígéri: „… Várván immár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei” (Zsid 10,13). A következő szavakat értelmezve: „mindeddig” és „immár” arra jutunk, hogy az első a múltra visszautal, a második a jövőre mutat. Ha aggaszt bennünket, hogy mit hoz a jövő, emlékezhetünk Pál apostol életére: megkorbácsolás, megkövezés,  árulás olyanoktól, akikben megbízott. Mégis ezt mondta minderről: „… mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok” (ApCsel 26,22). Soha senki nem ért el semmit, amit nem akart szenvedélyesen. A sikerhez vezető út tele van kitérőkkel, problémákkal, csalódásokkal. Ha nincs meg bennünk a kellő elhatározás, álmaink is meghalnak. Vannak olyan napok, amikor úgy érezzük, elfogyott az erőnk, de az ilyen napokon emlékeznünk kell arra, hogy Isten adta az álmainkat. Menjünk vissza hozzá, és kérjünk Őtőle erőt a továbbhaladáshoz. A zsoltáríró ezt írta: „Mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben. Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.” (Zsolt 18,30). Azt nem tehetjük meg, hogy karba tett kézzel hátradőlünk, azt gondolván, hogy Krisztus Jézus majd mindent elintéz helyettünk. Sok fáradtságba kerül eljutni az álom megszületésétől a megvalósulásáig. Ám, ha megvan bennünk a kitartás, a szenvedély álmaink beteljesítésére, akkor ennek az ára nem fog bennünket megállítani... Merítsünk erőt Isten kegyelméből, és tegyünk még lépéseket afelé, amiről tudjuk, hogy Isten annak elvégzésére helyezett ide, erre a földre.

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem; Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől. Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól. És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől. És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van. Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy. A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy. Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod; Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet. (Zsolt 18,21-29)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy az új évben is velem leszel minden napon.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2024.12.31 10:23

Mit szól az én Uram az ő szolgájának? (Józs 5,14)

Vannak olyan sorsdöntő kérdések, amelyek amíg nem oldódnak meg, addig nem tudunk továbblépni és élvezni Isten áldásait életünkben. Józsué ilyen megoldhatatlannak tűnő problémával nézett szembe, amikor Jerikó toronymagas falai előtt állt. Mi a mi Jerikónk? Mi az a nagy küzdelem, amit meg kell nyerni ahhoz, hogy beteljesedhessen, amit Isten tervezett az életünkre? Jézus Krisztus élete legnehezebb éjszakáját töltötte a Gecsemáné kertjében imádkozva: „… ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied” (Luk 22,42). Időnként helyes hátranézni és tanulni múltunkból, visszatekinteni az elmúlt évre. De akár jó volt, akár rossz, ne ragadjunk le a múltban: „Ne mondd azt, hogy miért voltak jobbak a hajdani napok a mostaniaknál, mert nem bölcs dolog, ha ilyet kérdezel!” (Préd 7,10). Az idős kor egyik nagy veszélye, hogy jobban kezd érdekelni bennünket a múlt, mint a jövő. Isten azt mondja: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek… békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” (Jer 29,11). Istennek terve van velünk az elkövetkező évre is, tehát tanuljunk a múltbeli hibákból, és bizakodással nézzünk a jövőnk felé. A következő évben is fogjunk hozzá keményen a munkához, és számítsunk nagyszerű dolgokra Egyetlen Urunktól. Ne aggasszon, hogy mit hoz a jövő, Isten hűséges: „Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr… tett. Mind beteljesedett.” (Józs 21,45). Jeremiás próféta ugyanígy érzett: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Sir 3,23). Halandó emberek szavaiban megbízunk, de nem szavazunk bizalmat Isten Igéjének? De gondoljunk csak bele, hogy milyen világosság és dicsőség ragyogna ránk életünk minden napján, ha sohasem felednénk azt, hogy Isten komolyan gondolja, amit kimondott.

Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom. Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára. (Sir 3,24-28)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram az évet, melyet mögöttünk hagyunk.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2024.12.30 10:15

... miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is... (Kol 3,13)

Mindannyiunknak vannak erősségeink és gyengeségeink, erényeink és vétkeink. Ha a tökéleteset keressük, azt a földön nem leljük meg sohasem. Az egyedüli módja annak, hogy jó kapcsolatban legyünk valakivel az, hogy elfogadjuk őt úgy, ahogy van. Ne legyenek próbálkozásaink a másik "megjavítására", az irányítására, vagy saját képünkre formálására. Pál apostol azt írja: Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt: ... minden és mindenekben a Krisztus. (Kol 3,9-11). Úgy szeretni valakit, ahogy van, azt jelenti, hogy erősségeire összpontosítunk, és támogatjuk őt a küzdelmei területén. De mi van a hibáikkal? – kérdezhetjük. „…a szeretet sok vétket elfedez” (ld. 1Pét 4,8).  Rómába vezető útja során Pál apostol hajótörést szenvedett egy szigetnél. Amikor tüzelőnek való fát gyűjtögettek, egy kígyó a karjára tekeredett. A Biblia azt írja: „… lerázta a kígyót a tűzbe…” Vagy elidőzünk a múlt hibáin, vagy lerázzuk magunkról, és továbblépünk. Az Isten által számunkra elkészített jövőnk felé: „…ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Fil 3,14). Pál apostol ugyan nem felejtette el a múltját, de lerázta, és továbblépett. Ha valamit nagyon elrontottunk a múltban, ne feledjük, hogy Egyetlen Urunk azt mondja: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézs 43,25). A megbocsátás általában hosszabb folyamat, de ha megbocsátunk először önmagunknak, akkor mások felé is sikerülni fog. Ha „le nem rázzuk a kígyót”, addig ez a folyamat el sem tud kezdődni.

Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint a mely a tökéletességnek kötele. És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek. A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon. (Kol 3,12-16)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Veled járhatom utamat.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2024.12.27 08:37

Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem. (Zsolt 66,20)

Időnkénti botlásaink nem zárnak ki Isten áldásaiból. Az imádságainkban általában az az utolsó dolog, amiről beszélni szeretnénk Vele az a bűn, amit nem akarunk elengedni. Amikor Ádám vétkezett, elrejtőzött Isten elől, ezt mondta: „Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok…” (1Móz 3,10). Péter, akit Isten az egyháza felépítésére használt, naponta időt szakított az imádkozásra: „Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára” (ApCsel 3,1). Pál apostol, aki az Újszövetség nagyobb részét írta, azt mondta: „... szüntelenül imádkozzatok” (1Thess 5,17). Dániel imádságai befogták az oroszlánok száját, és arra bírtak rá egy pogány királyt, hogy ezt mondja: „Elrendelem, hogy birodalmam minden tartományában rettegve féljék Dániel Istenét! Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké. Az ő királysága megdönthetetlen, uralkodása végtelen. Ő megment, megszabadít, jeleket és csodákat tesz égen és földön. ” (Dán 6,27-28). A Karácsony múltával sokan visszazökkennek imádság nélküli hétköznapjaikba. De az imádság ereje felülmúlja az emberi számításokat. Semmi sincs az imádság hatótávolságán kívül, ha Isten akarata szerinti dolgot kérünk.  A szokás hatalom - szoktuk mondani. De mi alakítjuk ki szokásainkat, és nem szokásaink alakítanak minket. Ha igazán szeretnénk a betlehemi jászólban megszületett Megváltónkra, a Krisztus Jézusra hasonlítani, rendszeresen kell imádkozni, mert Egyetlen Urunk is ezt tette: gyakran „visszavonult a pusztába, és imádkozott.” Luther azt mondta: „Az ima a legfontosabb dolog az életemben. Ha csak egy napra elhanyagolnám, elveszíteném hitem tüzét.” Amikor pedig az első tanítványok az imádságról kérdezték Jézust, Ő így kezdte tanítását: „Amikor imádkoztok...” (Luk 11,2). Mesterük feltételezte róluk, hogy rendszeresen fordítanak időt imádságra. Feltételezheti-e Krisztus Urunk ma ugyanezt rólunk is?

Tüzed, Uram, Jézus, szítsd a szívemben, Lángja lobogjon elevenebben!
Ami vagyok, és mind, ami az enyém, Tartsd a kezedben, igazi helyén!
Életem kútja, örök örömem, Fény a sötétben csak te vagy nekem,
Hallod imám, és bármi fenyeget, Nem hagy el engem, tart a te kezed.

