Blog

veteranus

Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid. (Mt 9,2)

A bűneinknek több megjelenési formája van: Ilyenek: Elkövetés: a rossz dolgok, amiket megteszünk. Mulasztás: a jó, amit elmulasztunk megtenni. Hajlam: bűnös hozzáállásunk. Ha tudjuk azt, hogy bűneink megbocsáttattak, akkor van bizalmunk kérni az Istentől azt, amire szükségünk van. Az a tudat, hogy megbocsáttattak bűneink, tesz bennünket képessé arra, hogy megtegyük azt is, amit mások esetleg lehetetlennek tartanak. Ahhoz, hogy egy bizonyos dologról megtudjuk, jó-e vagy ártalmas, tegyük fel a kérdést: „Hogyan fog ez hatni Istenbe vetett bizalmamra?” Emlékezhetünk, hogy amikor Nebukadneccar király megbánta kevélységét, értelme visszatért, sőt, visszakerült a trónra is (ld. Dán 4,31-33). Persze, vannak emberek, akik annyira beképzeltek és önhittek, hogy azt gondolják: "Ha magamtól nem tudok felkelni, másnak sem hagyom, hogy segítsen." Ne legyünk ennyire büszkék, hisz épp az ilyen büszkeség miatt bukunk el! A Biblia azt mondja, hogy Isten meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek (Dán 4,34). A Példabeszédek 14,12 ezt mondja: „Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.” Ha olyan valaki bántott meg bennünket, vagy mélységesen csalódunk benne, aki közel állt hozzánk, a fájdalmunk, a csalódottságunk ilyenkor akkora lehet, hogy többé már nem tudunk megbízni senkiben. Ilyenkor kerüljük azokat, akik segíteni szeretnének, sőt, még azt sem engedjük, hogy imádkozzanak értünk. A Biblia viszont azt mondja: „… ne keményítsétek meg a szíveteket…” (Zsidók 3:15). Bocsássunk meg, kezdjünk új lapot, új helyen, és engedjük, hogy Egyetlen Urunk helyreállítson bennünket.

Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz. Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad. (Mt 9,16-17)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is helyemre állítottál.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

Egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus. (1Tim 2,5)

Mi jellemző az imaéletünkre? Gyakran, ritkán, alig-alig vagy naponta imádkozunk, esetlen naponta többször is? Ezt mindenki maga tudja, hogy hogy áll ezzel a dologgal az életében. Az imádkozás nem más, mint beszélgetés Istennel. Egymás közötti beszélgetéseink mindig a kapcsolat milyenségét határozzák meg. Az, hogy kivelmennyit és hogyan beszélünk, rámutat arra is, hogy milyen kapcsolatban vagyunk az illetővel. Ez nemcsak embertársainkra, hanem az Egyetlen Urunkra is igaz. Minél többet beszélgetünk valakivel, annál jobban megismerjük, annál közelebb kerülünk egymáshoz, annál jobban megismerjük az erényeit. Isten nagyon jól ismer bennünket, jobban, mint mi önmagunkat, mégis szeretne velünk egy egészen szoros kapcsolatot ápolni. Ez rajtunk múlik, Rajta sohasem. Ő mindig készen áll arra, hogy megszólítsuk és Ő szóljon hozzánk. Mi nem vagyunk erre készen sokszor, vagy nem is akarunk kész lenni. Isten vár. Azért, hogy keressük, szólítsuk meg Őt, hogy időt szánjunk a Vele való kapcsolatra. Ugyanakkor fontos tudnunk, hogy a "szüntelen imádkozzatok" apostoli felszólítás nem azt jelenti, hogy minden nap a felébredéstől az elalvásig csak imádkoznunk kell. Viszont jelenti a folyamatos Istenre hangolódást. Azt, hogy tudatában vagyunk az Úr jelenlétének életünk bármely szakaszában. Ha dolgozunk, ha a családunkkal vagyunk, akkor is tudhatjuk, hogy Isten velünk van. Ha fáj valami, akkor segítségül hívhatjuk, mert abban sem hagy magunkra. Isten jelenlétének tudatában lenni, komolyan venni Jézus közelségét ez Isten gyermekeinek a feladata többek között. Az Édenkertben még a bűneset előtti időben, egy csodálatos, meghitt, szoros kapcsolatban élhetett az ember a Teremtőjével. A bűneset viszont tönkretette a Teremtő és a teremtmény kapcsolatát. Azt az édeni állapotot kellene visszaállítanunk az életünkben. Isten olyan Úr, Aki minden embert szeretne üdvözíteni, de nem a beleegyezésünk nélkül. Vagyis senki nem fog üdvözülni, aki nem kér Istennek a Krisztus Jézusban kínált kegyelméből. Hiszen az igazság megismerése egyenlő Jézus megismerésével.

Kiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. És ezek is először megpróbáltassanak, azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek. Feleségeik hasonlóképen tisztességesek, nem patvarkodók, józanok, mindenben hívek legyenek. A diakónusok egy feleségű férfiak legyenek, a kik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják. Mert a kik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek magoknak, és sok bizodalmat a Jézus Krisztusban való hitben. (1Tim 3,9-13)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy tanítványod lehetek.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

Az Úr lesz a te bizodalmad és megőrzi a te lábadat a fogságtól. (Péld 3,26)

Olyan időket élünk, amikor a biztonságérzetünk megrogyott. A háborúk térnyerésének köszönhetően a félelem szikrája mindannyiunk szívében gyökeret vert. A lángoló világra igazak a megfogalmazások: hirtelen fölrettenés; viharként rád törnek a bűnösök. Az sem bátorítja túlzottan az embert, amikor ezt halljuk: nem szabad félni, hiszen éppen ez a cél, a félelemkeltés. Ez az újfajta félelem azért ijesztő, mert a fenyegetések nagyon általánosítva szólítanak meg mindenkit. Az Úrban bízó ember azonban nagyon is konkrét helyről kapja a biztatást ebben a bizonytalan történelmi helyzetben is. Személyesen megszólítva, nevünkön szólítva, tudhatjuk: Egyetlen Urunk hozzánk szól. Pojáca cinikus emberektől való félelem helyett az Úrban való bizalom formáljon bennünket belülről! Féljük az Urat, hűséggel kitartva nevének követésében, mivel egyes emberek rossz akarata nem lehet üdvösségünk ellenére. Azonban, ha a gonosz erejétől megrettenve megtagadjuk a hitünket, ki fogja lelkünket megmenteni az ítélet napján? Nem élhetünk úgy, mint a szobrocskákon megörökített három majom, vagyis: én nem láttam, nem hallottam semmit, és nem is szólok semmit. Az evangélium rendíthetetlenül szólít, számtalan csodáját láttuk, tapasztaltuk már eddig is. Nem könnyű az evangéliumot hirdetni ma sem, amikor özönlenek felénk mindenféle idegen tanítások, izmusok... Mégis hirdetnünk kell, útmutatása szerint kell élnünk! Mert óriási felelősség, egyrészt személyes üdvösségünk bizonyossága a tét, másrészt keresztény anyaszentegyházunk megmaradása is rejlik ebben: marad-e, aki vallást tesz a Krisztusról? Hiába valóak a kifogások is: nem vagyok én megáldva az ékesszólás tehetségével; nem az én dolgom... Krisztus Jézus egyértelmű megfogalmazása nem ad esélyt semmiféle kifogásra. Jézus személyes felelősségre hív országának építésében, és ebben megkerülhetetlen szolgálat a személyes bizonyságtétel. Ő Szentelke által megtanít bennünket mindarra, amit aktuálisan szólnunk kell.

