Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint. (Ef 4,22-23)
Ami az életünkben megtörténik velünk, általában nem pusztít el, de ami utána történik bennünk, az tönkretehet bennünket. A keserűség, az irígység, a féltékenység olyan, mint a méreg, először a gondolatainkat támadja meg. Újra meg újra előhozza a fájdalmat, amíg az át nem veszi az irányítást. Így elrabolva azt a jövőt, amit Isten tervezett számunkra. A keserűséget viszont le lehet győzni. Isten igéje azt mondja: „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek” (Ef 4,31). Egyetlen Urunk ehhez meg is adja kegyelmét. Mert Isten célja a haraggal az, hogy ösztönző erő legyen. Ő általa a probléma megoldása feloldja és elmulasztja a haragot. Az Isten segítségével képesek vagyunk irányításunk alatt tartani reakcióinkat és viselkedésünket. A mai világunkban is jelen van az a hajszolt élet, ami pusztítja az egészséget, összetöri a családokat, és mellőzi a lelki fegyelmezettséget, amire szükségünk lenne ahhoz, hogy Krisztus Jézussal való kapcsolatunk növekedhessen. Mit tegyünk tehát? Szálljunk ki a versenyből vagy idejekorán menjünk nyugdíjba és nézzük, ahogy a világ elmegy mellettünk? Nem, Krisztus követői számára nem ezek az alternatívák. Káin versengése testvérével, Ábellel gyilkossághoz vezetett (ld. 1Móz 4,8). Saul király meg akarta ölni Dávidot, amikor a féltékenység kezdett növekedni benne. Azzal, ha a kiválóságra nem másokon áttaposva törekszünk, Krisztust dicsőítjük. Pál apostol ezt írja: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant.” (1Kor 9,24-25). A középszerűséggel való megelégedés soha nem hoz győzelmet. Nem az a lényeg tehát, hogy másokat leelőzzünk, hanem hogy kihozzuk magunkból a legtöbbet Isten dicsőségére: „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek” (Kol 3,23).
A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, a mi jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, a ki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt. (Ef 4,28-31)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy vezetsz utamon.
Ámen