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy eljöttél közénk.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2024.12.19 09:39

... keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. (Mt 7,14)

Krisztus Jézus szótárából hiányoznak olyan szavak, mint az arany középút. Az örök élet tekintetében nincs ilyen, vagy enyém az örök élet Krisztus által, vagy nincs közöm a Krisztushoz. Ez utóbbi esetben a kárhozatban maradunk benne. Sokan keresik a földi lét során a kiskapukat, de a mennyekbe jutáshoz nem a kiskapukat kell keresni, hanem az Igében szereplő "szoros" kaput. Vannak emberek, aki csak úgy tudják elviselni az élet nehézségeit, hogy valamilyen pótszerhez nyúlnak, aztán már olyan mélyre jutnak, hogy tönkremegy az életük. Összedől mindaz, amit építettek, amiben hittek. Persze az örömhír ott van, hogy bárki lehet Egyetlen Urunkat követve a keskeny út vándora. Nem lesz ennek jó vége – szoktuk mondani látva egy-egy embertársunk életének irányát. Jézus Krisztus nélkül minden ember életére nézve az igaz, hogy nem lesz jó vége. Akkor sem, ha elég jónak tűnik emberileg nézve az élete. A széles úton járók életének nem lesz jó vége. A keskeny úton járók életének viszont biztosan jó vége lesz. Széles út - keskeny út. Ez a két út van ezen a világon, az egyik a kárhozatra, a másik az örök életre visz. Be tudjuk-e azonosítani, hogy melyik úton járunk? Mert az egyiken egészen biztosan ott vagyunk, az egyiket járjuk napról napra. Ki után megyünk? A keskeny úton járó ember azt mondja erre a kérdésre, hogy én Jézus után megyek. Ha nem ez a válaszunk, akkor a széles úton járunk. Követheti valaki a legnemesebbnek tűnő eszméket, követhet emberi nagyságokat, őrizheti a békét harcosan, harsányan közhelyeket mantrázva, vagy mehet a saját feje után, egyiknek sem lesz jó vége. Ha valaki azt mondja egy-egy cselekedetére: „mindenki ezt csinálja, ezért csinálom ezt én is”, az bizony a széles úton jár. Ha valaki azt gondolja, hogy „a cél szentesíti az eszközt”, az is a széles úton jár. A széles úton elfér a tisztességes, a tisztességesnek tűnő és a tisztességtelen is. A keskeny úton viszont csak a tisztességnek van helye.

Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (Mt 7,16-21)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a Tied vagyok.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

2024.12.18 08:21

Hatalmas és szent az Ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az Őt félőkön. (Luk 1,46-50)

Mi a különbség hálaadás és magasztalás között? Hálát adni konkrét dolgokért szoktunk: egészségünkért, családunkért, a munkánkért, a mindennapi kenyerünkért. A magasztalásban azonban Istent önmagáért dicsőítjük. Magasztalni az Urat azt jelenti, hogy Őt, mint a győzelmest, szívünkben magasra emeljük, magasabbra minden(ki) másnál. Míg a hálaadásban meg tudjuk fogalmazni, hogy miért mondunk köszönetet, addig a magasztalás túl van azon, amit szavakkal ki tudunk fejezni. Láthatjuk Isten csodálatos lényét, hisszük, hogy a Feltámadott Krisztus Jézus győzött a síron, a halálon. Hisszük, hogy ez a betlehemi gyermek, a bűneinket megbocsátó Jézus Krisztus értünk született, értünk halt meg, értünk támadt fel. A számunkra jó, kedves dolgokért hálát adunk. De mi van a gyász, veszteség, megpróbáltatás idején? Ezekért hogyan adjunk hálát? Ha hálát nem is tudunk adni, de hitből fakadóan ilyen élethelyzetekben is magasztalhatjuk az Urat. Emlékezhetünk Jób történetére: őt azzal vádolta meg a sátán, hogy csak azért szereti Istent, mert elhalmozta sok földi jóval. De ha elvenné tőle ezeket, menten elfordulna tőle. Ha mi is úgy teszünk, mint Jób, megpróbáltatásaink idején is magasztaljuk a mi Egyetlen Urunkat, és hisszük, hogy ilyenkor sem változott meg szeretete irántunk, akkor ezzel azt bizonyítjuk, hogy nemcsak ajándékaiért szeretjük Őt. Ne legyünk hasonlók az olyan gyerekhez, aki csak addig szereti apját-anyját, míg kap valamit tőlük. Mi magasztaljuk Egyetlen Urunkat minden időben!

Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve! És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik. Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen. Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról. (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké! (Lk 1,49-55)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy eljöttél közénk.

Ámen

Teljes cikk