Ne irígykedjél az erőszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd. Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az ő titka. Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja. Ha kik csúfolók, ő megcsúfolja azokat; a szelídeknek pedig ád kedvességet. A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak. (Péld 3,31-36)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy tanítványod lehetek.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

Rendelkezett Isten ama titok felől, a mely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, a ki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által. (Ef 3,9)

Megtörtént-e bennünk is az a nagy változás, amit Pál apostol ezekkel a szavakkal ír le: „A régiek elmúltak, íme, újjá lett minden”? Amire semmiféle emberi ékesszólás nem képes, amit az ember a legjobb szándékával sem vihet véghez, azt elvégzi az Isten hatalma. Elveszi belőlünk a kőszívet és ad helyette újat, mely készségesen követi az Ő vezetését. Azután új erőt és új bátorságot ad arra, hogy legyőzzük a gonoszt és segít elhordozni a nehézségeket. Csak ha átéltük és mindig újra átéljük Istennek ezt az erejét, akkor tudunk igazán bizalommal imádkozni Egyetlen Urunkhoz. Az ember csak akkor fordulhat bizalommal Istenhez, ha Isten csodálatos erejének megtapasztalásában él. Életünk egyik csodája: az ember szívének megújulása. Aki ezt megtapasztalta, abban eldőlt az a kérdés, hogy léteznek-e csodák vagy sem. Azért, mert saját magában látja Isten csodálatos hatalmának legnagyobb bizonyítékát. Megsebzett lelke csodálatosan meggyógyul és naponta Isten gyógyító erőiből él. Aki a legnagyobbat megtette, hogy ne tenné meg a többit is? Imádságunk meghallgatásában Krisztus Jézus túlmegy azon, amit kérünk vagy elgondolunk. Isten bennünk munkálkodó ereje által mindenen átsegít, így fogalmat alkothatunk arról, hogy ennek a hatalomnak nincs határa. Mert Jézus Krisztus mindent úgy tud, és úgy is akar irányítani az életünkben, hogy mindenkor célhoz érjünk.

Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, A kiről neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön, Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben; Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig. Annak pedig, a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen! (Ef 3,14-21)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

Az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. (Jak 1,13)

Azok az emberek, akik nem értékelik önmagukat, másokat sem képesek értékelni. Keressünk inkább magunknak olyan társaságot, akik nem gátolnak, sokkal inkább megerősítik hitünket. Amikor olyas valakivel találkozunk, aki szerint semmit sem tudunk nyújtani, nevessünk rajta nagyot. Amikor Isten megteremtett bennünket, ezt mondotta: „Igen jó” (1Móz 1,31). Ne foglalkozzunk hát az ennek ellentmondó véleményekkel, hisz Isten kegyelméből bármik lehetünk. Ugyanakkor az Isten irántunk való szeretete nem a teljesítményünkön alapul. Nem az erényeink miatt választott ki: „Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk” (Róm 5,8). A Zsoltárok 31,25-ben van megírva: Légy erős és bátor! Ismernünk kell Istent, tisztában kell lennünk meggyőződéseinkkel, és tudnunk kell, hogyan meríthetünk Egyetlen Urunk korlátlan erejéből. Ne adjunk sokat az érzelmekre, a körülményekre, a pletykákra… Vigyük reményeinket, kívánságainkat, álmainkat Jézus Krisztus elé. Ő mindent újjá tesz, és Őnála minden lehetséges. Fel kell készülnünk, mert reakcióink sokszor akaratlanok, de nincs olyan helyzet, kísértés, amire ne alkalmazhatnánk a Bibliában megírtakat: Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében! (Ef 6,10) Krisztus Jézus nem azt mondja, hogy saját erőnkből legyünk erősek. Támaszkodjunk az Ő erejére és engedjük, hogy megtegye azt, ami számunkra a legjobb.

Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem. Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten. Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én. Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet; És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat. (Zsolt 31,5-9)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vezetsz engem.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. (Jel 3,16)

A széles útnak nagy vonzása van, de ennél sokkal veszedelmesebb a középút. Lehetetlen egyszerre szeretni Krisztus Jézust és a világot. A világ úgy gyűlölte Egyetlen Urunkat, hogy keresztre feszítette. Nem a zsidók, hanem a befolyásolt, "agymosott", megtévesztett tömeg. A "józan paraszti ész", amit annyit hangsúlyozunk, és az emberi okoskodás soha nem tudja Jézust megérteni. Sokan gondolják úgy, hogy okos dolog a középúton járni, az "arany középúton". De a félig hívő ember élete ugyanúgy tönkre megy, mint a nemhívőé. Az örökkévalóságban bizonyosan... Soha annyi kincsünk nem lesz, mint amit a Krisztus tud adni. Jézus nem a kivételeseknek adja önmagát, hanem mindazoknak, akiknek a szíve kész Őt befogadni. A sátán, a nagy szétdobáló el akar téríteni arról az útról bennünket, ami Jézus maga. A Fiú azért jött, és azért halt meg, hogy miénk legyen az élet. Jézus a tökéletes teljességet akarja adni, nem a kiüresedést, a nírvánát, mert Övé a teljes hatalom. Az a kérdés, hogy kell-e ez nekünk? Vagy maradunk a langyos középúton? Egyszer mindannyiunknak meg kell majd állnunk az Isten előtt. De hogy fog majd fájni, hogy valami szemétért, ami nem érték, adtuk oda az életünket. Talán csak a gőg, a kapzsiság, a harácsolás az. Talán inkább alázatosnak kellene lennünk, mert Jézus Krisztus az Egyetlen Úr, az Ő gyermekei pedig gazdagok. Ne elégedjünk meg kevesebbel, mint az üdvösséggel, hisz Jézus Krisztus sohasem bizonytalant ígért, hanem a biztosat!

A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. (Jel 3,19-21)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is megszenteltél.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. (1Móz 21,22)

Az emberi élet egy nagy bolyongás, szüntelen ide-oda járás, görbe, tekervényes utakon való tévelygés, sokaknál leginkább kitűzött cél és irány nélküli bujdosás. Már a gyermek is keresi önmagát. Hágár és Ismael bolyongása a pusztában a végveszélyt jelentette számukra. A pusztában nincsenek útjelző táblák, még utak se. A homok, a kő, a szél, a hőség az, ami ural mindent. Amikor a pusztában elfogy a víz, az egyenlő a pusztulással: Hágárra és Ismaelre is a halál várt. Ismerős lehet ez a helyzet a mai életünkben is. Például, ha elfogy a türelmünk... Amikor kifakadunk, és azt mondjuk, hogy ezt azért már nem lehet tovább tűrni. Ha elfogy a szeretet. Amikor megmagyarázzuk: mindenkit azért csak nem lehet szeretni... És szépen lassan eljutunk magunkig, amikor már csak nárcisztikusan önmagunkat szeretjük. Meghidegült, szeretetlen világban élünk, és elfogyott a békesség. A világ zűrzavara vesz körül bennünket, halljuk a híreket, látjuk a háborúk öldöklését. Megsokasodik az aggodalmaskodásunk. Elromlik a hűtőszekrény, meghibásodik a mosógép, lejár a kocsi műszakija, orvoshoz kell menni, mert itt is, ott is fáj: és eluralkodik bennünk a félelem a jövőtől. Az aggodalmaskodásunk oda vezet, hogy elfogy a hitünk az utunkat illetőleg. Amikor valami elfogy, azt szükséges pótolni. Az Isten Krisztus Jézusban mindent adott, hogy elég legyen nekünk életünk minden idejében. Ezért üzeni ma is: „Eléd néked az én kegyelmem.”  Jézus Krisztus azért jött el a világba, hogy ÚT (Jn 14,6) legyen ebben a sivatagi életben. Egyetlen Urunk tekervényes életút helyett biztos célba, Isten országába való érkezést kínál nekünk. 

Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. ... A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem. Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál... És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt. (Jn 14,5-14)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vezetsz utamon.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek. (1Pt 2,21)

Arra hívattattunk el, hogy az Isten nagy tetteit hirdessük. A ma emberének mindentől megcsömörlött, mégis kétségbeesetten hitet, talajt, kapaszkodót kereső lelkébe az Isten szeretetét beplántálni. Miből meríthetünk erőt ebben a nehéz szolgálatban? A tudatból, a bizonyosságból, hogy Istennek gondja van az Igéjére: „mert gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem” (Jer 1,12) Istennek gondja van arra a könyvre, amit Bibliának hívunk, gondja van az abban megfogalmazottakra, az azokról szóló bizonyságtételekre, és utóéletére. Sokféle csend él bennünk és körülöttünk, de nem mindegyikre érezzük igaznak, hogy jó lenne. Létezik nagyon is nyomasztó, vészjósló érzetekkel teli csend. A fájdalmasan kiüresedett, az elhagyottság csendje, a pusztulás csendje… De létezik olyan csend is ebben a kaotikus, álszent bábeli zűrzavarban, amire azt mondjuk: jó ez a csend… A léleknek legnagyobb sötétjében, egy szebb jövőt remélő imádság: Jó csendben várni az Úr szabadítására… Jó várni, mert tudjuk, hogy Kire várunk. Jó, hogy az Egyetlen Úrról beszélhetünk, mert tudjuk: Ő uralkodik még a romok felett is. Nem marad Krisztus Jézus általi vezetés, gondviselés nélkül sem a sáskahad által lerágott, lerabolt, elsikkasztott ország, sem a demagógia fogságában megfogyatkozott, megtört nép, mert a szabadítás reménysége ott dobog a szívünkben.  Jó az Isten által életet nyerni ma is. Jó az Istent szabadon keresni, a világ zajában énekszót és imát hallani. Jó a szabadítás reménységével élni ma is...

Mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek: Nem fizetvén gonoszszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek, Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot: Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt. Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; az Úr orczája pedig a gonoszt cselekvőkön.  És kicsoda az, a ki bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek? De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek. (1Pt 3,8-14)

 

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él. (Jn 11,25)

Lázár történetét jól ismerjük. Mire Jézus odaér ő már négy napja halott, de Egyetlen Urunk feltámasztotta őt a halálból. Emberi értelemmel felfoghatatlan volt, hogy miért nem ment Jézus segíteni azonnal a beteg barátján. Talán nem érdekelte Őt a sorsa? Az Ige azt írja:  „Jézus pedig szerette... Lázárt”. Krisztus Jézusban Isten értelme volt, és a Szentlélek megmutatta Neki a teljes képet, és nem csak a jelen problémáit látta. Tudta, hogy az Atya Isten hogyan fogja magát megdicsőíttetni ebben a tragikus eseményben. Az Isten abban dicsőül meg, amikor az emberileg megoldhatatlan problémákat megoldja. Amikor a reménytelenből reményt fakaszt, a halálból életet. Ez hitet eredményez, megerősít. Milyen nagy a mi Istenünk és milyen véges a mi felfogásunk! Mennyire szükségünk van Őreá, és mennyire nem úgy segít, ahogy mi elgondoltuk... Lázárnak át kellett mennie a halálon. Nehéz úton vezet minket ma is Jézus Krisztus, de hagyjuk, hogy munkálkodjon bennünk! Sok mindent kell kiégetnie belőlünk, hamis elgondolásokat, önszeretetet, túlzott ragaszkodást dolgokhoz. Néha tragikus dolgokat enged meg az életünkben, gyászt, testi, lelki gyötrődést, és mi nem látjuk ebben Isten kezét, csak a bajt. De Krisztus Jézus már látja a teljes képet, és a hit szeme is látja a teljes képet. Bajainkban Jézus nem hagyott el bennünket, hanem minden a gondjainknál hatalmasabb cél érdekében történt, az, hogy az Isten megdicsőüljön és ezáltal sokaknak hite megerősödjön. Milyen bizonyság vagyunk mi a szenvedésekben az Úrról? Elkezdünk emberi segítségben bízni? Bűnös utakra térni? Esetleg fellázadunk Ellene? Így Isten nem fogja magát megdicsőíttetni, mert a bűnt nem jutalmazza meg, sőt, megbünteti azt. Akármilyen furcsán hangzik is, Jézus arra várt, hogy Lázár meghaljon, pedig nagyon szerette őt és nagyon fájt Neki a szeretteinek szenvedése. Akkor hát hogy is van ez? Át kell mennünk mindnyájunknak a halálon, azért, hogy élhessünk, immár a megújult hívő életben. Meg kell halnunk magunk számára, hogy Krisztusban élhessünk. Ez nehéz és fájdalmas dolog, de Krisztus Urunk mindvégig ott van és arra vár, hogy meghaljunk, hogy feltámaszthasson és az eredendően bűnös természetünket kicserélhesse az Ő természetére. 

És abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben. És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra. Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké. (Dán 12,1-3)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a Tied vagyok.

Ámen

Teljes cikk

veteranus

Vala pedig egy tanítvány Damaskusban, névszerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram! (ApCsel 9,10)

Az újszövetségi kor elején csak azokat nevezték tanítványnak, akik a Mesterrel valami módon együtt éltek. Akik attól, akit mesterüknek tekintettek és vallottak, mindent igyekeztek ellesni, hozzá mindenben hasonlítani. A tanítványok belsőleg azonosultak a mesterrel. A tanítvány számára a Mester szava parancs, nem szükséges indokolnia, az elhangzott és ők megtették. Anániás ilyen tanítványa volt Jézus Krisztusnak. El lehet-e mondani ezt rólunk is a mai korunkban? Azt, hogy a mi életünknek legjellemzőbb vonása az, hogy tanítványai vagyunk Krisztus Jézusnak? A fenti Igében Egyetlen Urunk név szerint szólítja Anániást, valami egészen személyeset akar neki mondani. Ő pedig azonnal kész az Úr szavának engedelmeskedni. Jellemez-e minket is ez a fajta hozzáállás, ez a lelkület? Így olvassuk a Bibliát? Így tudakozzuk-e akaratát, hogy bármit mond az Isten, azt fogjuk tenni? Anániás egy számára egészen meglepő parancsot kap az Úrtól. Ahhoz a Saulhoz kell elmennie, akit a damaszkuszi keresztyének úgy ismernek mint, aki a legnagyobb üldözője a keresztyénségnek. Ezt az embert kell meglátogatnia? Anániás csak a múltját ismerte Saulnak, az alapján mondott ítéletet felette, de Jézus az ő jövőjét is ismeri, mivel Ő készítette el mindnyájunk jövőjétAnániás pedig elment, és elmondta, amit rábíztak. Közben pedig áradt rajta keresztül a Szentlélek ereje és áldása... Ide akar minket is elsegíteni a mi Egyetlen Urunk. Nem nekünk kell nagy érvekkel meggyőznünk az ellenállókat, Ő ad hozzá mindent, ami szükséges. Nekünk csak abban kell bízni, hogy amit Ő mond az igaz. És amit tőlünk kér, azt nekünk kell megtenni. Nem hagy egyedül, előttünk jár, és mindent előkészít, befedez, adja a szavakat a szánkba és körülvesz az Ő védelmével. Krisztus ott van mindenütt, ahol kész Neki valaki engedelmeskedni, és Ő cselekszik. Egy mai "Anániás" vezethető, bízik az Ő Urában. Ha pedig engedelmes, akkor csodákat fog látni, és a hatalmas Isten kezében áldássá lesz.

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel. Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül. A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták. Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk. Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei. (Zsolt 95,1-7)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a tanítványod lehetek.

Ámen

Teljes cikk